Login: Jelszó:

2005-09-04

Íme, itt van. Az én blogom. Ami sokáig úgy volt, hogy nem lesz, de aztán lett.

A webszerkesztéshez nem értek (amire nem vagyok büszke, de ez van), úgyhogy örök hála a Wordpressnek, nekem találták ki ezt a stuffot. Szép kis kezelőfelület, egyszerű, WYSIWYG, egyebek. Csupa öröm.

Magamról most semmit egyelőre, majd úgyis kiderül a blogból, hogy milyen hülye vagyok.

2005-09-04

Na az van, hogy naplót írok a gépemre már régóta (2004 10.29.), úgyhogy úgy döntöttem, hogy a blogomat négy régebbi posttal fogom kezdeni. Nem kell aggódni, csak pár napot megyünk vissza az időben. Tehát tulajdonképpen a tárgyfelvétel közben szerzett élményeimmel kezdődik a blogom, íme (azért bedőltezem, hogy ne legyen zavaró):

15:14 2005.08.31. (Szerda)

A Neptun előtt ülök és szívok folyamatosan. Az előbb 10 percre már beengedett. Közben google kereséseket futtatok:

"hülye neptun": 1-10., összesen: kb. 487 magyar nyelvű találat. (0,09 másodperc)

"barom neptun": 1-10., összesen: kb. 146 magyar nyelvű találat. (0,35 másodperc)

Az asztalra kihelyezett parancsikonra két sima enter után jön egy numerikus. Egy sima, egy fordított. Nem őrültem meg.

2005-09-04

Szerda után mi más is jöhetne, mint a csütörtök... és most veszem észre, hogy defaultban egy csomó hülyeséget berakott ide jobbra ez a kis drága, úgyhogy azokat egyelőre ne nyomkodjátok. Tehát csütörtök:

16:48 2005.09.01. (Csütörtök)

Ma szépen bementem feleslegesen a suliba, mivel nem volt TO. Úgyhogy megnéztem szépen az elsősöket (bár nem sokat láttam belőlük), vettem egy jóó minőségű fülest a géphez (már untam, hogy a régi nyomába se ér annak, amit a discmanhez vettem, úgyhogy vettem egy ugyanolyat - most dörömböl rajta az Out of Control (nem a Hoobastank, hanem a Chemical Brothers-féle)), hazajöttem és KOTOR 2-ztem. Most pedig San Andreasozni fogok. Vagy filmet nézni. Meglátom még.

Legalább a Tibivel találkoztam, akivel megvitattuk, hogy a Lopakodót két hét múlva fogja adni a TV2 kedd délben. Vagy reggel, a gyerekműsorok közt. "és most, kedves gyerekek, nézzétek a gonosz repülőt, aki kilövi az atomrakétákat New Yorkra..." Úgyhogy a szeptemberi kínálatból ezt biztos nem fogjuk megnézni. Inkább a Túszdrámát vagy a Charlie és a Csokigyárat. Meglátjuk, persze ezek is csak errefelé újak...

2005-09-04

Péntek.

18:36 2005.09.02. (Péntek)

Felkeltem 11 körül, felmentem 10 percre MSN-re, aztán mentem birgéhez az albérletbe, hogy megbeszéljük a filmklubot. Hát tényleg jó sokat beszéltünk róla... Meg akartuk nézni Ninját, aki éppen várost nézett a gólyákkal, de nem sikerült, mert mire hívtam, addigra már otthon volt. Viszont azt mondta, hogy menjek 4-re a sorompóhoz. Namost a sorompóról annyit kell tudni, hogy a fősuli frontját teljesen feltúrták-feltörték és valami nagyon designos überfrankó parkot akarnak csinálni oda. Ehhez képest még most se tartanak sehol (pedig már tavasszal elkezdték), cserébe az egész utca fel van túrva-törve, és nem lehet használni a suli főbejáratát pont ezért. Tehát a következőt kell tenni, ha az ember suliba akar menni: az iskola mellé kell menni, a sorompóhoz, ami egy autóval behajtásra alkalmas helyet jelöl, de gyalog el lehet mellette menni és be lehet sunnyogni órára a hátsó bejáraton. Ezúton is gratulálok a város vezetőségének (ide tessék képzelni egy MSN-es "taps" hangüzetenetet: /sapplause)

Ninja elmesélte, hogy milyenek a mostani elsősök, akik a városnézés közben percenként nyavalyogtak, hogy "de ásványvíz kell", "de üdítő kell", és hasonlók, miközben csak három bolt mellett mentek el három perce... Lau szavaival élve: "Csirkék ezek mind", ugyanis Lau azt mesélte Ninjának, hogy volt olyan tavaly, hogy megmondta az elsős csajnak, hogy akkor most kövesse, és amikor odaért, ahova követnie kellett volna a csajnak és hátrafordult, senki nem volt ott. "Mint a csirkék, ezek elmászkálnak." Meg olyan is volt, hogy volt valami probléma a Neptunnal, erre Lau mondta a csajnak, hogy "maradj itt, mindjárt szólok valakinek, aki tud egy szabad gépet csinálni". Mikor odaért a demonstrátorhoz és hátrafordult, a csaj ott volt mögötte. "De nem megmondtam, hogy várj ott?" "Jaaaaa, én azt hittem, jöjjek veled..."

Közben befutottak hárman a kommunikációs elsősök közül, és elkezdtek nyavalyogni, hogy "De nekem órarend kell", meg "Menjünk már be", ugyanis éppen Neptunoktatásra indultunk volna, csak még vártunk három embert, mert a 8 emberből csak hatot vártunk (a másik kettő bejelentette, hogy ő tudja kezelni a neptunt). Közben nem zavarta őket, hogy a tankörvezető srácnak pont a gólyatábor miatt nincs még órarendje. A másik három ember közül kettő laza 10 és 15 perces késéssel érkezett meg, a tankörvezető srác pedig a huszadik percben megelégelte a dolgot és felhívta az utolsó srácot, aki mondta, hogy "ja, hát én nem jövök, mert..." - előre szólni meg minek. A tankörvezető srác mondta is, hogy tavaly 24 embere volt, de ennyi baj nem volt azokkal sem, mint ezzel a 8-cal. Hát... képzelem, milyen lehetett velük foglalkozni egész héten (meg még holnap és holnapután milyen lesz...), mert amennyit ezek össze tudtak nyavalyogni az alatt a 15 perc alatt, amíg én ott voltam... Hát lehet, hogy kicsit az agyamra mentek volna...

Az új generáció egyébként az indexkitöltésnél is jeleskedett: oda van írva a lapra, hogy "cím", és erre megkérdezik tízen, hogy "ide az én címemet írjam?" mire Lau: "Írhatod az enyémet is, ha tudod...". A másik meg az, hogy már az elején elmondta a tanulmányi előadó, hogy aki pesti, az ne írjon megyét. Erre újabb 15 ember megkérdezi, hogy Budapest melyik megyében van... Üdvözöljük az új generációt!!!

2005-09-04

Szombat, as we all know...

20:00 2005.09.03. (Szombat)

Ma csak KOTOR 2-ztem meg San Andreasoztam meg UT-ztam. A TR-re bejött egy arc, akinek az volt a neve, hogy I_HATE_UNREAL, és be is írta ezt párszor. Mire én: "play quake then". De aztán normálisan játszott, nem volt teamkiller meg semmi.
Most 30Y-t hallgatok, de nem tetszik túlságosan, aminek sztupY biztos nem örül, de ez van.

2005-09-04

No more kavarodás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

És ez már tényleg ma, és nem dőltezem be:

21:37 2005.09.04. (Vasárnap)

Ma szintén a KOTOR 2-San Andreas-UT szentháromság irányította életemet, valamint Ninja mesélt megint az elsősökről, ezúttal skype-on. Miközben éppen kihurcolták CJ-t vidékre, megtudtam, hogy az egyik lány arrafele lakik, amerre ő, és ezért Ninjának kellett volna hazakísérnie a tankörvezető srác (időközben revelálódott a neve: Ati) utasítása szerint. Már épp indultak volna, amikor megjelent a "barátja" (ezt a szót csak idézőjelben vagyok hajlandó leírni ilyen kontextusban), aki majdnem megverte Ninját, hogy mit művel itt már. Aztán odament az Atihoz is, és rátámadt ("Szerencsére, csak szavakkal..." - interpretálta Ninja), hogy "miazhogyittkísérgetitek, mikor elmúlt 18 éves, mégis, ki engedte meg", stb., stb., stb., stb. Erre az Ati nem tudott mást mondani, csak azt, hogy 1. én nem beszéltem veled így, 2. A mi felelősségünk, hogy mi történik vele, 3. Nem tudtuk, hogy jössz. Egyébként már ránézve is arra a lányra tegnap (mert azonosítottuk később, hogy kiről van szó), megmondtam volna, hogy tuti, hogy valami hasonló "barátja" van. Az idézőjel most már világos mindenki előtt.

A neptunoktatáson is történtek érdekes dolgok: le akarták fénymásolni az órarendjüket, erre az, akinél van a fénymásolat, csak úgy kimegy pár percre és magával viszi a fénymásolatot, és miután visszajönnek, utána is Ninjának kell szólnia pár perc múlva (mikor már nagyon látta, hogy nem szól a csengő...), hogy "Akkor most nem fénymásoljátok le?". Erre a delikvensnek beugrik, hogy "Ja, itt van ám nálam..." Kongratulálok.

Holnap TO lesz, jaj de hiányzott már...

2005-09-04

Noakkor, most hogy beindultunk, lenne itt pár dolog.

Például egy Fórum.
Meg egy site.

Ezek azért jók, mert egyrészt jók, másrészt meg ezek segítségével be lehet azonosítani a szövegben random módon előforduló "birge", "Ninja" és hasonló szavakat.

Meg akkor van itt egy SztupY.
Meg egy Nfol.

Nfolról még feltétlenül annyit, hogy neki köszönhetem, hogy el tudtam indítani a blogot, tehát olvasni őt is, meg engem is szorgalmasan. Meg mert jó. Nfolnak pedig ezúton hivatalosan is köszönöm. Merthogy kötelezők. értem?

Most pedig megyek aludni, és ha holtfáradtan ébredek reggel öt óra ötven perckor, akkor mondhatom azt később, hogy "Holtfáradtan ébredtem, mert dolgoztam a blogon", höhöhö.

2005-09-05

20:18 2005.09.05. (Hétfő)

Nem, ez nem egy új internetes szerepjáték, csak egy másodéves főiskolás egy napja. A főiskolán. Ha szerepjáték lenne, akkor az aktuális quest az "Állítsd össze az órarended!" címet viselné. Ha pedig végigjátszást írnék hozzá, egyáltalán nem lenne elég annyit leírnom, hogy "válaszd ki azokat az órákat amikre akarsz járni és vedd fel ésszerű időpontokba", mert ez sokkal bonyolultabb annál. Volt olyan óránk, amihez sokáig nem volt időpont, és volt olyan órám, amit ma háromszor tettem el más-más helyekre, és még most se biztos a helye...

Ninja ma megint mesélt az elsősökről, amellyel viszont ma már csak annyit ért el, hogy megkérdeztem: "és a normális embereket hova tették?" Azért talán akad egy-két ilyen is közöttük, de a történetek alapján nem úgy tűnik, hogy ők lennének többségben (bár ez normális, mert a normálisak sehol sincsenek többségben, de mindegy).

birgével megállapítottuk a filmklub témaköreit, csak még nem tudjuk, melyikkel indulunk. A kategóriák:

Drogos filmek
Elnyomás (ebbe minden belefér)
Erőszak a független filmben (mert ebbe belefér a Mechanikus narancs)
A média hatalma
Filmtörténet (ez ilyen időrendi izé)
Epizódfilmek
Valóságértelmezés (ilyen filozófiai meg trükkös filmek, meg Mátrix, meg ilyenek)

Majd elvileg holnap megvitatjuk, hogy mivel kezdünk, meg hol és hogyan és mit és merre és meddig.

Az utolsó információm az volt a TO-ról, hogy majd reggeltől lesz. Ami logikus is, merthát hétfő, első nap, stb. A TO ajtajára azonban kategorikusan ki volt celluxozva az ügyfélfogadási idő (falnak megyek már a fogalmazástól is...), amely kerek perec kijelentette, hogy itt bárminemű aktivitás csak délután 1-től várható. Röhögtem egy jót, és megpróbáltam benyitni, azzal hitegetve magam, hogy azért üres a folyosó, mert mindenki bent van. Amikor az ajtó nem nyílt ki, már sejtettem, hogy azt a papírt nem a reggeli újság viccrovatából vágták ki, hanem komolyan is gondolják. én is gondoltam valamit. A tájékoztató jellegű testnevelésóra után (amit később átraktam még kétszer másra és máshova) gondoltam, okos leszek, és Ninjával és Lacekkal beálltunk már 11:30 körül a TO elé, hogy akkor mi itt márpedig elsők leszünk. Közben sokminden szóba került, és a Lacek felvetette, hogy vajon miért nincs panaszkönyv a fősulin. Az én véleményem szerint a papírgyárak nem tudnák kielégíteni a megnövekedett igényeket... Végül tényleg bejutottunk elsőnek, de amiket el akartunk volna intézni (létszámbővítés a Neptunban, meg effélék), azokkal kapcsolatban kiderült, hogy nem is itt kell, hanem menjünk el még két helyre, és majd ott megmondják, hogy hova kell menni. Ezeket a sidequesteket nem mind sikerült teljesíteni, és egy órával még azóta is úgy vagyunk, hogy vagy lesz, vagy nem, egy másikkal meg úgy, hogy már hatodszorra toltuk oda-vissza, hogy hol lesz jó.
A Káosz eluralkodik és mindent elemészt, ha nem cselekszünk gyorsan és pusztítjuk el a Főiskola békés népe felett rémuralmát ülő gonosz nagyurat, kinek neve: Tanulmányi Osztály. Ez olyan Terry Pratchettesen hangzott, nem?

Most viszont hivatalosan is hulla vagyok, úgyhogy majd később folytatjuk.

cb.gif Hozzászólok! (1)   › Hoobastank - Never There

2005-09-06

21:12 2005.09.06. (Kedd)

Az ember a fárasztó napja után békésen lehuppan a világ legjobb játéka elé klángyakorolni, erre bejön a szerverre egy gamekiller (magyarázat később), és elrontja a játékot. éppen 2v1 TDM (a képességeknek megfelelően elosztott csapat ugyebár... Klasszikus idézet: "Mindig öten játsszuk a párost.") ment volna, amikor belépett egy "Player4", és hiába szóltunk neki, hogy gyakszi van, és lépjen ki, bent maradt. Úgyhogy azt csináltuk, hogy mindannyian kékek lettünk, az a barom meg maradt piros, és levadásztuk. Végig is nyomtunk így egy játszmát, aztán mikor a végén szóltunk neki, hogy most már fejezze be, akkor kilépett. 3 és 5 másodpercenként respawnolt, hárman vadásztak rá, meg se tudott szinte mozdulni, belezavart a gyakszinkba, de neki így biztos jó volt.

Ennek örömére kitaláltam egy új kategóriát, a teamkiller és a spawnkiller mintájára, és így lett belőle a világ első gamekillere. Megnéztem, a google ugyan 534 találatot ad rá, de remélhetőleg én vagyok az első, aki ebben az értelemben használom ezt a szót. Max nem.

A játék vége egyébként ez lett, azt a 11 pontot még m@c@ hozta össze neki...

Most viszont biztos örül, hiszen híres lett: ő az első gamekiller. A blogomban legalábbis mindenképp...

2005-09-06

Maintenance report

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Jelentem, megjavítottam az oldalt található linkeket, úgyhogy most már nyomkodhatjátok őket, és ha nyomkodjátok őket, annak Sztupy és Nfol majd jól örülni fog. Meg én is, mert ha nyomkodjátok őket, akkor itt vagytok és feltehetőleg olvastok is és nem csak nyomkodjátok ész nélkül Nfolt és SztupYt. Ugyebár.

2005-09-07

Az utcán sétáltam a buszpályaudvar felé, amikor egyszer csak belebotlottam a Kérdésbe. Egy rendezetten vonuló nagy csapat elsős haladt el mellettem, a hangzavarból egyetlen kérdő mondat artikulálódott csak kristálytisztán: "és van katalógus?"

2005-09-08

Ha tegnap nem szünetel a kábeltelevízió-szolgáltatás kistelepülésünkön, akkor lehet, hogy a magyar-svéden épkézláb magyar válogatottat is láthattam volna. és ez nem másnak, mint Matthäusnak köszönhető, akinek az irányítása alatt a magyar foci szerintem legalább 5 évet fejlődött. Olvassuk csak el figyelmesen a meccs utáni nyilatkozatát, és vegyük észre, hogy itt egy olyan emberről van szó, aki tényleg ért is ahhoz, amit csinál, ráadásul még a munkájának az eredménye is látszik (ha nem is az eredményekben). Tehát már most van egy ezresem arra, hogy az MLSZ nem fogja meghosszabbítani szerződését. Ki tartja?

Ma reggel elmentünk Ninjával a postára, és szembetalálkoztunk egy live spammerrel. Többek között ezért nem szeretek a városban a posta felé vagy oda menni, mert az ilyenek ott szoktak campelni 24/7. Valahogy nem bírom az ilyen "válaszoljháromkérdésre - éscsakutánakérek500forintadományt"-típusú bájcsevelyeket. Ez a mostani díszpéldány egy macskás képeslapot nyújtott felénk, majd mikor mondtuk, hogy sietünk, csak hadarta tovább a szöveget, amely ezúttal a "kétkérdésreválaszoljatok" című frázis ismételgetéséből állt, majd amikor erre is azt a választ kapta, hogy sietünk, akkor a következőket mondta csak úgy random, úgy nagyjából a mi irányunkba nézve, de mégis furcsán réveteg, már-már üveges tekintettel: "Össze ne törd magad, Gyuri". Se Ninjánál, se nálam nem volt kitörő sikere a megjegyzésnek, hiszen egyikünk IRL nevét sem sikerült eltalálnia, úgyhogy mi vonultunk is tovább, a háttérből még hallva valami összefüggéstelen motyogást valami anyáról. Majd a droid beépített programjának "end" utasításához érkezve végül elhallgatott - vagy egyszerűen csak hallótávolságon kívülre értünk.

A napokban eldöntésre került, hogy a filmklubot az újhullámmal fogjuk kezdeni, de a mai megbeszélés után az is szóba került, hogy tarthatnánk vetítést a Repülő Cirkuszból is. Erre azzal a kompromisszumos megoldással találtunk kompromisszumos megoldást, hogy szervezünk egy magán filmklubot is és nézünk külön filmeket és tartunk majd Repülő Cirkusz vetítést is. Akinek nem lenne ismerős a világ talán legjobb filmsorozata, az megnézhet most belőle egy jelenetet, amelyben megtanulhat védekezni friss gyümölcs ellen.

A megbeszélés alkalmából arról is szó volt, hogy a Rockmenzát hogy kéne átnevezni, hogy tényleg rock menjen ott és ne más. Ugyanis arra a következtésre jutottunk, hogy azért nem megy ott rock, mert az a neve. Ha nem az lenne a neve, hanem mondjuk az, ami most megy, akkor nem az menne, és ahelyett talán rock menne. A névjavaslat mindent figyelembevéve, hosszas megfontolás után a "Gagyipopmenza" lett. Aki esetleg nem értene ebből a bekezdésből semmit, az ne keseredjen el, csak figyelje a blogot szorgalmasan, mert erről a helyről (mert a Rockmenza egy hely ám) még lesz szó.

Most pedig megkeresem, hogy a Wordpressben hogy lehet beállítani, hogy minden posthoz hozzárendelje az időpontot is. Mert valahogy be lehet, az hétszentség.

2005-09-09

Nfol blogjának 205-ös bejegyzése jutott eszembe, amikor ma kijöttem a TO-ról, és konstatáltam, hogy túléltem a laza másfél órás várakozást úgy, hogy egy órával nyitás előtt már ott voltam, és még többé-kevésbé épkézláb válaszokat is kaptam ügyes-bajos dolgaimmal kapcsolatos kérdéseimre. Amiről azonban eszembe jutott a #205, az a kérvényezés volt. Merthogy nemsokára én is kérvényezni fogok a TO-n. Meglátjuk, mi lesz belőle...

A dátum-problémával kapcsolatban egyelőre nincs eredmény, Nfol is bogarászott egy kicsit a kedvemért, de semmit nem talált ő se, meg én se. Ha már nála tartunk (mint ebben a bejegyzésben eddig végig), neki köszönhető az is, hogy most már a sima sati1984.uw.hu-s cím is működik, és nem csak a /wordpress. Tehát így egyszerűbb mérni az oldal látogatottságát, meghát mégiscsak logikusabb ugye. A kommentezésről pedig a változatosság kedvéért ezúttal most tényleg nem Nfol, hanem KTamas állította, hogy uw alatt nem fog működni. Sorry folks. Majd kárpótlásul kaptok sok-sok Repülő Cirkusz-részletet, mert az jó. Most meg kaptok egy dalszöveget, mert egy ilyen fárasztó hét után ezt a számot használtam arra, hogy lelki energiát szerezzek, minden ütemnél éreztem, hogy pulzálva áramlik a szervezetembe az erő.

Poets of the Fall - Lift

Times when I just can't
Bring myself to say it loud
'Fraid that what I'll say comes out somehow awry

That is when it seems
We move in circles day to day
Twist the drama of the play to get us by

And it feels like fear
Like I'll disappear
Gets so hard to steer
Yet I go on
Do we need debate
When it seems too late
Like I bleed but wait
Like nothing's wrong

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear

Like the other day
I thought you won't be coming back
I came to realize my lackluster dreams

And among the schemes
And all the tricks we try to play
Only dreams will hold their sway and defy

When it feels like fear...
Like I'll disappear
Gets so hard to steer
Yet I go on
Do we need debate
When it seems too late
Like I bleed but wait
Like nothing's wrong

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear, oooohhhh

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear

Take me high
Make me fly


Végezetül az utóbbi idők leggeekebb beszólásának története következik.
birgénél vagyok az albiban, miközben beszélgetünk, állandóan szipog, fújja az orrát és tüsszög. Szemmel láthatóan náthás. Szóba kerül, hogy neki előbb indul a busza haza, mint nekem, tehát elkísérem a buszpályaudvarra. Az odavezető úton (amelyet végig az úttest közepén tettünk meg, de ezt már tavaly megszoktam), a következő mondatot vetem oda csak úgy mellékesen egy tüsszentésem után:

- Kösz a náthát, de még nem töltöttem le teljesen.

2005-09-10

Néztem Real Madrid - Celta Vigo meccset a sport1-en úgy félfüllel-félszemmel, és elhangzott az a megjegyzés Iker Casillassal kapcsolatban, hogy anyja Seat Ibizájával járt egy darabig (vagy jár most is, nem hallottam rendesen), és hogy ezért nem mert beállni a többi sztár parkolójába, félt, hogy kigúnyolják. Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de énnekem már régóta egyik nagy álmom, hogy kigúnyoljanak anyukám Seat Ibizája miatt, és én csakazértis beállnék David Beckham kocsija mellé, hiszen ha az ő isteni hangszálai rezegtetik meg a fülembe jutó levegőt, akkor még azt se bánom, ha az lesz a mondat, amely kibontakozik a vibrációból, hogy: "Move this shit away from my car, you freak!"
értem én, hogy emberi érzéseket akarnak bennünk kelteni ezek a sztárok, de ha ilyet az átlagember meghall, egy bizonyos kicsiny tárgy üzemkész állapotba kapcsolódik a zsebében, csak úgy, magától.

Ma volt pár dolog, ami csak úgy eszembe jutott, minden, de minden ok nélkül, tehát készüljetek fel, hogy ezek semmilyen módon nem kapcsolódnak semmilyen témához. Tehát don't try this at home, rated R for Retarded és hasonlók.

Középsuliban még AutoCAD órám is volt (nem értek ahhoz se semmit ennek ellenére sem, mindig utáltam meg chateltem helyette meg hasonlók), és óra közben bőszen használtuk a "winpopup" nevű csodát, amellyel közvetlen üzenetet lehet küldeni egy másik hálózatba kötött gépre a windowson keresztül. Ez még a megboldogult win98 egyik hasznos funkciója volt (sőt, ha emlékeim nem csalnak, korábban win95-ről is működött), hiszen milyen hasznos, ha számtechóra közben a tanár figyelmének felkeltése nélkül tudnak az embertől irodalomházit kérni. Volt nekem egy igen érdekes osztálytársam, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Ricsinek, mert miért ne. Szóval Ricsi azzal szórakozott, hogy valakit kiszemelt, és elkezdett vele normális módon beszélgetni a winpopupon keresztül, majd amikor az illető nem gyanakodott, és letette a tálcára a programot, elkezdett neki őrült módjára üres üzeneteket küldözgetni - a terem másik végébe elhallatszott, ahogy csapkodta az entert. A célpontgép memóriája ily módon pillanatok alatt befloodolódott, ami azonnali lefagyáshoz vezetett. A szerencsétlen áldozat fejét csóválva nyúlt a resetért, majd mikor benyomta, Ricsi - mintha csak a BIOS ismerős "minden rendben" pittyegésére reagálna - ártatlan hangon megkérdezte:
- Na mi van, Laca, lefagyott?

Eszembe jutott egy Murphy-törvény, ami biztos nem érvényes rám: "A nap bármely szakaszában nem tudod úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne a kedvenc számod utolsó taktusait halld."
Ez három okból nem érvényes rám:

1. Nem hallgatok rádiót (Winamp rulez)
2. Nincs kedvenc számom (sok van)
3. Még ha lenne is kedvenc számom, úgyse adnák a rádióban

Most pedig, hogy egy igazán remekbeszabott és publicisztikailag zseniális fogással emeljem e post irodalmi színvonalát, keretes szerkezetet fogok alkalmazni. Teszem mindezt azért, mert a Real Madrid meccsen eszembe jutott, hogy mi lenne akkor, ha nem csak csapatok, hanem eszement módon gazdag magánszemélyek is vehetnének játékosokat. Például valaki csak úgy megvenné Ballackot itt, Magyarországon. Játsszunk el a gondolattal: milyen tág lehetőségek nyílnának meg az illető előtt! Ha bármilyen vitás ügye van bárkivel, kihívhatja egy focimeccsre, majd saját csapatába beállítván a világsztárt, minden egyes nézeteltérése alkalmával csodás erkölcsi győzelmet arathat. Például. Vagy például:

Eddig folyamatosan veszített kedvenc hazai élvonalbeli csapata? Többé nem fog! Vásároljon ön is saját világklasszist! Három csatár vásárlása esetén igyen kap egy Ön által tetszőlegesen választott hátvédet! Ha elégedetlen a megvásárolt játékos teljesítményével, a vételár 100%-át visszafizetjük, majd a játékost bevásároljuk az Ön kedvenc csapatának legközelebbi ellenfelének csapatába! Olasz játékosokra 15% kedvezmény a készlet erejéig! Rendelje meg most!

2005-09-11

SztupY blogja mostanában lett 1,5 éves, nekem meg ez a 15. postom. Tessék örülni!
SztupY ebből az alkalomból végigolvasta az összes postját és egypár mondatot kiragadva megjegyzéseket fűzött saját szövegeihez. Ilyet én is csináltam annak idején a naplómban (amiből majd lesz még szemezgetés, de majd máskor). SztupY például ilyeneket írogatott:

Egy réten állok, idill környezetben. Körülöttem magas hófödte hegyek, és hosszú lapos síkságok, kellemes falvak és lerobbant szocialista gyárak... minden ami egy idillhez szükséges.

Most ehhez annyit kell tudni, hogy SztupY már a Chemical Brotherstől a Star Guitar klipje kapcsán is arról panaszkodott, hogy több gyár kéne bele. Namost én változatlanul fenntartom a véleményemet: SztupY imádná Dunaújvárost!

Na akkor mit találjak én ki erre a gyönyörű 15 postos jubileumra? Mivel ma F1 volt, ezért kaptok egy súlyos beszólást Wéber Gábortól, megtudhatjátok, milyen az, ha az óra visszafelé pörög.

A mai F1-en egyébként érdekes volt hallani, hogy Palik mennyi ideig tud örömködni azon, hogy Karthikeyan ugratott egyet. Komolyan mondom, ha 25 percig nem hozta újra és újra elő örömittas hangon, hogy mekkorát zökkent/repült/suhant/ugratott/szökkent/szállt az indiai versenyző, akkor egyszer sem. Erről pedig a Kossuth rádió jut eszembe, amit anyukám révén nap mint nap hallgatni kényszerülök, mivel ha a konyhába megyek, mindig az szól. Namost ott figyelhető ez meg, hogy akármikor odamegyek (de akármikor), mindig azt hallom, hogy a határon túli magyarok így, a határon túli magyarok úgy. Namost oké, hogy mindig aktuális, meg nem egy értelmetlen téma, de azért van más is a világon...

Egészen pontosan 13 post kellett hozzá, hogy elfelejtsem mindig odatenni a dátumot, amikor postot írok. Tehát innentől csak az lesz ott, amit a Wordpress hajlandó odatenni magától, mivel az istennek nem tudom előhozni az időpontot. Tehát nem lesz időpont soha! [elnyújtott sátáni kacaj]

Behind the Scenes infó: most épp 21:34 van...

2005-09-12

Konceptualizáció

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

avagy:
Hogyan találjuk meg az Igazit tudományos módszerekkel?

Akinek volt szerencséje egy féléven keresztül kutatásmódszertant tanulni (mint nekem), annak ismerős lehet ez a szó. Ez a társadalomtudományi kutatások egyik fázisa, amikor a problémát átírjuk a mérhető dolgok nyelvére, magyarul meghatározzuk, mit fogunk mérni ahhoz, hogy a jelenséget behatóbban vizsgálhassuk. Nekem ez a szó jutott eszembe erről.

Ha már így reklámozom az oldal tetején, gondoltam, megnézem, mi is ez. Poénból és kíváncsiságból regisztráltam, mert valami felkeltette az érdeklődésemet: nem regisztráltam volna, ha nincs az oldalon egy olyan link, hogy "hozzám illők", ami regisztráció nélkül nem aktív. Kíváncsi voltam, hogy a rendszer mi alapján állítja valakiről, hogy "hozzám illő". Kiderült.

A tásadalomtudományi kutatás legelterjedtebb módszere a kérdőív. Itt is ezt a megoldást kapjuk az arcunkba, bár ez már nem is a konceptualizálás fázisa a dolognak, úgyhogy ezt gyorsan zavarjuk le: meg lehet adni bizonyos mérhető adatokat (magasság, testsúly, dohányzom/nem dohányzom, és így tovább), majd egy képet rajzolhatunk személyiségünkről: 7-es skálán kell megadni az optimizmus, pesszimizmus, humorérzék és egyéb hasonlók értékeit.

Tehát térjünk vissza a konceptualizálásra: mi is a "jelenség", amit konceptualizálni kell? A feladat adott: megtalálni az Igazit. Ehhez le kell írni mindkét embert valamiféle mérhető értékekkel. Namost képzeljük el a következő esetet: regisztrálok, ráklikkelek a "hozzám illők" linkre, megnézem az egyik találatot a sok közül. Apróra végignézem az illető adatlapját, majd fanyalogva félredobom: "Csak 6 pontot adott magának a "siker" skálán...". Ugye milyen életszerűtlen? Mi tehát a hiba?

Sikeresnek nevezhető-e egyáltalán egy olyan keresés, amely több találatot is kiad? Ebben az esetben semmiképpen. Úgy kell megszabnunk a keresési feltételeket, hogy 1 találatot adjon ki: ezt az embert keressük. A tudományos módszerű kutatómunkánkat nehezíti, hogy magunk sem lehetünk biztosak abban, mit is akarunk ettől a személytől, milyen legyen, stb. De tegyük fel, hogy tudjuk. Töltsük ki minél nagyobb gonddal az adatlapot, szabjuk meg gondosan feltételeinket (ne dohányozzon, legyen 120 és 230 cm között, stb.), és... vegyük észre, hogy akárhogy igyekszünk, mindig is több találat lesz az eredmény.

Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk az Igazi személyét, olyan tulajdonságokat kéne felsorolnunk, amelyek egyformán relevánsak. Tehát gondoljunk bele: a testmagassága ugyanannyira fontos, mint az, hogy ő milyen feltételeket szabott akkor, mikor kitöltötte adatlapját, s ezen feltételek külön-külön is egyformán relevánsak. Azaz az Igazinak is hasonló tudományos alapossággal kell kitöltenie saját adatlapját. Vegyük észre, hogy ez nem járható út. Vizsgáljuk csak az adatlap egy részét, mondjuk a saját magunkra vonatkozó részt. A bemutatkozás mezőt hagyjuk üresen, nem vizsgálható tudományosan, amit oda írnánk. Tehát máris könnyebb dolgunk van: csak egy pár egyértelmű adatot kell vizsgálnunk. Ezek az adatok viszont még mindig túl általánosak. Az ideális hirdetés csak egyetlen folyamodványt eredményez. Tehát valami olyasféle hirdetésre lenne szükségünk, amely egyértelműen leírja azt az egy embet, akit keresünk (forrás: Parkinson törvénye). és itt ne kerülje el egy fontos dolog a figyelmünket: ez egy baromság.

Az Igazit tehát ne így keressük. Hanem így.

Kockulunk tovább, megállíthatatlanul.

2005-09-14

Ma két postot kaptok, mivel tegnap sikeresen 23:40-kor szédelegtem haza (és ez holnap is így lesz), és akkor már, ki tudja miért, nem álltam neki blogot írni. Úgyhogy ma ez az első post, amely két megjegyzést tartalmaz az előzőhöz:

Megjegyzés 1:
Bizonyos elemek a fórumon nem átallottak azzal kommentálni blogom létrejöttét, hogy "Miért kezdi mindenki úgy a blogját, hogy milyen hülye?" Nos, az előző post remélem meggyőzött mindenkit a mozzanat jogosságáról.

Megjegyzés 2:
A reglapomat 29 alkalommal nézték meg, levelet csak egyet kaptam, abban is valami állásajánlat volt. Namost a "hozzám illők" az adatbázisban összesen 28-an vannak, tehát nem tudom, hogy számol a rendszer: 29 ember nézte meg egyszer a reglapomat, vagy 1 ember nézte meg 29-szer? Előbbi esetben megnézte egy hozzám nem illő ember is, ami szörnyű tragédia...

2005-09-14

Ma körbejártuk a főiskola területét és alapos munkát végezve körülbelül 30, a filmklubot hirdető plakátot ragasztottunk ki, hogy informáljuk az embereket arról, hogy ez a filmklub ez lesz és jó lesz, és különbenis, jöjjenek el. Mindenekelőtt persze azért, hogy mindenki tudjon róla. Próbáltuk minél jobban, minél feltűnőbben elhelyezni a plakátunkat, ha nem volt helyünk, átrendeztük az egész hirdetőtáblát, hogy legyen.

Ha megengedtetik nekem, vonnék egy halovány analógiát. Az életben is tulajdonképpen ezt csináljuk: próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni másokkal saját nézeteinket, helyet követelve magunknak a vélemények nagy hirdetőtábláján (azzzta, de szép hasonlat, gyorsan fel is írom...). Eközben sajnos bezárkózunk, és nem nézzük meg a többi hirdetést, csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy a mi plakátunkat minél több helyre kiragasszuk, hirdetve, hogy mi így gondoljuk. Láttam egy nagyon érdekes filmet, amelyben elhangzott a következő mondat:

"The real trick to life is not to be in the known, but be in the mystery."

Azaz próbáljunk meg elszakadni a saját dolgainktól, próbáljunk ki olyan dolgokat, amikről keveset tudunk, ne mindig ismert környezetben éljünk, mert akkor nem fogunk fejlődni, sőt, ártunk is magunknak. Azzal, hogy újra és újra ugyanazt a plakátot ragasztjuk ki, létrehozunk egy csomó beidegződést, amely már ismert, azonos reakciókhoz vezet. E reakciókat aztán addig ismételjük, míg teljesen érzéketlenné válunk, és már nem is merül fel, hogy van más út is. Hallgatjuk tehát a Kossuth Rádióban a határon túli magyarok problémáit, és ez nekünk így jó, nem vágyunk másra (sok-sok kereszthivatkozást és analógiát bele, ettől blog a blog...). Pedig más is van a világon, csak nem érdekel minket, elvagyunk azzal a jó érzéssel, hogy mi kiragasztottuk azt a plakátot. Jöhet az áldott passzivitás, mi igazán mindent megtettünk... Ezen magatartás veszélyeivel az említett film részletesen foglalkozik, emellett rengeteg érdekes gondolatot is felvet, úgyhogy ebbe most nem megyek itt bele, inkább mindenkinek ajánlom ezt az igazán remek alkotást.

Most, hogy kiraktam saját plakátomat a világ legnagyobb hirdetőtáblájára, az Internetre, máris jobban érzem magam, jöhet a jól megérdemelt pihenés...

2005-09-17

A tegnap éjszaka meghiúsult a blogírás, mivel valahogy nem volt hozzá kedvem. Mondjuk ezért:

éppen Nfolnak próbáltam DVD-t írni úgy, hogy más DVD-kről is kellett hozzá anyagot másolnom. Namost a DVD-meghajtóm úgy látszik már pontatlan (végülis 2002 októbere óta már megvan), és időnként hibásan másol fel egy fájlt, ami azt eredményezi, hogy azzal a fájllal utána semmit, de semmit nem lehet kezdeni.

Az ilyen fájllal történő bárminemű foglalkozás, legyen az másolás, áthelyezés, DVD-re kiírás, vírusscan, lejátszás/elindítás mind azt eredményezi, hogy a Windows megnézi, hogy hibás a fájl, majd kijelenti, hogy őt ilyen kontármunkával hagyják békén, és nemhogy azzal a fájllal, de utána már az összes többivel sem hajlandó foglalkozni. Magyarán úgy keményre fagy, hogy öröm nézni. Ez olyankor a legjobb, mikor a képen éppen nem látszik, hogy melyik fájllal zajlott a művelet. Így hát tegnap is végig kellett nézni apróra az összes fájlt, hogy megállapítsam, melyikben van a hiba. Persze, amikor kiderül, akkor is az az eredmény, hogy a Windows Antarktiszt játszik, úgyhogy olyankor ismét reset. Aztán fájl letöröl, újra felmásol, ellenőriz, fellélegez, írást újraindít - aztán a gép újra csonttá fagy, mert egy másik fájl is tökéletlenül lett felmásolva... Felordít, resetel, vírusscant indít, végig a képen tartja, mikor lefagy, megjegyzi, reset, letörli, írást újraindít, blogírást elvet, pihenni akar, Végtelen Határokat néz.

Mostanában különféle víziók törnek rám. Többek között nemrég például az, hogy leülök a Winamp elé, benyomom például a New Ordertől a Crystalt, majd megnyitom a Winamp Messengert (ami egy plugin). A Winamp Messenger ötlete először akkor kezdett el bennem érlelődni, amikor 2003 nyarán elkezdtem az ICQ-t használni. Abban van egy olyan hasznos funkció, amellyel életkor, nem, lakóhely és lehet-hogy-még-van-valami-amit-kihagytam szerint lehet keresni kontaktokat. Namost a Winamp Messengerben ez úgy nézne ki, hogy ezek mellé még bejönne az, hogy mindenki tud browse-olni a többiek playlistjében, a program pedig kijelzi, hogy az adott kontaktnak hány %-ban egyezik a playlistje a mienkkel. Persze lehet uploadolni egy külön Messengeres playlistet is, amelyet szintén nagyon egyszerű drag and drop módszerrel lehetne összeállítani. Így kreálhatnánk egy listát az abszolút kedvenc számainkból, de persze akármi alapján kereshetünk a playlisteken belül (akár album szerint is pl.), hiszen erre való az ID3 tag. Ily módon tudnánk kontaktokat keresni. Amellett, hogy a Winamp az, ami szinte állandóan megy a gépemen (most is: DJ Bobo - Respect Yourself), én emiatt a funkció miatt látnám igazán értelmét egy Messenger beépítésének a Winampba. Rengeteg olyan számom, albumom van, amit nem olyan nagyon sokan hallgathatnak, és a közös, böngészhető playlistek segítségével igazán könnyen lehetne közös érdeklődésű embereket találni. Valóban csak nekem jutott eszembe ez az ötlet, és itt még senki nem gondolt ilyesmire...?

Ha már a Winampnál tartunk: csak nekem lenne fontos egy olyan feature, ami highlightolja azokat az itemeket, amik "halottak" a playlisten? Nagyon kellemetlen, hogy ha elteszek valahova egy albumot vagy egy számot, amit még a régebbi helyéről tettem fel a listára, akkor automatikusan átugorja, ily módon sokáig fel sem tűnik, hogy gond van az adott számmal. Pedig ha felajánlaná azt a lehetőséget, hogy minden itemet megkeres a playlisten, akkor az entry alapján könnyen megtalálhatná a fájlokat. Vagy legalább akkor ajánlaná fel, amikor pont egy olyan itemre vált, ami már nincs ott...

Winamp után emlékezzünk meg a tegnapi írásgyakorlat óráról. Ezen nem betűket szoktunk cirkalmasan rajzolni, hanem újságírást tanulunk. Mostanában éppen a tudósítás a téma: "Buli" munkacímmel kell majd jövő hét utáni hétre leadni egy tudósítást. Ami azt jelenti, hogy jövő héten muszáj lesz elmennünk Rockmenzára, amiről aztán ide is jön a beszámoló amellett, hogy leadom a tudósítást. Ha pedig valóban ugyanolyan maradt a színvonal, mint tavaly, akkor (ha a tudósításban nem is, de) itt cseppenként fogom leszedni róla a keresztvizet, aminek bizonyára minden olvasóm (mindaz a két ember...) örülni fog. Stay tuned!

Hűséges olvasóim (mind a két ember, illetve, ha a statisztikából indulok ki, akkor csak egy...) bizonyára olvasgatják Nfol blogját is (most nem linkeltem be, tessék az oldalsót használni itt, jobbra), melynek most a 210. bejegyzéséhez következik itt egy apró kiegészítés. Tegnap digiztem be, és nem az ő tárhelyére töltöttem fel, mondván, ha már a friss gyümölcs elleni önvédelemóra nála van, akkor ez legyen itt.

Mára a vége pedig legyen itt.

Now Playing: Hiperkarma - Mitévő

2005-09-18

Nemrég megnéztem a világ legjobb filmjét, és szerintem nem az, bármit is mond az egyébként rajongva szeretett IMDb. A világ legjobb filmje címet, ha ki kéne osztanom, még mindig ez kapná, de igazából nem tudom azt se mondani már, hogy például ez nem az - még akkor is, ha csak 32. Magyarul leszögezhetjük, hogy nincs olyan, hogy világ legjobb filmje, illetve mindenkinél más. Nálam ez a kettő lenne, ha lenne.

Itt, a blogban nem is közöltem még, hogy már teljes jogú tag vagyok a klánban (amely a világ legjobb játékához kapcsolódik - és ilyen tényleg van, és ez az), ma meg is volt az első olyan fellépésem, ahol már nem volt a nevem mögött a "[t]", ami azt szimbolizálta eleddig, hogy próbaidős vagyok. Hát... elég csúnyán kikaptunk dS-éktől, de nekem ettől a játéktól sose megy el a kedvem. Viszont képet nem közlök, mert elég szégyenletes lett az eredmény, és nem szeretném, ha öngyilkosságot követne el egyik olvasóm a kettő közül...

Ami pedig a címet illeti... Nos, igen. Nemsokára elég huzamos inaktivitás következik, mivel hétfőn és kedden is későn érek haza, szerdán haza se érek a Rockmenza miatt, csütörtökön pedig szintén későn érek haza. Sorry, folks, a kárpótlás egy kimerítő Rocmenza-beszámolóban jön majd el. Csak hogy lássátok, milyen értelmes dologgal fogom tölteni azt a szerda éjszakát...

Tehát most inaktivitásba vonulás következik, addig meg mindenki hallgasson meg egy jó számot. én például ezt választom: Asian Dub Foundation - Tank

The wheels of the tank keep turnin' round and round
How many megatons will it take
To make them turn around?


... mondhatnánk. Vagy akár mondhatnánk azt is ehelyett, hogy:

The small wheels of the package approximately continue working the
uniform and... How of the crowds one he megato something of willt of
that he makes the examinación, in the ordered order to release the
one that stops the languages in the order?


Ugyanaz, nem...? Íme a tettes. Ez egy kötelező link, ha rekeszizomfájást akartok előidézni magatokon, és nincs éppen kéznél a Monty Python sorozat egy darabja sem. Az ötlet nagyon érdekes, és szintén kiválóan megmutatja, hogy miért is nincs még rendes mesterséges intelligencia. Az oldal fejléce pedig szintén a világ egyik legjobb filmjének a címe, szóval akár az is lehetne az. Mindenesetre kötelező darabnak megteszi...

Nos, akkor hosszú inatktivitásom ezennel kezdetét veszi, remélhetőleg péntek este újra jelentkezünk egy tudósítással a Rockmenza vol. 4-ről (mivel a naplómban előtte már volt 3).

Stay tuned!

2005-09-23

Még egy kis inaktivitás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A Rockmenza beszámoló kicsit késik, mert gond van a gépemmel. A DVD-meghajtómtól bocsánatot kérek, nem ő a hibás a megbolonduló fájlok ügyében, hanem valószínűleg a vinyóm lett bad sectoros. Duplaplusznemjó...

Most tehát archiválok, mint az őrült, bizonytalan ideig. Valószínű, hogy a gyalulást és az újratelepítést még hétvégén meg tudom ejteni...

Sorry, folks. Azért továbbra is stay tuned ám, mert mérges leszek...

2005-09-23

Korlátlan szórakozás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Esküszöm, a számítógép hibáival való foglalkozást reklámozni kéne, mint kitűnő szabadidős programot. Az alany erőforrásai le vannak kötve (de még hogy!), jól szórakozik (bizony!), és még kellemesen el is fárad utána (úgy van!)...

A gépem egyszercsak úgy döntött, hogy nem hajlandó elindulni a Windows. Azaz az egyik rendszerfájl is bedilizett, és lefagyasztotta a gépet betöltés közben. Nice...

Most éppen át kellett tennem az USB-re a netet, mert ugyan lefuttattam már egypárszor az nVidia nForce drivert, de még így sem hajlandó foglalkozni érdemben a hálókártyával. Mivel helyreállító telepítést kellett végrehajtanom, ezért most mindent, amit működésre szeretnék bírni, újra kell telepíteni...

Most elvileg sikerült egy netről leszedett nForce driverrel végre életet lehelni a hangkártyába és a hálókártyába is, meglátjuk, mi lesz a restart után...

Stay tuned!

2005-09-24

Hát, megláttuk, mi lett. Az lett, hogy nem töltött be a Windows, és újabb helyreállító telepítést kellett végeznem (fél óra), amely után...

... ismét csak nem töltött be a Windows. Az újabb sikertelen helyreállító telepítés után (újabb fél óra, ekkor már fél 11 tájban jártunk), valahogy nem volt kedvem még egyhez. "Ami nem megy, azt ne erőltessük", mondotta volt Lenin, bár ő valószínűleg nem egy bad sectoros vinyóval való szenvedés okán deklarálta ezt.

Mikor ily módon megbizonyosodtam arról, hogy szerencsétlen 120 gigás Samsung vinyóm tényleg haldoklik és szegényre nem lehet rendszert bízni, rájöttem, hogy a dolog gyökeresen más megközelítést igényel. A másik vinyóm (80 GB-s Seagate) csurig van mindenféle olyan dologgal, amit ha hirtelen egy formázás és rendszertelepítés közepette elvesztenék, valószínűleg olyat ordítanék, hogy a környéken az ingatlanárak is lecsökkennének legalább 80%-kal. Tehát a másik vinyóra nem tehettem rendszert, hogy majd a másik rendszer alól nézve a haldokló vinyót, kimásoljam, ami menthető. Ezérthát előszedtem régi 30 GB-s Maxtoromat a sublótból (hmm... most veszem tényleg csak észre: 3 vinyó, 3 márka...), és konstatáltam, hogy hatalmas szerencsém van, mivel éppen nincs rajta semmi olyan, amit ki kéne írni vagy bármely módon meg kéne menteni, tehát akkor rendszertelepítésre fel - este 11-kor...

Fél óra formázás, fél óra telepítés, és hajnali fél 1-re már kész is lett a szép, ropogós és hótüres Windows. Na, akkor telepítsünk WinCommandert, telepítsünk Nerót. Ok, indítsuk a WinCommandert... Miért nem működik az egér oldalán a gomb? Ja, hogy fel kéne telepíteni az egér programját is. Aha, csakhogy az floppyn van, a floppymeghajtóm meg nem egész két hete szállt el. Az ezt követően kiszűrődő, jobbára egyszavas, egyszerű mondatok világosan jelezték, hogy odabent kreatív, alkotó munka folyik.

Néhány további apróság után (nem, most nem telepítek Office-ot, haggyámá), gyorsan kilistáztam magamnak, mi az, amit ki kell írni, mi az, amit csak át kell másolni, és mi az, amit majd később kell kiírni, mert nincs itthon elég DVD. Ezt követően összeállítottam 4 DVD-t, mert csak annyi volt itthon, és miközben várakoztam, Crimsonlandeztem, tegyetek néhanapján így ti is, mert jó; Ninjával már Gaming Guide-ot is tudnánk hozzá írni. Miután ez megvolt (DVD-nként fél óra, tehát 2 óra alatt), hajnali fél háromkor kiadtam az ukázt magamnak: no, akkor csináljunk netet!

Lebukás az asztal alá, küzdelem a pormacskákkal, hálókábel bedug... Hééé, ez a fény nem sárga szokott lenni... Miért nem zöld...? Pillantás a monitorra: null reakció a géptől. Pillantás a vezérlőpultban a hálózati kapcsolatokra: látszólag rendben van a helyi kapcsolat. No, akkor hozzuk létre a kapcsolatot. Létrehozzuk. A kapcsolódás azonban már nem nagyon akar menni. Hátakkorőőőőőőő... Nincs más hátra, mint... go USB! De ahhoz meg kell a CD, amin az USB-modem drivere van, és ahhozmárnagyonkésővanésáááááááááááááá...

De azért megvan. CD be, telepítés, kapcsolódás, vivááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááát!!! Na akkor gyorsan telepítsünk Maxthont és Firefoxot (lehet, hogy én vagyok az egyetlen ilyen ember a világon, de én párhuzamosan használom a kettőt...), tegyük alapértelmezett böngészővé a Maxthont, és... azt hol is kell?

Itt térnék ki arra a sajátos érzésre, amit a rutinos géphibákkal foglalkozók gyakran megtapasztalnak: amikor már több órája foglalkozunk egy problémával, hiába tudjuk, hogy mi a következő lépés, van egy olyan pont, amikor egyszerűen nem jut eszünkbe, hogy akkor most mit, miért, hogyan és mikor kéne csinálni. és egyáltalán, minek is hoztam elő ezt a párbeszédablakot? Mit akartam beállítani? Ilyenkor véresre sarkantyúzzuk az agyunkat, hogy mondja már meg, mit is keresünk... én elég sokszor eljutottam tegnap éjszaka addig az állapotig, amikor már olyan evidenciák is csak két perc agyalás után jutottak eszembe, hogy hol is kell a videokártya-driver telepítése után 1024X768X32-re állítani a képernyőt. Scary...

Miután a nettel megvoltam, gyorsan feltelepítettem a Winampot és az albumok közül azokat, amiket mostanában hallgatok, beenqueue-oltam (de szép szóóóóó...), de hogy miért éppen azt tartottam akkor ennyire fontosnak kikapcsolás előtt, azt már komolyan nem tudom, bőven ráértem volna most délelőtt is megcsinálni, annál is inkább, mivel már a szemem káprázott hajnali 3-kor a kialvatlanságtól, és majdnem kétszer tettem be az Adema albumokat... Mindenesetre most Portishead albumokat hallgatok, Now Playing: Portishead - Western Eyes.

Talán este lesz kedvem majd megírni a Rockmenza-beszámolót, addigis most nyűgös vagyok, mert az UT-m se működik rendesen...

Most TV-tunerkártya-telepítés következik. Csak erős idegzetűeknek!

Portishead - Mysterons

2005-09-24

Van egy új olvasóm!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Tekintve, hogy eddig állandóan azzal vicceltem, hogy 2 ember olvassa csak a blogomat, és már 3 ember kérdezett rá IRL, hogy "ugye az egyik én vagyok?", elgondolkodtam...

Ma viszont szereztem egy új állandó olvasót, akit ezúttal is üdvözlök: szia Leila!

Most pedig kapcsolunk a stúdióba, következik az elemzés (Aki nézeget Sport 1-et néhanapján, annak ismerős a mondat. Az előző post címe pedig a T-Online-osoknak lehet ismerős...).

2005-09-24

Noshát, elérkezett ez a pillanat is. Hűséges, tűkön ülő olvasóim már szerintem a vakolatot kaparták otthon, hogy mikor lesz már kitéve ez a post...

Először is, közelítsük meg nyelvészetileg a témát, elemezzük a szóösszetételt, kezdjük a végéről. Azaz arra a kérdésre kell választ adnunk: miért "menza"? Ennek az eredetét igen könnyű megfejtenünk: az esemény helyszíne ugyanis a főiskola étterme, ahol napközben a "menza" nevű intézmény üzemel. Amelyről nem tudok bővebben nyilatkozni egyébiránt, mivel első félévben voltam ott párszor és nem volt annyira rossz. Tehát a második fele a szónak megmagyarázva. Ám most jön a fontosabbik kérdés: miért "Rock"...?

Ha valaki netán arra próbálna asszociálni, hogy rockszámok szólnak, azt nagyon sürgősen leállítanám: ne tegye. Illetve tegye, de csak akkor, ha ő rocknak tartja például a Szájbergyereket (mert ment), a Nagy ho-ho-ho horgászt (mert ment), az R-Go bármelyik számát (mert mentek), és a totális zenei elhülyüléshez már csak a Pa-dö-dö hiányzik...

Nem. Azt még a legrégebbi menzaveteránok sem tudják, hogy miért is kapta a rendezvény keresztségben a Rockmenza nevet. A legöregebbek sem emlékeznek rá, hogy ott valaha is folyamatosan rock lett volna, állítólag sosem volt rock, mindig csak úgy, ahogy most. De erről később. Most röviden foglaljuk össze az első három alkalmat. Egyenként nem térek ki rájuk, csak acélból adok egy kis áttekintést, hogy mégis képben legyen mindenki, hogy miféle hely ez, és hogy miért is mentem negyedszer is, ha egyszer...

Az első előtt még valamiféle csalfa, vak reménnyel rendelkeztem. "Nem lenne arca senkinek ilyen nevet adni, ha többségben nem rock megy" - gondoltam. My god, how wrong I was. Mondhatnánk. De tényleg. Atyaisten. Utólag már tényleg nehéz elhinnem, mennyire esztelenül naiv voltam. De kaptam én nemsokára Micimackót (nem vicc), amiből hamar világossá vált... Hogy mi, az már kiderült. De hogy valójában mennyire súlyos a helyzet, az csak jóval később revelálódott.

A dolog úgy néz ki, hogy a sok gagyipop és szinte besorolhatatlanul, eszméletlenül übergagyi szám között néha jön egy Nirvana - Smells Like Teen Spirit (mert klasszikus), Liquido - Narcotic (de csak ritkán, mert jó), és Wheatus - Teenage Dirtbag (ami már-már gagyiba hajlik, ha még rock is). Az Offspringtől pedig nem ám a Pretty Fly megy, hanem a Why don't You Get a Job? című opusz (csak nehogy eldurvuljunk, kérem). A másodikra azért mentem el, mert lehet számot kérni. Tehát megpróbáltam, így belepillanthattam a Zenelistába. Mivelhogy minden Minidiscről megy, nehogy valaki CD-n hozzon valami rockszámot, mert hogy nézne az már ki. Ez Rockmenza, ide rockot ne hozzon senki.

Tehát Zenelista. A Zenelista tartalmazza mindazt, Ami Megvan. és csak az mehet, Ami Megvan. Ha láttatok már olyan műalkotást, amely már olyan rossz volt, hogy már annyira jó, hogy már rossz, akkor képzeljétek el azt. Ha megvan, akkor képzeljetek el még valami ennél is annyival rosszabbat, hogy az már duplaplusznemjó. és megkapjátok a Zenelistát. Gyerekek... Ennek tényleg érdemes egy bekezdést szentelni...
A Zenelista körülbelül úgy néz ki, mintha valaki arra kínosan és gondosan ügyelt volna, hogy a leggagyibb dolgok mellé még az ismert olyan együttesek, akiknek van zúzós számuk, azoknak is csak az olyan számait válogassa fel rá, amelyekben semmi zúzás nincs. Így került fel a Linkin Parktól 2 db szám a listára. Nade melyik kettő? - kérdezhetnénk. "One Step Closer?" - kérdeztem anno reményteljesen csillogó szemmel. Nem, az nincs meg. "Papercut?" - erre már válasz sem érkezett. Nos, nézzük csak meg akkor a listát. Pardon, a Listát. Kérem szépen két szám, ami megvan a LP-tól a következő: In the End és Numb.
Mindkettő nagyon jó, kiemelkedő szám. De ez a két legutolsó, amit egy Rockmenza nevű rendezvényen leadnék... Igen, még a Nobody's listeninget is előbb leadnám, holott az inkább rap. De zúzás az több van benne, mint a két előbb említett számban, mert mindkettő inkább elmerengős, elszállós, szövegen gondolkozós, otthonhallgatós alkotás. Mindkettőé, de a Numb szövege különösen zseniális.
De az őrület nem áll meg. A Hiperkarma második albumáról is mi van meg? A Mitévő... és ha ez még nem volt elég, megemlíteném, hogy a Guano Apestől nincs meg az Open Your Eyes, ami ugyanolyan evidens lenne, mint a One Step Closer a LP-nál... Az Offspring Pretty Fly-ja helyetti Why Don't You Get a Job?-ot pedig meg sem említem már még egyszer. Legalább egy The Kids Aren't Alright lenne már, de a józan logikát itt úgy tűnik, teljességgel mellőzhetjük. A csúcs már az lett volna, hogyha a KoRntól is van két szám (egyébként nincs - még szép, hogy nincs, hiszen rock...): a Hollow Life és az Alone I Break...

A harmadikon sikerült bekérnem a Guano Apestől a Lords of the Boardst, mert csodával határos módon megvolt. és máig szerintem az volt a valaha volt legpörgősebb 3 perc 38 másodperc a rendezvény egész eddigi fennállásának történetében. Mégse érvényes, mivel én kértem...

Elérkeztünk a negyedik alkalom elemzéséhez. Miért is mentem el? Miért kockáztattam ismét ép elmémet? Nos, ennek egyik oka az írásgyakorlatfeladatban keresendő ugyebár. De nem ez volt az egyetlen ok, hanem az is, hogy valaki (akiről feltételezem, hogy néhanapján beleolvasgat a blogomba), azt mondta, hogy más a DJ mint tavaly.

éledő remények part 1.: lehet, hogy most végre megszabadulunk a Zenelistától...?

Az a valaki még azt is mondta, hogy lehet számot kérni, ha Audio CD-n viszem.

éledő remények part 2.: lehet, hogy végre lesz legalább egy olyan rockszám, ami ultrazúzós lesz és én kértem és a Salivától a Click Click Boom! lesz és jó lesz?

Nekem se kellett több: mikor ezt meghallottam, írtam egy CD-t direkt a Rockmenzára, hogy majd jó zenék menjenek, meg lehessen kérni legalább a Click Click Boomot, meg ha már ott van, akkor majd más is odaviszi és kéri róla a Salivától a Two Steps Backet, vagy valamit. Így nézett ki a CD tracklistája:

01 - Disturbed - Down With the Sickness
02 - Saliva - Two Steps Back
03 - Saliva - Click Click Boom!
04 - Adema - The Way You Like it
05 - KoRn - Y'all Want a Single
06 - Lostprophets - Last Train Home
07 - Hoobastank - Same Direction
08 - KoRn - Here to Stay
09 - Saliva - Doperide
10 - Linkin Park - Pushing Me Away
11 - Lostprophets - Shinobi VS Dragon Ninja
12 - KoRn - Falling Away from ME
13 - Liquido - Play Some Rock
14 - Papa Roach - Getting Away With Murder
15 - Blur - Song 2
16 - Creed - Bullets
17 - Static-X - Black & White
18 - KoRn - Make Me Bad
19 - Guano Apes - Open Your Eyes
20 - Drowning Pool - Bodies
21 - Linkin Park - One Step Closer
22 - KoRn - Right Now

Ahogy az már első pillantásra látszik, nem bírtam magammal és a lehető legzúzósabb és legpörgősebb számokat állítottam össze. Hátha sikerül róla leadatni két számot. Kettőt. Rögtön kiderült egyébként, hogy a DJ és a Zenelista teljesen ugyanaz, mint tavaly...

Droid - 001

Első droidsztorink következik itt, a blogban.
Odamegyek a DJ-hez és odaadom a CD-t. Megkérdezem, hogy kérhetem-e a 2-es és 3-as tracket, mire azt mondja, hogy előbb meghallgatja a CD-t.
Kisvártatva (fél óra) visszamegyek, kérdezem, hogy meghallgatta-e. A hangszórókhoz nagyon közel állva, a vérgyász ((c) by Nfol) gagyizenétől kis híján idegrohamot kapva azzal hitegetem magam, hogy majd le lesz adva a két szám. Erre a következőt hallottam: "Meghallgattam, de nekem annyira nem tetszik az a két szám, nekem a 15-ös tetszik". Erre én: "De ezért hoztam a CD-t, akkor legalább a 3-ast add le, mert azt még kérték is tőlem, hogy próbáljam meg leadatni." Ebben látszólag megegyezünk. Megyek vissza, tüntetőleg leülök oldalra, mert éppen a Közeli helyeken megy, amitől (és az összes Bikini számtól) személy szerint én falnak megyek. Semmi sértés senki felé, más meg biztos a KoRnt nem bírja, ő viszont járjon csak serényen menzára, olyat biztos nem fog hallani soha arrafelé...
Nemsokára hallom a 15-ös tracket. Gyorsan berángatom Ninját, mert éppen kimentünk levegőzni, hogy minél halkabban halljuk az aktuális számot, de mire beérünk és megmondhatnám, hogy ez az én cédémről megy, pedig nem is kérem, már vége. 2:02...
Fél óra múltán csak nem akar felhangozni a Saliva, ezért újra odamegyek a DJ-hez, és megkérdezem: "Akkor most leadod a 3-mast?" Mire droidunk a következő válasszal áll elő: "Nekem nem tetszik annyira, ez nem pörgős egy szám. Ez olyan, hogy otthon meghallgatom." én: "Akkor leadod?
Egy megfejthetetlen arckifejezés droidunktól, majd: "Hát, ha nem muszáj, akkor nem."
én: "Figyelj, ezért hoztam a CD-t..." Csend. Lassan, tétovázva megfordulok. Kezdem elveszteni a hitemet.

A történet ismert: nem adta le. Mikor mentem visszakérni a CD-t, még megfenyegettem, hogy legközelebb is hozom, de olyan - úgy sejtem - ebben a félévben már biztosan nem lesz.

értem én, hogy a Saliva nem pörgős, a Ho-ho horgász meg az. értem én, hogy a KoRntól a Wake up Hate csak kislánykórus egy Közeli helyeken mellett. Még azt is megértem, ha neki nem tetszik a Saliva. De tegyük fel a kérdést: ez most arról szól, hogy egy embernek mi tetszik és mi nem? Úgy én is tartok majd soksok bulit, hogy ha valaki hoz egy számot és nem tetszik, akkor nem adom le. Óriási ötlet!

Első droidsorszámunkat tehát kiosztottam a DJ-nek, extra plusz adalék pedig az, hogy a Rockmenza vége felé, az utolsó 5-6 szám között volt egy igazán zúzós szám, a Limp Bizkittől a (nem, nem a Behind Blue Eyes, mert azon nem lepődtem volna meg) Rollin'. Azonban ez volt az egyetlen olyan szám az egész eseményen, aminek le lett keverve a vége, ígyhát Ninjával azonnal megoldottuk a rejtélyt: a DJ kiugrott pár percre és beült valaki a helyére...

Még egy extra plusz adalék, hogy az írásgyakorlatra elkészülő tudósításban benne kell lennie annak az eseménynek, hogy "kitört az ablak". én majd azt a magyarázatot fogom rá kitalálni, hogy azért tört ki az ablak, mert az egyik srác fel akarta vágni az ereit...

és egy extra kérdés, amit a rutinos menzások biztos feltennének: minek rinyálok itt a zenéről, amikor az majdnem az utolsó dolog, ami mindenkit érdekel a menzán? és íme itt a válasz: az egyetlen kábítószer, amit használok, az a gépemen és a discmanemen lévő Volume + feliratú gomb. Ennek ismeretében mindjárt azonnal logikussá válik, miért is született meg ez a post. De ez a blog is: nem én lennék, ha nem így lenne. és ha nem én lennék, nem lenne blog sem.

Blog azonban van, és én is vagyok. Most pedig hallgassunk valami olyat, ami pörgős, és ami tetszik is... Hű, ez most pont nem jól jött ki, mert Mobytól a SunSpot megy, de mindjárt váltok valamire... hmm... na, meg is van a méltó lezárása ennek a hatalmas terjedelmű postnak.

Now Playing: Adema - Everyone

(Mert éppen ez jött, azért. Amúgy talán a Disturbed - Down with the Sickness lenne, de az idegeskedésen már túl vagyok... )

2005-09-25

Guyver szerint én ez a szám vagyok. A szövege alapján nem tudom, mire gondolhatott. Ha szám lennék, talán ez a szám lennék inkább. Vagy mostanában inkább ez, mert így érzem magam. Incomplete vagyok. Soha nem is leszek complete, de akkoris...

Erről a Fahrenheit 451 jut eszembe. Ha könyvember lennék, én egyértelműen Stephen Kingtől a Christine lennék egy pillanat habozás nélkül. Azért nem Szathmári Sándortól a Kazohinia, mert a társadalom úgyse fog megváltozni. Bár az emberek se. Ááááááááá... Akkor lehet, hogy haboznék és nem tudnám eldönteni és mindkettőt megtanulnám.

Nem vagyok komplett, mondom.

2005-09-29

(Ezt a címet is el kellett sütni valamikor...)

Az utóbbi időben heves inaktivitás figyelhető meg kicsiny webes birodalmamban, amely arra vezethető vissza, hogy nincs időm semmire. Ma van az első nap a héten, amikor éjjel fél 11 előtt már itthon vagyok, és nekem most elméletileg rendszert kéne telepítenem, miután rettentő ügyes módon sikerült learchiválnom mindent bad sectoros 120 GB-s vinyómról, ami fontos. Most pedig nyereményjátékunk következik: Hősünk vajon nekiállt-e újratelepíteni a rendszerét? A helyes megfejtők között piros pontokat fogunk kisorsolni.

Inkább kaptok két sztorit.

Sztori 1

Ninjával és egyik évfolyamtársunkkal a liftben állunk a 37-es (lepukkant, elhanyagolt) kollégiuman, és próbálunk feljutni a másodikról a hatodikra. A lift állapotát nem részletezném, design-elemei közt az 1968 körül felkerült vörös festés a legvállalhatóbb, az audiális hatások pedig jóval felülmúlnák a japán horrorrendezők által valaha kitalált összes hangmintát. Hirtelen egy minden eddiginél baljólslatúbb hang kíséretében egy zökkenéssel megállunk, és még nem vagyunk a hatodik emeleten. Az arcokon végignézve látom, hogy mindenki azt próbálja kitalálni, melyik két emelet között lehetünk. A lift kijelzőjére pillantva (ami külön megérne egy misét) sem oldódik meg a rejtély, hétemeletes épületekben én 14. emeletet még nem láttam - a lift ugyanis ezt a számot villogtatja kitartóan. Lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen? A liftet mozgásra bírni azonban csak évfolyamtársunk tudja, aki már tavaly is a koliban lakott, tehát neki ez már egy igen familiáris esemény lehetett, legalábbis abból kiindulva, amilyen hihetetlen eleganciával kezelte a problémát. A műveleti sorrend a következő volt:

1. Forduljunk teljes testtel a kapcsolótábla felé
2. A bal kezünket tegyük gyengéden a kijelző és a gombok közti üres részre, mintha csak meg akarnánk simogatni a panelt.
3. A jobb kezünkkel kezdjük el őrült módon nyomni a hatodik emelet gombját.
4. Nyomogassuk tovább, a bal kezünk továbbra is maradjon nyugodt.
5. Nyomogassuk tovább, majd a zökkenés után vegyük szemügyre a kijelzőt és kontstatáljuk, hogy most a 15-ös szám villog.
6. Nyomogassuk tovább, majd amikor a lift elindul, jelentsük ki az évfolyamtársaink felé fordulva: "Ez a lift csak szeretetre vágyik".


Ninja és én elhűlve szálltunk ki a liftből, és valószínűleg neki is a "Tőlem aztán nem kap" mondat fogalmazódott meg az előbbi deklaráció hallatán...

Sztori 2

éppen beszállok a 33-as (Ultramodern, rendesen karbantartott, kulturált) kollégium 7. emeletén a liftbe (amelynek állapota egy szóban jellemezve: tökéletes). Megnyomom a gombot, de a fénycsík nem akar égve maradni, mintha valaki folyamatosan nyomná a stop gombot, amivel felülbírálja azt, amit én nyomok. Nyomom hát a gombot erősebben, közben átfut az agyamon, hogy a gomboknál én állok, és én nem nyomom a stop gombot (gyors pillantás a bal kezemre, mert sose lehet tudni)... nem, tényleg nem - de akkor miért nem veszi be, amit nyomok? Hát már ez a lift is szeretetre vágyik? Vagy mi van? Az utolsó verzió, ami átfutott az agyamon, az az volt, hogy lehet, hogy én vagyok a hülye, és... ez volt a megoldás. A gomb, amit nyomtam, ugyanis a hetedik emelet gombja volt.
Tanulság: ha a hetedik emeletről a hetedikre akarsz utazni, legalább tök gyorsan odaérsz. Ja, és ne szállj holtfáradtan liftbe olyan emberekkel, akiket nem ismersz, mert a végén még hülyének néznek, hogy hatvanszor benyomod annak az emeletnek a gombját, ahol vagy, mire végre megnyomod a földszintet. Nekem szerencsém volt: csak Ninja volt az eset tanúja (és most már ti is, jaj...)

Ha már ennyit beszéltünk a liftekről, akkor Now Playing: Poets of the Fall - Lift. Na jó, tényleg nem volt akkora poén...

Sztori 3... Na jó, ez nem annyira sztori, inkább egy vízió története: sétálunk az utcán Lacek, Ninja és én, amikoris Lacek előjön a szokásos témájával, hogy majd egyszer menjünk el Rockmenzára. Namost hűséges olvasóim már elképzelhetik reakciómat az előző postok alapján. Egy vízióm azonban támadt ez alkalommal ezzel kapcsolatban, amit kis jelenetben most prezentálnék is nektek:

Helyszín: Nyírbogdány, egy csendes napon, este 22:30-kor, teszemazt hétvégén, mert akkor biztos otthon van Nfol, aki most figyelmesen mered a monitorra, és webdesignba temetkezik. Közben MSN-ezik és nézegeti a fórumot is. Egyszercsak megjelenik körülötte három alak, az egyikük egy hirtelen mozdulattal betesz egy CD-t a gép meghajtójába, elindítja a winampot és azon nyomban felhangzik a Közeli helyeken. A három alak veszettül tombol, de egészen pontosan 13 másodperc múlva hirtelen megszakad a hangzavar; Nfol a kihúzott jackkel a kezében kibukkan a gép háta mögül, és halk hangon megkérdezi: "Ezt most komolyan gondoltátok?"

Függöny.

2005-09-29

Nfol megint olyat írt rólam a blogjába, hogy én egy zseniális irományt alkottam (tessék olvasni az ő blogját is szorgalmasan, ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni). Nem tudom biztosan, de sejtem, hogy ezt a Nagy Rocmenza (vol. 4) elemzés című postom indukálhatta valamiképp, amiről személyes véleményem az volt, hogy nem sikerült olyan jól, ahogy akartam, de most, hogy már zseniális műnek van minősítve, most már nem kezdek el beleszúrogatni, átírogatni - annál is inkább, mivel nem is akartam.

én pedig zseninek tituláltam őt már többször is a naplómban is, a blogomban is (ja, itt még nem: Nfol egy zseni. Na, most már igen, folytathatjuk), a fórumon is, úgyhogy jól elvagyunk. Ugye?

Nekem pedig továbbra sincs semmi időm, még blogírásra sem. Na jó, ez rossz példa volt, arra most éppen volt...

Now Playing: Poets of the Fall - Everything Fades

2005-09-30

Most formázom éppen a már sokat emlegetett 120-as vinyómat (20:38), úgyhogy nemsokára (kb. 1:00) kész is lesz az új rendszer úgy, hogy nyugodtan megyek aludni... Most tart kábé a felénél, addig Index fórumokat olvasgatok.

Most az Indexről áttévedtem kicsit Nfol blogjára, és az egyik postomban megfogalmazott megvásárolható focistákról szóló ötletemet egészen zseniálisan ültette át egy jelenetté, ami annyira megtetszett, hogy ide is beidézem:

(lépcsőn leesés hangjai)

(férj) - Mi ez a hangzavar?
(feleség) - Azt hiszem, a futballista leesett a lépcsőn.
(férj) - Gondolod?
(focimezes alak bebiceg)
(feleség) - Ó Mr. Belpit, az ön lába úgy megdagadt!
(focista) - Leestem azon a rohadt lépcsőn. Így nem tudok játszani az esti mérkőzésen.
(feleség) - Hallod ezt, drágám?
(férj) - Úgy tűnik, új embert kell rendelnünk maga helyett.
(feleség) - Hívd fel az irodát, hátha van egy cserejátékosuk!

(telefonhívás)

(férj) - Azt mondták, küldenek valakit.
(feleség) - Remélem nem lesz sokkal kevésbé értelmes, mint Mr. Belpit.
(férj) - Ebben biztos vagyok. Őt nehéz alulmúlni.
(feleség) - Akkor jó lesz a csapatunkba. Az esti mérkőzés nagyon fontos, emlékszel?
(férj) - Hogyne emlékeznék, mikor én vagyok a szövetségi kapitány!
(feleség) - és mi a neve a cserejátékosnak?
(férj) - Azt hiszem, Helmut.
(feleség) - Ez nem valami gyakori keresztnév errefelé.
(férj) - én magam is tartok tőle, hogy furcsán fog mutatni az angol nemzeti mezben. De biztosan nagyon jó játékos, mert feláras.
(feleség) - Micsoda? Te még több pénzt fizetsz érte?
(férj) - Igen. Német játékos, úgyhogy többe került.
(feleség) - De ha olyan jó játékos, hogyhogy nem a német válogatottban játszik?
(férj) - Tudod, éppen kitaláltam erre a kérdésre a választ. De rájöttem, hogy hülyeség.
(rendőr beront)
(rendőr) - Állj, állj, állj! Alapos okom van feltételezni, hogy itt konspiráció folyik.
(férj) - Miféle konspiráció?
(rendőr) - Beépített emberünk jelentette, hogy Ön egy játékosáról el akarja hitetni, hogy brit, miközben nem brit, hanem német, de a németek azt hiszik, hogy brit, pedig nem is az.
(férj) - Kikérem magamnak! Semmi ilyet nem terveztem! én csupán azt akartam elhitetni a németekkel, hogy a mi németünk nem az ő németük, hanem a mi britünk.
(feleség) - De hát ez ugyanaz!
(férj) - Asszony, sírba viszel!
(rendőr) - Úgy van, maradjon csöndben, csak összezavar minket! Szóval mégiscsak konspiráltak!
(férj) - Jaj, biztos úr, miért kell ebből akkora ügyet csinálni? A Zlatan Ibrahimovics sem egy echte svéd személynév!
(rendőr) - Igaza van. De tudja mit? Van nekem egy olasz unokaöcsém...


Excellent.

Ha nem lesz hétvégén blogfrissítés, az azért lesz, mert nem sikerült valami a telepítésnél, és elbujdostam a civilizácó elől.

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!