Login: Jelszó:

2005-11-01

Végre rászántam magam, és kiszereltem megboldogult 120-as vinyómat, és betettem a 30-as Maxtor mellé a 80-as Seagate-emet. Viszont azzal nem számoltam, hogy azon nincs Windows. és mivel az a kábel, amelyiken a 120-as volt, olyan, hogy abból ágazik el az összes többi (mivel nem értek hozzá, ezért így nevezem...), nem volt hajlandó a 30-asról betölteni, mivel az volt a Master, annak kellett volna ott lennie... Ígyhát meg kellett cserélnem a két vinyót: némi csavarozás, kábeldugdosás (hát persze, hogy a DVD-olvasóból is ki kell rángatni a kábeleket, hogy hozzáférjek rendesen...), és sikeresen megjelent ismét a háttérkép. és most nem az, mivelhogy nagyon szeretnék egy új 120-as vinyót, tehát addig nem teszem túl otthonossá ezt a rendszert, amíg nem lesz meg. Így maradt az alapháttér, alapszínösszeállítással (ami helyett az ezüstöt szoktam használni). Így most olyan ideiglenes-de-azért-ha-kell-bármit-meg-lehet-rajta-csinálni hangulata van...

Találtam egy érdekes kezdeményezést az IMDb-n (még elég régen, de most került rá sor, na): Soundtrack of Your Life. A lényeg az, hogy van ugye az életünk, amiben történnek dolgok. Hogy is nézne ki, ha nem történnének, mindenki hamar más szórakozás után nézne, és nem erőltetné ezt oly nagyon. Tehát vannak ugye ezek az események, és ezekhez lehet rendelni zenéket. Ha életünk film lenne, amelyben mi vagyunk a főszereplők, vajon miféle dallam csendülne fel akkor, amikor teszemazt utazunk. A teljes eseménylista a következő:

Opening Credits:
Waking Up:
Average Day:
Falling In Love:
Love Scene:
Death of a Loved One:
Bad Love:
Sad Love:
Break Up:
Reunion:
Fight Scene:
After the Fight:
Adultery:
Guilt:
Bad Day:
But Life's Okay:
Deep In Thought:
Secret Love:
Party:
Dance Scene:
Crying Scene:
Breakdown:
Driving:
Flashback:
Regret:
Long Night All Alone:
Death Scene:
End Credits:

én első és második nekifutásra is csak odáig jutottam, hogy az Opening Credits az mindenképp az Airtől az All I Need lesz. Először is, másodszor is azt mondtam, hogy ez lehetetlen, annyit vitatkoztam magammal egyes eseményeknél, hogy akkor most melyik dal legyen. és végülis harmadikra megcsináltam (igaz, egy egész nap elment vele, de úgyse volt más dolgom - a KAC-ban üldögélve gondolkodtam a számokon). Tehát az én életem így nézne ki, ha film volna:

Opening Title: All I Need - Air
Waking up: Square One - Coldplay
Average Day: Landing - Moby
Falling In Love: Swallowed in the Sea - Coldplay
Love Scene: Butterfly Caught - Massive Attack
Death of a Loved One: When the World Ends - Dave Matthews Band
Bad Love: Trouble - Coldplay
Sad Love: Fix You - Coldplay
Break Up: Talk - Coldplay
Reunion: Disappear - Hoobastank
Rage: Down With the Sickness - Disturbed
Fight Scene: Weapons of Mass Destruction - The Crystal Method
After the Fight: The Warmth - Incubus
Adultery: Crystal - New Order
Guilt: Hollow Life - KoRn
Bad Day: Hypermusic - Muse
But Life's Okay: Lift - Poets of the Fall
Deep In Thought: Group Four - Massive Attack
Secret Love: Angel - Massive Attack
Party: 60 Miles an Hour - New Order
Dance Scene: Sunset on Ibiza - Tiesto
Crying Scene: After the Flame - ATB
Breakdown: Why Does My Heart Feel So Bad? - Moby
Driving: Last Summer - Lostprophets
Flashback: Someday - Nickelback
Regret: What Else Is There? - Röyksopp
Long Night All Alone: Ur - Tiesto
Death Scene: Lux Aeterna - Kronos Quartet (from Requiem for a Dream)
End Credits: Without You I'm Nothing - Placebo

Most olyan lelkiállapotban vagyok, hogy kedvem lenne lejátszani egyszerre az összeset...

Egyébként nem szeretem Cím - Előadó sorrendben írni a számokat, de ott mindenki így csinálta (az IMDb-n), úgyhogy nem akartam belezavarni. Aztán majd egy év múlva megint megcsinálom ezt a listát, és teljesen másmilyen lesz. Kíváncsi vagyok, hogy az X & Y album ki fog-e tartani. Most nagyon ment...

A következő postban, ha minden igaz, egy képet is sikerül majd úgy elhelyeznem, hogy látszódjon is, de most nincs vele kedvem kísérletezni. Ehhez is special thx to Nfol, mint ahogy annyi más dologhoz úgy általában is, de különösen mostanában. Egyszer már megvádolt azzal, hogy a sárgaházig fog kergetni engem; most jutottunk el oda, hogy kölcsönkenyér visszajár...

és ha már üzengetünk egymásnak egymás blogjában, akkor azt üzenem, hogy a Butterfly Effect vinyóm sajnálatos halála miatt nem áll rendelkezésemre (konkrétan jelenleg Ninjánál tartózkodik az a DVD-m), de addig is te meg nézd meg a Léont, mert 10/10.

Now Playing: Coldplay - Fix You

2005-11-04

Nevezetes események

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Tegnapelőtt megkíséreltem visszavinni a megboldogult vinyómat, hogy cseréljék ki. Az üzletben a srác lehúzta a vinyó vonalkódját, rábólintott, hogy valóban ezt adták el, valóban garanciális, de azt mondta, hogy a garanciapapír nélkül nem fogják elküldeni Samsungékhoz, mert meg sem érdemes próbálni. A garanciapapír márpedig nem lesz meg, ugyanis közben költözés is volt, úgyhogy kiderítem, mit mond a jog. Folyamatban a dolog, majd beszámolok a fejleményekről.

A mai nap egyik nevezetes eseménye az volt, hogy feltettem ezt a kérdést a HWSW-fórumon, a másik pedig az, hogy vettem 3 Snickerst az itteni boltban, és a háromból 2-vel nyertem még egyet. Azonban előre megmondom, hogy beváltani nem fogom tudni ugyanott (de még a városban sem), mivel a Coca-Cola akcióból is van egy nyertes kupakom, és a városban ugyanott nem akarták beváltani, ahol vettem. Amikor pedig kérdeztem, hogy hol próbálkozzak, azt mondta az eladó, hogy nem valószínű, hogy a városban bárhol is beváltják. Azóta is mindig elfelejtem, hogy a Plusban próbálkozzak. Most is eltettem az irataim közé ezt a csokipapírt, de ezt is el fogom felejteni, valahogy alulmotivált vagyok ehhez...

Újabb nevezetes esemény, hogy most írom ki a 3. DVD-nyi Végtelen Határokat (összesen 6 van), és még ezeknél is sokkal nevezetesebb esemény, hogy ma különleges nap van, hiszen van post.

Now Playing: Static-X - I Want to Fucking Break It
Hű, de aranyos a Winamp randomgenerátora...

2005-11-05

Most csak úgy szevasztok ülök a gép előtt, Nfollal MSN-ezek, és írok még egy postot. Kép ebben sem lesz (ahogy az előzőből is hiányzott, mert majd ha eljön az ideje, akkor lesz csak), de elmondom, hogy az EISZ-ben ma azzal szórakoztam, hogy a "Mi a véleményed más fórumozókról?" topicba random módon visszalapoztam, és kikerestem a saját idióta hozzászólásaimat. Na jó, azért annyira nem idióták, csak fórummeetek után, de akkor nagyon. Sikerült is belepörgetnem pont egy ilyen részbe, és szabályosan fulladoztam a röhögéstől, a gépteremben már majdnem hülyének néztek...

Voltunk valamelyik nap Ninjával az E-klubban (nem, ez egy másik gépterem a fősulin), ahol van hangkártya is meg hangszóró is, meg CD és DVD meghajtó is, és tökjó, és ott betettem egy saját CD-t, és nyomattam róla hangosan számokat. Volt többek közt:

SOAD - Spiders
Moby - Extreme Ways
Deep Dish - Say Hello
Nine Inch Nails - The Hand that Feeds
Saliva - Superstar
Saliva - 800
Röyksopp - Alpha Male
Hiperkarma - Lidocain

... és még az Alpha Male-nél sem kaptam felszólítást arra, hogy halkítsak vagy kapcsoljam ki, szóval sokat bírnak...
Leon persze a fórumon azt javasolta, hogy a Disco Science-et vigyem be (épp nem volt nálam, mostanában nem hordorzom a discmanemben), mert akkor biztos kivágnak. én meg azt mondom erre, hogy a Disco Science-et nem bántani, mert amikor Win98 alatt próbáltam működtetni a jelenlegi alaplapomat (ami XP-re optimalizált a procival együtt), akkor az nem ismerte fel a hangkártyát, így csak audio CD-t tudtam hallgatni egész nap (azt is csak a CD-író előlapján lévő audiokimenetnek köszönhetően), és akkor megtaláltam kiírva a Disco Science-et audióban, és azt állítottam be ismétlésre a Winamppal és az ment egész nap. és ezt bármikor újra képes lennék megcsinálni...

Now Playing: Hoobastank - Crawling in the Dark

"Show me, what its for
Make me understand it..."

Szerintem ezt direkt csinálja a Winamp.

2005-11-06

Most lett vége a Pillangó-hatásnak, és a stáblista lefutása után, villámsújtottan ülök a gép előtt.

A film szemléletével nem mindenhol értek egyet, de az összhatás így is tökéletes. Ha én írtam volna a történetet, vagy nekem kell bemutatnom, másként oldom meg, de ez csak azért van, mert mindenki másképp nézi a világot. Mint ahogy az IMDb-n a kommentezők közül is sokan másként nézik a világot, és ezt a filmet, mint én:

I see no point in watching a movie full of brutality and cruelty. I don't understand why anyone would find this sort of movie entertaining. I could watch the news and be just as horrified by real life events pertaining to people hurting other people for no reason at all. Entertainment is not watching people in pain, or people causing other people pain. A movie should make you think, but not to the extent of having an anxiety attack before the next scene.

Ezzel valahol egyet tudok érteni, mégis igaza van a filmnek akkor, amikor a nézőt elárasztja azzal a rengeteg fájdalommal és szenvedéssel, amin a szereplők keresztülmennek. Néha vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek, "for no reason at all". Ezeket is át kell élni, meg kell velük tanulni bánni. Az ilyen filmek, mint ez, a Requiem egy álomért vagy az örök kedvenc Egy makulátlan elme örök ragyogása is arra tanítanak, hogy a rosszat is át kell élni mélységében, nem csak a jót. Az idézet írója bizonyára a való életben is menekülne a fájdalom elől. Ami nem mindig jó. Valamikor oda kell állni és el kell viselni, mert ha menekülünk, azzal önmagunkat adjuk fel. és azt sosem szabad. Sosem.

10/10

Now Playing: Oasis - Stop Crying Your Heart Out

2005-11-11

Lekódolva

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Sokszor említettem volt, hogy a DF-bejárata előtti park hátsó részét még mindig nem tudom elképzelni, hogy fog kinézni. Ninja említette a minap, hogy a park tervét le lehet tölteni a főiskola oldaláról. Megnéztem, és még mindig nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz. Higgyétek el, ha ti látnátok most, mi van ott, akkor ti se tudnátok. Mindamellett, a fekete foltok jelentésén azóta is gondolkodom: mi a nyavalyának akarna bárki is bombatölcséreket a fősuli elé...?

Amíg nem volt időm blogot írni, mert máshol voltam, többek közt az OTP-ben voltam, aholis végignéztem, ahogy sokan nem képesek megbirkózni azzal az egyszerű ténnyel, ahogy a sorszámkiadó automata működik. Megnyomjuk az egyik gombot. Az automata kiad egy sorszámot. Ha két gombot nyomunk meg, akkor kettőt ad ki, de nekünk úgyis csak egy kell. Tehát csak egy gombot nyomunk meg. Ez lenne a normál eset. Egy idős nő viszont a következőképpen járt el: megnyomta a gombot, a gép kiadta a sorszámot, ezután még egyszer megnyomta a gombot, a gép pedig kiadta a következő sorszámot is. Aztán mikor észrevette, hogy a két sorszám, amit kiadatott, egyben van, gondosan nekiállt a gépből kilógó két sorszámot elválasztani egymástól. A műtét végül azzal az eredménnyel zárult, hogy a megszerezni kívánt sorszám teteje nagyon ízlésesen cakkosra lett tépve, és a másodszorra kért sorszám továbbra is kilógott a nyílásból - annak meg az alja volt cakkosra tépve. A nő ezek után, mint aki jól végezte dolgát kényelmesen várakozott. De ne legyen erről szó. Legyen szó más dolgokról. Például sportelméletről.

Ugyanis a "Sportelméleti Alapismeretek" órán hangzott el az a mondat, amit szó szerint leírtam a füzetembe, és amire azóta is lélekben egy hosszú, tébolyult, teljesen David Lynch-kompatibilis vigyorral reagálok. Ez a mondat pedig így hangzik: "Az emberi viselkedés egy rendkívül egyszerű 3 dimenziós ábrával írható le." A tanár ezek után felrajzolt egy koordinátarendszert 3 tengellyel, amelyek közül az Y tengelyen a "mi?", az X tengelyen a "miért?", a Z tengelyen pedig a "hogyan?" kérdés díszelgett. Eszerint tehát elegendő megvizsgálni a szituációt ezen kérdések mentén, és máris meg tudjuk rajzolni azt az ábrát, amely az ember viselkedésének felel meg. Erre nem tudok mást mondani (a lynchi vigyor fenttartása közben), mint: "Pleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeease..."

Minthogy fokozatosan felszámolom régi, freemailes címemet, hogy végleg áttérhessek a gmailre, ez azzal jár, hogy már jó régóta nem néztem rá régi címemre. Távollétem alatt 24 levelet kaptam, mely 24 levélből 23 volt spam, és kis híján a huszonnegyediket is spamnek néztem, de szerencsére írója az ötletes subjectjével megmentette a törléstől a levelet. Közben erről a levélről ismételten eszembe jutott, hogy a Végtelen Határok ötödik részéről sikeresen lemaradtam, és hogy a következőről nem kéne. Már így sem lesz sajnos teljes a gyűjteményem, mert az első két epizód is hiányzik (bár az legalább angolul megvan, nem úgy, mint az ötödik...).

Aztán eszembe jutott még az is (mert nekem csak úgy jutnak néha dolgok eszembe), hogy hány kódot is kell nekem fejben tartanom. Van ugye egy freemailes címem, van egy Gmailes címem. Van egy IPMA Fórum, egy Index Fórum, egy HWSW Fórum és egy SG Fórum regisztrációm. Ez eddig 6. Aztán van egy mobilom, aminek van PIN kódja. Van egy bankkártyám, aminek szintén van. Van egy MSN-címem, aminek szintén van (net Passport, na), sőt, bénaságomban regisztráltam hozzá egy hotmailes címet is, aminek szintén van elvileg egy hozzáférési kódja, csak azt már elfelejtettem. Aztán volt nekem egy Startlap Fórumos regem is, csak a fórum már megszűnt, viszont a kódra még emlékszem, mi volt. Ezen kívül van a családban egy másik mobiltelefon, aminek szintén tudom a PIN-kódját. Van az ADSL-kapcsolatnak is egy kódja, amit szintén tudok fejből is. A végösszeg így 11 kódra jön ki. Vajon ha ezt a 11 jelszót megadnám valakinek, az utána én lennék? Vagy legalább fel tudnám rajzolni a viselkedésének a 3 dimenzós ábráját?

Láttam az Alone in the Darkot. Ha meg akarnátok nézni ti is, inkább azt javaslom, menjetek ki a rétre és nézzétek, ahogy a fű nő, az sokkal érdekesebb. Nemsokára elvileg írok róla egy user commentet, ha lesz elég időm.

A hétvégén még lesz post, most nézem a Lostot. és most egészen kivételesen nem megy a Winamp...

2005-11-12

Túlélés Kalauz

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Végül is úgy tűnik, nem írok kommentet az Alone in the Darkhoz, mert egyrészt rengeteg olyan van már, ami nálam sokkal tehetségesebben szidja a filmet, másrészt ez a film nem ér annyit. Bár az általam a világ legrosszabb filmjének tartott Félelem.comhoz mégis írtam egy kommentet még régebben, úgyhogy addig vigasztalódjatok azzal. De az különbenis a legrosszabb film, szóval ahhoz muszáj volt, nem lehetett kihagyni...

Egyik korábbi postomban említettem, hogy a Crimsonlandhez Ninjával már tudnánk akár Gaming Guide-ot is írni, nos valaki ezt komolyan vette és tényleg írt hozzá egyet. Van itt minden a fegyverek leírásától kezdve a perksorrenden át a különféle taktikákig bezáróan. Nothing low budget. Ezzel kapcsolatban pedig ezúton üzenem Nfolnak, hogy sikerülne akár 8 perc fölé is jutnia, ha felvenne perkeket is...

Now Playing: Portishead - Traveling Fast to There
Rájöttem, hogy a Portishead nagy kedvencem.

2005-11-13

Hangulatfestés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Now Playing: Overseer - Doomsday

Elég érdekes, hogy egyes zeneszámok mennyi mindent mozdítanak meg az emberben. Ez a szám például egy lendületes, lehengerlő, agresszív hangszeres résszel operáló műremek, olyan szövegekkel, mint "Carpe Diem, seize the day", és hasonlók. Mondhatnám, hogy a természetemmel ellenkezik ez a magabiztosság, mégis tetszik a szám. Vajon miért van ez? Miért van az, hogy mostani hangulatomban ugyanúgy meghallgatnék egy Portishead számot is és ugyanúgy tetszene? Miért van az, hogy nekem tulajdonképpen mindegy, és egy Massive Attack után is jöhet KoRn?

Now Playing: KoRn - Bottled up

"And all this hate is bottled up inside..." Annak ellenére, hogy értem a szöveget és nem értek vele egyet (hála istennek, a legtöbb KoRn számhoz ilyen erővel pszichopatának kéne lenni), mégis tetszik a szám. Persze van olyan, aminek a szövegével egyetértek, de nem azért tetszik. Ezeknél nincs olyan élményem, hogy fejbevág a szöveg, hogy milyen igaz, egyszerűen csak tetszik. De miért? Ezzel talán a pszichopata részem kiéli magát? Vagy talán kivetítek egypár belső érzést azzal, hogy ezt a számot átélem...? érdekes kérdések ezek.

Now Playing: Saliva - No Regrets Vol. 2

"Somebody take this away"... Időnként pont az ad egy pluszt, hogy értem a szöveget, de nem értek vele egyet. Senki nem veheti el a saját fájdalmunkat, csak mi magunk. A "Somebody take this away" egy helytelen megoldás, ahogy azt már a Pillangó-effektussal kapcsolatban is említettem. Van az úgy, hogy oda kell állni és fel kell fogni a fájdalmat, mert másképp csak magunkat csapjuk be.

Normális befejezést most ki se tudok találni ehhez a posthoz, de hát ez nem is egy koherens gondolatmenet, inkább a naplóbejegyzéseimhez hasonlít. A körülményekhez képest legjobb befejezés talán ez:

Now Playing: Coldplay - Trouble
Mert most tényleg ezt dobta a Winamp...

2005-11-17

Exkluzív

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Jó estét/reggelt/napot (nem kívánt törlendő) kívánok mindenkinek! Ez itt egy különkiadás, ugyanis jelenleg a KAC-ban ülök, és unatkozom. Ezért blogot írok oly módon, hogy a freemailes címemről majd átküldöm a szöveget a Gmailes címemre. Aki figyelmesen olvassa a blogot, annak tudnia kell, hogy a floppymeghajtóm hősi halált halt. Aki nem jár be a blogomra olvasni, az bajban lesz, mert hamarosan jön a ZH, és we're talkin' biblical here. Szóval nothing low budget...

Ezt a rendkívül kreatív módját választottam annak, hogy valahogy meglegyen ez a szöveg majd nekem, hogyha otthon majd megnyitom az adminfelületet és felteszem. Mindezt miért? Mert okos vagyok. Meg mert unatkozom a KAC-ban...

... amely esemény az utóbbi időben egyre súlyosabb következményekkel jár. Legutóbb például megírtam az Alone in the Darkhoz a kommentet, azt a kommentet, amiről már egyszer azt mondtam, hogy nem írom meg. Ez van, így most kénytelenek vagytok elolvasni, végtelenül sajnálom.

Más. Vannak meg voltak nekem érdekes és izgalmas óráim a "Sportelméleti alapismeretek" nevezetű órán kívül is. Így például a "Kommunikációelmélet" nevezetű órán megtudtam/megtudtuk (nem kívánt törlendő), hogy szerelem=kémia. és most ti is megtudtátok, hogy ez így van, mivel ezt tanítják, tehát így van.

Nfol említi egy helyen, hogy már majdnem elérte a 8 percet a Survivalben, perkekkel. én mostanában próbáltam már mást is játszani szabadidőmben, mint Crimsonlandet, de nem sikerült. A két kiszemelt a Virtua Tennis és a FlatOut lett volna. Namost a Virtua Tennisszel én már korábban olyan kapcsolatban álltam, hogy a demóját rongyosra játszottam egészen addig, amíg elkezdett indítás után kidobálni az asztalra. Akkor letöröltem. A teljes verzió ideérkeztekor nagyon örültem már előre, hogy végig fogom játszani a World Circuitot, meg különbenis, így végre nem csak egy szettet tudok játszani egyszerre, és ha csak pár percem van vagy nincs kedvem mással, akkor majd ezzel fogom nyomni és tökjó lesz. Az már nem jutott eszembe, hogy annak idején elkezdett kicrashelni a desktopra (csak magyarul, csak magyarul), viszont amint ez a teljes verzó első indításakor, az aprólékos beállítások után újra megtörtént, akkor bezzeg eszembe jutott. Meg más is, de azt most nem fogom ideírni.

A FlatOuttal is egészen hasonló volt a helyzet. Az már egy ideje nálam pihent (vagy két hete), és most, dühömben, hogy a VT nem működött, akkor szántam el magam, hogy most már kipróbálom. Úgy is tettem. Szintén a menüben állítgatás fázisában, amikor már levettem a zene hangerejét verseny közben, és kíméletlenül készültem levenni a hangerőt a menüben is - hirtelen csonttá fagyott. Az ilyenkor szokásos procedúra (1. Alt+Tab, 2. Alt+Esc, 3. Alt+F4, 4. Ctrl+Alt+Del, 5. "******!") ugyan csak az első fázisig jutott el, de utána a játék szintén egy crash áldozata lett. Mikor újra akartam indítani, a játék arra hivatkozott, hogy nem tudja megváltoztatni a képernyő beállításait. és csinálhattam akármit a setupban...

... tehát a "Mivel játsszak, mert az UT-ra most nem tudnék rendesen koncentrálni?" kérdésre most is, mint már annyiszor, a "Crimsonlandezzünk egy kicsit!" felkiáltás volt a válasz, amely természetesen most is, mint már annyiszor, azt eredményezte, hogy egy órát lövöldöztem a zombikra és a pókokra.

Now Playing: Prodigy - Mindfields

(A Gmail levélmegjelenítési módjának köszönhetően háromszor kellett szerkesztenem ezt a postot, mire összekaptam normálisra a szöveget. Na jó, harmadszorra már csak azért, hogy ezt a szöveget ideírjam, deakkoris.)

2005-11-19

Definíció

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Azt hiszem, lassan rekordot döntök abban a tekintetben, hogy a legtöbb cím eddig jobbára idegen szavakból áll a blogomban. Majd ha lesz kedvem, össze is számolom, hogy az eddigi 48 post közül hánynak volt a címe teljesen magyar. Gyanítom, hogy nem soknak...

A cím pedig most is nagyon indokolt (amint az előző postban is az volt, hogyne), mivel tegnap, írásgyakorlat órán definiáltuk a szerelmet. Ugye megtettük nemrég kommunikációelméletből is, most itt a következő. érdekes, hogy még az első félévben, pszichológiából is meg szociológiából is majdnem eljutottunk odáig, hogy definiáljuk a szerelmet, de végülis nem. A szociológiaóra közben majdnem kirohantam a világból, a pszichológiaórán pedig szerencsére mellettem birge ült, akinek folyamatosan kommentáltam a dolgokat - szinte minden állításról megmondtam, hogy hülyeség és hogy miért az.

De most, a harmadik félévben, úgy látszik, keményedik a helyzet: két definíciót is látunk ezennel a szerelemre. A második pedig emígyen hangzik: "A szerelem az emberi érzelmek leghumanizáltabb formája".

A legnagyobb poén, hogy ezzel a definícióval majdnemhogy egyet is értek, egyetlen aprócska kifogásom van vele szemben: hogy létezik. Egyébként pedig, ha már belemegyünk, akkor még akár stimmelhet is. De nem megyünk bele, mert hülyeség belemenni. Egy okos mondás szerint nem kell mindent megmagyarázni, ezzel kapcsolatban azt javaslom, feltétlenül tartsuk magunkat ehhez...

Tegnap a Dominónap kapcsán csodálhattuk Szujó Zoltán és Lilu ragyogó szellemét. Lilu megkérdezte a stúdióvendégtől, hogy "Mi történik most?", és elvárta, hogy a vendég elkezdjen udvariasan valamiről beszélni, ahelyett, hogy azt mondaná: "Dőlnek a dominók, ***meg"; Annál az alakzatnál pedig, amikor fejjel lefelé fordították a képet, a következő párbeszéd zajlott le a két műsorvezető-géniusz között:

Szujó: Valószínűleg a képet fordították meg...
Lilu: Hát nyilván nem a stadiont, Zoli...

... majd kicsivel később Lilu emígyen kommentálta az alakzat végét (a kép még mindig a fejjel lefelé fordítottság állapotában leledzett):

Lilu: Fentről lefelé estek a dominók...

... amire Nfollal MSN-en keresztül nem tudtunk más kommentárt hozzáfűzni, csak azt, hogy "AZTAK*RVAEGET!!!"

Most pedig ismét látogatást teszek Bíborföldön és megpróbálok Túlélni, ezúttal Dream Theater lesz az aláfestés. Biztos nagyon pszichedelikus élmény lesz, és ezután csak még okosabb postok fognak születni a blogban.

Now Playing: Dream Theater - Beyond This Life
Még nem döntöttem el, hogy tetszik-e.

2005-11-20

Történik valami

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Speciel sokminden történik, például hallgatom az új ERZ! albumot.

butítaniiiiiii
butítaniiiiiiiiii
zangazanga
nánanána
zangazanga
nánanána
ná... őőő zangazanga


ShadoW közben azzal szórakozik, hogy behívott 16 embert MSN-re egy ablakba és most időnként oda is nézek, miközben ezt a postot írom.

én meg közben azzal szórakozok, hogy a fórumon a Crimsonland topicba írogattam, aztán nézek le az MSN ablakra, hogy mit írogatnak ott, nézem a fórumot, de nem fogom fel, nézem a képet, amit ShadoW belinkelt, de azt se fogom fel, hallgatom a zenét, azt se fogom fel és a post se lett túl értelmes, mert nem fogtam fel. Ja, és ez volt az 50. post.
Ünnepeljük meg! Mondjuk egy olyan képpel, ami a mostani asztalomról készült és megpróbálom úgy idetenni, hogy lássátok is:

Edit 1: Namost az első kísérlet az úgy sikerült, hogy teljes méretben tette be a képet az engine, úgyhogy szétszedte a designt teljesen. Ez nem nyert. Nézzük a következő verziót:

Edit 2: Na ez itt alant a következő verzió, ha rákattantok arra a kis négyzetre, akkor meglátjátok az eredeti képet. Ennyi erővel inkább szövegben kellett volna belinkelni, ahogy eddig... Mindenesetre Nfol majd megjavítja. Egyszer.

Edit 3: és íme! Sikerült Nfol utasításai alapján rájönnöm, hogy hogy rontottam el. és most kitörölhetném az előző Editeket, és csinálhatnék úgy, mintha már elsőre tudtam volna...



Now Playing: Emil.RuleZ! - Csúszda

2005-11-24

15:01

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A blog történetének leggyorsabban elavuló címének lehettetek tanúi az előző postban, ugyanis ezt most az EISZből írom. Tehát lehetne akár ez is exkluzív, de mivel rájöttem, hogy ezzel a módszerrel lehet akár hét közben is postolni, ezért nemsokára már nem lesz ez az egész olyan nagyon exkluzív, és nem lesz érdemes odaírni minden ilyen posthoz, hogy exkluzív, meg különbenis, hogy is nézne már ki, hogy van három-négy "Exkluzív" című post a blogban egymás után, hát ugye hogy el se lehetne igazodni köztük már... Tehát továbbra is a szokásos értelmetlen címekkel fogtok találkozni, mint amiket már megszokhattatok. Meg amúgyis mindenki unja már az "exkluzív" szót, mert úgy négyszer-ötször elmondani még izgalmas, de mikor már hatvanadszor hallja az ember, akkor már akár igen-igen agresszív reakciókat is kiválthat még egy nem különösebben agresszív emberből is. és az aztán nagyon exkluzív.

Ha már arról volt az előbb szó, hogy mi az, ami hatvanadszorra már nem vicces, elárulom, hogy semmi, és ez lett a veszte az Ong-bak című filmnek. A film rövid tartalma annyi, hogy Tony Jaa vissza akar szerezni egy szoborfejet, és mindenkit elgyepál, aki az útjába akad. A Muay Thai küzdőstílus most debütált a filmvásznon, és szerintem rájöttem, hogy eddig miért nem készült egy ilyen film sem, amelyben ezen stílus gyönyöreit csodálhattuk volna. Az ok röviden és tömören: ez a stílus unalmas. Legalábbis, ha a film pontosan mutatta be, akkor nagyon az. és amikor a film végén már hatvanadszorra csap le Tony egy rosszfiút szinte ugyanazzal a mozdulattal, akkor hatvanadszorra az embernek már inkább a monitort lenne kedve szétkönyökölni...

... azonban tegnapelőtt nem annyira szétkönyökölni, inkább rózsaszirmokat lett volna kedvem hinteni a monitorra, ugyanis Bíborföldön jártamban-keltemben sikerült elérnem 15 perc fölé. Igaz, nem valami baromi sokkal fölé, de fölé. A rózsaszirom-hintés végül két okból nem valósult meg, egyrészt növényvédelmi okokból, másrészt azért, mert Ninja monitorjáról van szó. A rekordot nála értem el, és tartottam magam a régi szabályhoz, miszerint más monitorjára nem hintünk rózsaszirmokat. Még akkor se, ha egyéni Crimsonland-rekordnak örülünk éppen nagyon...

Alant, a képlinkelési műveletben megtudtam tegnap délelőtt Nfoltól, hogy mi volt a hibám, úgyhogy ezen post felkerülése előtt és után között valamikor megkísérlem a harmadik verziót, hogy hátha az már jobb lesz. Bár úgyis megnézte már mindenki, aki eddig olvasta azt a postot, de lassacskán csak gyűjtök majd folyamatosan olvasókat (Lean Mean Reader Machine)...

... ez pedig már olyannyira exkluzív, hogy hihetetlen, ugyanis a blogíró bázist átköltöztettem a KACba. és a "Now Playing" részt majd otthonról fogom írni! Hihetetlen ez a post, egyszerűen hihetetlen!!!

Miután így kiörömködtük magunkat, és mindenkinek kiosztottuk David Lynch-kompatibilis vigyort ("Ott hátul is van mindenkinek? Aki nem kapott, szóljon!"), térjünk rá arra, amit hozzá akartam még fűzni innen a KAC-ból (ahova csak azért mentem át, mert itt van MSN, ehhez képest nem beszélgetek senkivel... Nem, webről nem volt kedvem felmenni).
Nfol írta a következőt a #284-ben:

A közeli Hélikerben azt tapasztaltam, hogy S@ti nem sokakat tudott eltántorítani a modern kor pángalaktikus gégepukkasztójától, ugyanis a sorban előttem álló munkások három üveg Slice-ot vásároltak. Gondolom azzal keverik a maltert víz helyett.

Erre szerettem volna reflektálni röviden azt, hogy egyrészt, most már tudom, hogy kik nem olvassák a blogomat, és ezt egyszerűen nem tudom feldolgozni... Valahogy muszáj megnyernem ezt a társadalmi réteget egy az egyben olvasóknak. Ötletek már vannak, például a "S@ti blogja" feliratnak semmi értelme nincs, helyette lehetne inkább "Satu blogja". További ötletek még jönnek. Vagy nem. és a postot majd otthonról folytatom, és akkor annyira, de annyira hihetetlenül exkluzív lesz, hogy az olvasóim 50%-a azonnal szívroham áldozatává válik és maradnak... hányan is...? Biztos kihagynék valakit, ha össze akarnám számolni. Na folyt. köv.

... és itt is van az exkluzívság csúcsa, a már minden határon túlmenő exkluzivitás, mivel ezt már otthonról írom. A linket alant nemsokára kijavítom, a Gmail tördelési technikájának köszönhetően ezt a postot is még vagy háromszor szerkeszteni fogom. Aztán kiugrok a boltba, és megint lehet, hogy el kell engednem majd egy kisterehautót, mert ahogy jöttem haza, el kellett - az út fele ugyanis járhatatlan mind gyalogosan, mind személygépjárművel ((c) 2002 by Palik László), mivel az aszfalt gyakorlatilag láthatatlan a sok víz, hó és sár alatt. Így tehát amikor szembejött egy kisteherautó, előállt a "ketten itt nem férünk el"-helyzet, amelyet én most is, mint mindig az "én csak 71 kg vagyok"-elv alkalmazásával oldottam meg. Félreálltam tehát, diszkrét cuppanással belesüllyedtem a saras-havas lébe és inkább én engedtem el. Pedig milyen szórakoztató lett volna, ha miattam visszatolat egészen a házunkig, aztán továbbmegy. Ej, mindegy, majd máskor...


Edit: mondom én, hogy hihetetlen ez a post - elsőre sikerült normálisra összetördelnem...

Now Playing: Daft Punk - Too Long

2005-11-24

Csendes őrület

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igazából nekem most "Kommunikációs technológiák és törénetük"-et kellene tanulnom, de ehelyett fogtam a Now Playing topicot, és elkezdtem visszaolvasni. Ami már eleve hülyeségnek hangzik, de az még nagyobb hülyeség, amit director és én követtem el benne egy alkalommal, és amin az előbb hangosan felvihogtam:

director:
whats in your head
in your head
zombie, zombie, zombie


Ezen nem nagyon van mit magyarázni, director intonálta a Cranberriestől a Zombie című számot, amire én ezt reagáltam, és innentől kommentár nélkül:

Sati84:
With their tanks and their bombs and their bombs and their bombs...

Sati84:
érdekes, hogy én beszóltam, frissítettem és mégis téged írt ki utolsó hozzászólónak...

Ráadásul most a Zombie megy a fejemben miattad :-)


director:
megesik az ilyen :) bocs a zombie miatt.. in your head, in your head, they are crying... :))

Sati84:
A topicban most a Zombie megy, amint látjátok :-))))

(Edit: most veszem csak észre, hogy a WordPress ezt: :-) átalakítja ilyen sárga fejjé, amit eddig azért nem vettem észre, mert a blogban egyáltalán nem használtam smileyt, és most is csak azért, mert a fórumról idéztem be szöveget. Most már ezt is tudom, meg ti is. Illetve egy helyen, egy postban használtam smileyt, de akkor nem ezt: :-), mert ezt átalakította, hanem másmilyet. A helyes megfejtők között piros pontokat fogunk kisorsolni, a régi poén szerint, ami lehet, hogy már egyszer el lett sütve a blogban. De erre is elfogadok megfejtéseket. Most pedig vissza a posthoz, kommentáltam ám ezt a kis válaszolgatós sessiont, nem csak úgy ideidéztem...)

Azt hiszem, itt az őrület csúcsa. Legalábbis eddig, mert az emberi hülyeség ugye végtelen, és biztos, hogy ezt a szintet is meghaladjuk még a blogban.

Közben olvasgatom WarPriestet is, akiről annyit kell tudni, hogy (csak) aranyfokozatú támogatóként nagyon ajánlom a srácot, mert nem ír hülyeségeket. Ugyanakkor, ha ezt valaki rám mondaná, akkor vagy sértésnek venném, vagy pánikba esnék, hogy hanyatlik a blog színvonala, és kezd "kinormálisodni". Ugye nem...?

Now Playing: 2Pac & Dr. Dre - California Love

2005-11-24

Csendes őrület vol. 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Higgyétek el, megpróbáltam, de ezt nem lehet kihagyni, ezt muszáj ide is:

Sati84 [a Daft Punk Around the World című számáról]:
Az se rossz, annyira elborult, hogy régen még a VIVA Berlin House című műsorában is benne volt, pedig ott aztán rengeteg istentelen agyhalált leadtak, kár, hogy senkinek nincs egy jó kis gyűjteménye az ott leadott klipekből... :-(((((((((((

Ez még azóta is kár egyébként...

Now Playing: Sterbinszky and Tranzident - Gates of Mind (Sterbinszky and Bruckmann Reload)
Na ezt ugyan nem adnák (adták volna...) le a Berlin House-ban, mert annyira nem elborult meg beteg, de legalább megnyugtató és pörgős egyszerre.

2005-11-26

Rájöttem, hogy lehet elindítani a Virtua Tennist...

... azt hiszem, megint eggyel nőtt az értelmetlen című postok száma a blogomban, sikerült kitalálnom egy új szót. A Google nem ad rá találatot. Szóval a megoldás a szó szoros értelmében agyrémikus volt, bár ez csak a második reakcióm volt rá, elsőre maradtam az annál szélesebb körben és gyakrabban használt "LOL"-nál, szó szerint hangosan felnevettem ugyanis, mikor rájöttem, hogy ezt kell csinálni, hogy fusson...

és mivel a hangkártya le van tiltva, a gép egy nyikkanást sem ad mindeközben, így még csak zenét se tudok alatta hallgatni, de legalább fut. El is kezdtem az Arcade módot, amit még Ninjánál (hanggal...) próbálkoztam végignyomni, de a végén a döntőben mindig kikaptam. Amikor azonban itthon játszottam, végigdaráltam pillanatok alatt mind az öt ellenfelet, és csodálkoztam, miért megy ilyen könnyen. Aztán kiderült, hogy a menüben való ész nélkül való kapcsolgatás közben (hogy fusson már végre a program) véletlenül easyre állítottam a nehézséget, míg Ninjánál normalon nyomtuk. Tehát feltéve normalra a játékot, ismét megakadtam a döntőben. Helyreállt a világ rendje.

Now Playing: KoRn - Bottled up

2005-11-26

Örök ragyogás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A mai nap folyamán ismét megnéztem az Egy makulátlan elme örök ragyogása című alkotást, és újra ugyanazt a hatást tette rám, mint mikor először láttam. Mintha csak kitöröltem volna az emlékeim közül - elmondhatatlan. A film nálam #2, a #1-et pedig már tudni kéne, mondom, hogy közeledik a ZH, és ez beugró kérdés kategória...

Ennek az élménynek a hatására változtattam meg az MSN-üzenőablakok hátterét hosszú idő után, ilyenre.

Tegnap végrehajtottam egy olyan műveletet a KAC-ban, hogy Opera alól, a saját blogomról Nfoléra akartam navigálni. Az eredmény egy igen meglepő reveláció keretében manifesztálódott:




Ha sikerült a linkelés, akkor most látjátok, hogy Nfol blogját valójában én írom, mindez pedig világosan a Fehér Terror része, hisz nyilván nem a stadion... és mivel a kép a KAC-ban készült, látjátok, hogy épp nem megy a Winamp. De most megy.

Now Playing: Oasis - Little by Little

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!