Login: Jelszó:

2006-02-01

Itt van

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

És ez a post mindjárt felkerül, és az új design is. A tárgyfelvétel viszont ma sem valósul meg, hiába kómázok itt a gép előtt reggel 8-kor. A zombulás legalább nem marad el...

Akkorhát jöjjön az új verzió!

Edit: Ahogy feltettem, rájöttem, hogy tényleg tökjól néz ki... Át akarom írni a verziószámot is, de nem tudom, hogy hogy kell csak az oldal fejlécébe írni, úgyhogy ezt majd passzolom Nfolnak.

A régi kinézet 82 postot ért meg, meglátjuk, ez mennyit fog változtatás nélkül. A blog első történelmi korszaka lezárult tehát... Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, és mindenkinek, aki majd ezután fog.

Now Playing: Travis - Side

2006-02-03

Instant tavasz

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Tavaszt azt nem ígérhetek még most nem, mivel mormotanap van, és ez most nem azt jelenti, hogy Bill Murray kétségbeesett képpel mászkál az utcán és pocsolyákba lépked, hanem azt, hogy Phil meglátta az árnyékát és még két hétig tart a tél. Az IMDb tanúsága szerint legalábbis. Aki nem értette volna az előző mondatot, annak kötelező ez a film. Tehát tavasz még nincs, viszont venni akárki tud a dunaújvárosi Plus áruházban. Aki akar, annak a következőt kell tennie: fogni egy Tavaszi hagymaleves feliratú kis tasakocskát, odavinni a pénztárhoz, kifizetni, majd megnézni a blokkot. A tétel megnevezésénél INSTANT TAVASZ fog szerepelni. Aki nem hiszi, járjon utána.

Most este 9-től játszottam egyet a h$c-klán színeiben, ugyanis tiszteletbeli tag lettem. Mivel ott nem szerepelhetek S@ti néven, ki kellett találnom egy másik nevet. Az első dolgot mondtam, ami eszembe jutott, és így lettem ~*h$c*~Mezzanine. Ha majd olvassa, biztos, hogy idáig el fog látszani, ahogy felcsillan SztupY szeme. Egyébként kikaptunk a BSC nevezetű német klántól, de az első mapen volt egy capem. Köszi ezúton is J@nonak, hogy meghívott, megyek máskor is, ha kellek...

Aztán a mai nap jelentős eseménye még, hogy rájöttem: három példányban van fent a Static-X-től a Black and White a playlistemen. Kettőt letöröltem, hogy melyik kettőt, az... talált, ZH-kérdés lesz!

Now Playing: Tiesto - Sweet Misery
Közben egyébként kezdek egyre jobb véleménnyel lenni a Texas Red Book albumáról. Valamelyik nap lement kétszer egymás után...

2006-02-10

Garanciavonal

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Megint jó sokáig nem volt blog - az első hét átka, mondhatnánk a már jó régen megemlített, de még mindig csak leendő olvasóm után szabadon. Ezt is most az EISZből írom (EXKLUZÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍV), a már jól ismert "megírom a freemailes címemről a Gmailes címemre" módszert alkalmazva.

A cím magyarázata pedig eképpen szóla: voltam az egyik élelmiszerboltban, aholis a cigarettáspolcokon egy új márkát hirdetnek. A hirdetésen a legmegkapóbb részlet a "Garanciavonal: 06-40-XXX-XXX" felirat, amiről, mikor megláttam, rögtön eszembe jutott egy unottan üldögélő emberke, aki, ha megcsörren a telefon, olyasféle szövegeket mond a kagylóba, mint például: "Igen, asszonyom, garantáljuk, hogy tönkremegy a tüdeje."

Ha már a különös feliratoknál tartunk, nem lehet kihagyni ezt a klasszikust:



Na ugye...

Most nézem csak, hogy most először fordul elő, hogy Nfol is február 3 óta nem postolt, meg én is. Viszont mikor majd ő postol, akkor egyszerre minimum négyet, én meg csak egyet. De ezt megbeszéltük már vele MSN-en, ugyanis közöltem vele, hogy néha én sem tudok mit hozzáfűzni magamhoz, ezért áll napokig a blogom. Meghát hangulat is kell hozzá, na. Lehet, ha nem látom meg a garanciavonalat, ma sem írok. értitek.

Now Playing: a gépek zúgása az EISZben, de ha elővenném a
discmanemet, akkor Green Day - Warning. De nem veszem elő.

2006-02-15

Lynchhangulat

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Meglepő tendenciák kezdenek feltünedezni Nfol blogjában. Kezdődött azzal, hogy a Luscious Apparatus helyett Lacuna Coil jelent meg nyomtatásban, majd következett az, hogy szerintem jobb a Ravasz, az Agy... a Blöffnél (amit mindenki tud, hogy nem igaz, aki rendesen készül a ZH-ra). Ilyen és ehhez hasonló pontatlanságok mellé még az is belefér, hogy az egyik új bejegyzésben ezúttal én vagyok kijavítva, hogy a háttérszín az márpedig nem fehér, hanem vajszínű. De akkoris szemkiégetős, ami nem nyerő - ugye ezért olvassátok ezt most éppen kellemes, kék, szemnyugtató, szemgyógyító háttér előtt, mert ha még mindig nem váltottam volna le az eredeti designt, akkor a legrégebbi olvasómnak mostanra már minden bizonnyal kiégett volna a szeme. Márpedig nagyon kár lenne érte, mivel az a bizonyos legrégebbi olvasó egyben e sorok írója is, tehát bevallom, önző érdekek vezéreltek.

Mivel a "tendenciák" szót használtam Nfol blogjával kapcsolatban, röviden ismertetném a másik tendenciát is, ami mostanában kezdett feltünedezni. Ez pedig jelen bejegyzés címében olvasható: az olyan tagmondatokkal, mint ... hátulgombolós alak, mert egyszer mondott olyant, hogy [lefordíthatatlan szójáték] Nfol brilliánsan teremti meg a zseniális filmrendező, David Lynch filmjeire jellemző hangulatot. Lám, a mostani, legutolsó bejegyzésében is remek dramaturgiai fogásként emlegeti azt, hogy egy bekezdésen belül hirtelen témát váltson. Már nem sok hiányzik hozzá, és az ilyen csak úgy automatikusan ömleni fog nála, és az Inland Empire az összehasonlítás során gyenge Lynch-utánzatnak, hovatovább botrányos fércműnek fog tűnni az aktuális legutolsó Nfol-bejegyzéshez képest. Ez igen örvendetes.

Ahogy a halott hálókártyák esete is igen örvendetes fordulatot vett: teljesen megszűnt. Most már, ha kedvem lenne hozzá, taglalhatnám tovább egyes számban így: "A halott hálókártya esete", de nem teszem, mert ebben a formában ez már teljesen irreleváns. Nem mintha az ilyen dolgoknak amúgy nem lenne teljesen elfogadott és remekül bejáratott helye a blogban... Nade komolyra fordítva a szót, röviden annyi történt, hogy az egyik hálókártyát (a Marvell chipseteset, tehát nem azt, amelyiket az alaplap driverével együtt már fel kellett volna ismernie az XP-nek) sikerült szóra bírni azzal a driverrel, ami egyszer már, valamikor korábban felrakva nem működött. Erre kórusban mondhatnánk azt az egyetlen szót, ami mindent megmagyaráz, tehát indítványozom is. Akkorhát mindenki, három, kettő, egy...: "Windows." Úúúúúúúúúgyvan.

Egyéb, fontos közlendők még majd lesznek, például az, hogy van még egy olvasóm, aki már nagyon-nagyon korán volt megemlítve egyszer még az egyik első bejegyzésben a Lopakodó című film kapcsán, és már nem is emlékeztem rá. Mármint nem nem emlékeztem, hanem arra, hogy megemlítettem volna. A tényről Skype-on keresztül a "Jajdejó, bennevagyok, bennevagyok" mondat ismételgetésével tájékoztatott, és visszaellenőriztem és tényleg. Neki köszönhetem egyébként, hogy ismerem a "Don't copy that Floppy" című rapszámot, amit most majd ti is jól megismertek, mert érdemes (enélkül tényleg nem értem, hogy tudtam eddig létezni), valamint ő kommentálta Lilunak ezt a viccét az alábbi módon:

[19:07:11] Tibinek elszakadt az "e" húrja: nézem
[19:07:33] * S@ti most Elfoglalt
[19:08:34] * S@ti most Elérhető
[19:09:01] Tibinek elszakadt az "e" húrja: ez nagyon rossz
[19:09:07] Tibinek elszakadt az "e" húrja: ez szörnyűűűűűűűűűűűűűűűűűűű
[19:09:12] S@ti: ebben pont az a jó
[19:09:14] S@ti: hogy rossz :D
[19:09:23] S@ti: már nekem kényelmetlen nézni
[19:09:24] S@ti: :)
[19:10:14] * S@ti most Elfoglalt
[19:10:17] * S@ti most Elérhető
[19:10:32] Tibinek elszakadt az "e" húrja: neeeee
[19:10:35] Tibinek elszakadt az "e" húrja: ez
[19:10:39] Tibinek elszakadt az "e" húrja: erre nincs szó


Most, ahogy hazaértem és elolvastam a logot és ideillesztettem vettem észre, hogy nem is Lilu viccét kommentálta ily módon, hanem előtte Jóna Zsolt vicceit.

Akkor most hallgassuk az igazi kommentárt a Lilu-vicchez:

[19:23:35] S@ti: na nézzedmeg
[19:23:38] S@ti: ezt
[19:24:59] Tibinek elszakadt az "e" húrja: okély
[19:25:14] * Tibinek elszakadt az "e" húrja most Elfoglalt
[19:25:29] * Tibinek elszakadt az "e" húrja most Elérhető
[19:26:04] Tibinek elszakadt az "e" húrja: ebből az ért valamit, amikor a Hajós mondta a
végén, hogy "őőő..."
[19:26:14] Tibinek elszakadt az "e" húrja: az többet ért az egésznél


Na, lehet vele vitatkozni...

Vérzik a szívem, de az örök klasszikus "Nyilván nem a stadion, Zoli" nem áll rendelkezésemre sem audiovizuális, sem audiális formában. Ami viszont rendelkezésemre áll, azokat majd csöpögtetem folyamatosan, hiszen tudjátok.

Now Playing: éppen az EISZben ülve (exkluzív, as we all know...) írom ezt a bejegyzést, úgyhogy csak a gépek zúgását (ami egy igen jó elektronikus szám, ajánlom) hallgatom, de majd ha hazaérek és felpostolom a bejegyzést meg megcsinálom a linkeket meg a feltöltést, akkor majd jól elindítok valamit, mondjuk ezt: Seether - Never Leave

2006-02-17

Government Puzzle

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ahogy egyre jobban közelednek a választások, egyre inkább nem érdekel az egész. Viszont kitaláltam egy (persze máris, azonnal jogvédett!) ötletet: mi lenne, ha választások helyett KormányKirakós lenne (az írásmód is törvényvédett!). Azaz midenki összeállíthatná a maga kormányát, egyenként választva ki, ki lenne a pénzügyminiszter, a külügyminiszter, a hadügyminiszter, és így tovább. Egyébként megkérdeztem a kanadai MSN-kontaktomat is a témáról (akinek egyébként hihetetlen módon és tényleg nem vicc, de Christine a neve...), persze nem akartam nagyon összezavarni, ezért leegyszerűsítettem a dolgokat. Íme az inkriminált log-részlet.

[23:51:39] S@ti: there are two party, and their leaders are
[23:51:49] S@ti: Ferenc Gyurcsany and Viktor Orban
[23:51:58] S@ti: which one would you choose? :)
[23:52:25] - you all everybody - : the first one. i cant pronounce his name and
its cool, but i can pronounce the 2nd one.


Fel lehet így is fogni a dolgokat... Még lehet, hogy ezzel a hozzáállással többre mennék, mintha tényleg gondolkodnék azon, melyik a "jobb" párt. Már nem mintha gondolkodnék ilyesmin...

... gondolkodás helyett inkább Munchkinoztam, Crimsonlandeztem és UT-ztam tegnap (na jó, azért gondolkodtam is egy keveset a nap folyamán, bevallom. De nem ilyesmin :)). A három felsorolt tevékenység közül az elsőben sikerült elszenvednem egy vereséget Ninjától. A másik kettő azonban fényes sikereket hozott: Crimsonlandben sikerült megdöntenem a ZH-ra már ugye kötelezően bemagolt 15:01-es rekordot, az új egyéni rekordom ezennel 15:25. UT-ban pedig sikerült találnom egy kompetens instaszervert, és sikerült életem első insta-győzelmét aratnom, íme:



Eme sikerek mellett sikerült egy új állandó olvasót szereznem, kíváncsi vagyok, megtalálja-e, hol is volt említve korábban kétszer is - ez most nem ér, mert ez már a harmadik :-)

Most éppen SztupY blogját olvasgatom, különös tekintettel a meet-beszámolóra. Sokadszorra bizonyosodik be rólunk, hogy nem vagyunk normálisak (egészen pontosan kilencedszer, és azért se tizedszer)... De nem is célunk, szóval így pont jó.

Lehet, hogy nemsokára jön még egy Rockmenza-beszámoló, még nem tudom, hogy alakul. De ha bebizonyosodik, hogy úgy, akkor megpróbáljuk Erával leadatni a Coming Undone-t és/vagy a Y'All Want a Single-t. Legalább most koncentrálhatok majd közben arra (még ha nem is adja le), hogy "hú, ezt de jól meg fogom írni majd a blogban!" - már az előző alkalommal is így őriztem meg az ép elmémet. Amely tény (márminthogy megőriztem volna) nem minden esetben látszik a blogon, és igyekszem is, hogy még kevesebb esetben látszódjon. Jól megy...

Now Playing: Limp Bizkit - Creamer (Radio is Dead)

2006-02-19

Egypontkilencvenegy

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Valamikor még az előző postokban emlegettem egy bizonyos verziószámot, amit majd a fejlécbe jól beírok. Ez azért nem történt meg, mert Nfollal annak idején hosszasan törpöltünk a probléma felett, de nem sikerült megoldani. Amikor a fejlécbe sikerült beírni, akkor a kék háttér előtt a nagy feliraton is megjelent. Az meg nem jó poén, mert elcsúszik az egész. Sokáig meditáltam, hogy akkor most hagyom az egészet, és nem lesz verziószám, aztán egyszer csak beugrott, hogy hogy leheten megcsinálni. és így. Most már mindig tudjátok majd a verziószámot, mert az nektek jó.

Eredetileg az az állapot, amikor a háttér még nem, csak a linkek színei voltak megváltoztatva, az volt a V1.24, mert a 24 ugyebár egy nagyon jó sorozat. Ez most a V1.91, mert csak. és ha a ZH-ban ez lesz a kérdés, akkor ezt kell beírni válasznak.

A post végére pedig kaptok Hiperkarmás rajzolótáblát:



Now Playing: Rob Dougan - Nothing at all
Kezdem megszokni az énekes számokat is...

2006-02-23

Karma és Hatás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A mai napon legújabb hűséges olvasómmal sikerült megállapítanunk, hogy az uszoda melletti kijelző - ahol néha mínusz akárhány fokban is 20 fokot lehet látni, ha éppen olyanja van - egy olyan valóságban él, amiből hiányzik az 5,8 fok; valamint ugyanvele sikerült visszautasítani egy minden bizonnyal jószívvel felajánlott stressz-tesztet. Ez természetesen megint a livespam kategória, csak most a változatosság kedvéért nem a Posta előtt, pedig arra is jártunk. Stressz-teszt tehát nem lesz a mai blogban, helyette kaptok egy kis zenés elmélkedést. Mármint a zenéről fog szólni az elmélkedés, nem fog elkezdeni zenélni a blog - pedig az amúgy nem egy rossz ötlet...

Ma ismét majdnem végigment a Nickelback új albuma majdnem végig, a Side of a Bulletnél értem éppen haza. Az albumról változatlanul az a véleményem, mint ahogy azt a 2005-ös év albumával foglalkozó post környékén kifejtettem: az első 5 track zseniális, a többi már csak átlagos, majd a legutolsó megint jó ugyebár - annyit tennék ezúttal hozzá, hogy most már kicsit jobban tetszik a Far Away. A Next Contestantról változatlanul az a véleményem, hogy a szövege elképesztően buta. Azt leszögezhetjük, hogy nem komoly (ha másból nem, már csak abból is, hogy a Far Away után következik), tehát az összes többi dalt gondolták komolyan és ezt nem (illetve elképzelhetjük ennek a fordítottját is, de akkor az a merőben valószínűtlen kép tárul elénk, hogy kiadtak egy albumot 10 poénszámmal azért, hogy a fennmaradó egy képviselje az együttes valódi hitvallását...). Ha egymás mellé tesszük a szövegét mondjuk a Far Awayével (csak hogy ne menjünk messzire, hihihi (na jó, ez elég alternatív egy poén volt, de azért talán leesett pár embernek...)), akkor világosan látszik, hogy ha az egyik igaz, akkor a másik nem. és fordítva. Ha mindkettő igaz lenne, akkor az egész album nem is létezne. Zeneileg azért nem annyira reménytelen eset ez a Next Contestant, csak a szöveg miatt nem tudom igazán jó érzéssel hallgatni. Más a helyzet a KoRnnál, a Beat it Uprighttal, ugyanis ott nagyon jól kihozták meg süt az egészről, hogy poén. Itt meg komolyan adják elő, ezt a szöveget, de nem úgy komolyan, hogy látszódjon, hogy nem komoly, hanem úgy komolyan, hogy elő kell citálni egy másik dalt, hogy rájöjjön valaki arra, hogy "jé, mégse komoly" - és még úgy is megvan a veszélye annak, hogy a másik dalra fogja mondani az illető, hogy az volt az, amelyik nem komoly, és ez meg az... Akit mélységeiben érdekel, hogy miről is beszéltem ebben a bekezdésben pontosan, az keressen rá a két dalszövegre, most nem fogom idelinkelni őket, tessék megdolgozni értük, na.

Most pedig térjünk át a címre. Meg kellett állapítanom az utóbbi időben, hogy heveny Seether-mániában szenvedek. Egyszerűen akkora hatást (hihi) tett rám a legújabb, Karma and Effect című albumuk, hogy alig bírok mást hallgatni mostanában. Mind zeneileg, mind szövegileg zseniális trackeket hoztak össze a fiúk. Úgyhogy most kaptok egy kisebb elemzést róla, trackekre lebontva:

01 - Because of Me: Remek indítás, bár az elején az ordítás kicsit nem igazán bizalomgerjesztő. Aztán viszont hamar meggyőzésre kerülünk. Frankó kis pesszimista hangulatú dal ("My phylosophy is things are just as wrong as they seem..."), de ugyanakkor oximoronikus módon (hm... google lesz ebből is, úgy látom... ééééés... ejj, 17 találat. Pedig annyira szerettem volna, hogy ez is új szó legyen...) a zene llelkesítő.

02 - Remedy: Az abszolút kedvencem volt az albumon egészen addig, amíg már annyit hallgattam az albumot, hogy rájöttem, hogy a többi is van ennyire zseniális. Ultralelkesítő, felemelő hangulatú, dal, ami valóban ellenszer lehet néha, ha hangulatunk nem jár éppen troposzférikus (ezt már meg se nézem...) magaslatokban.

03 - Truth: Lassabb, dallamosabb, érzelemgazdagabb és mélyebb szám. "I'm convinced on the inside, that something's wrong with me..." A refrén elképesztően addiktív. Ahogy az összes eddigié (és az elkövetkezendőké) is...

04 - The Gift: A refrénje nem olyan zúzós, mint az eddigieké, inkább a dallamot engedi kibontakozni abban a részben is. Az "I'm so afraid of the gift you gave me... / I don't belong here, and I'm not will", és az "... I'm on the wrong side of it all" idézetek egyértelművé teszik, hogy nem túl lelkesítő, inkább melankolikus trackről van szó.

05 - Burrito: Ismét zúzda, ezúttal is önismeret-témájú szöveggel, néhol már-már hiperkarmai mélységekbe menően (részben emiatt is szeretem ennyire ezt az albumot...). Kedvenc idézetem belőle: "My life in monochrome / Wish I could regain control" - ami majdnem van olyan jó, mint a "... de egy mosolyba bújva / még most is az arcodra fagynék". De csak majdnem.

06 - Given: Ismét egy jellegzetes refrén, ismét egy dallamorientált dal. Bár két kivétellel az összes dal olyan, hogy bármikor fel tudom magamban idézni, melyik az, szóval... Elég érdekes hangulatú dal, olyasféle szövegekkel, mint: "Never believe I won't turn on you / and never believe I do this for you..." Meghatározhatatlan, megfoghatatlan.

07 - Never Leave: A refrén zsenialitása jut eszembe erről a trackről állandó jelleggel: "Never leave me, don't deceive me / I keep on crawling, my friend / Never tease me, don't leave me here / It's all the same in the end..." - főleg az utolsó sor van nagyon ott, ahol annak lennie kell...

08 - World Falls Away: Elképesztő gitárfutammal kezdődik, majd az album legjobb szövegrészletét hullajtja el csak úgy, egy kikacsintó félmondatban: "I don't need pills when I have drugs like you", és a szokás szerint elsöprő és zseniális refrént pedig már meg sem említem...

09 - Tongue: Ismét magasztosabb, dallamosabb területre evez az album, de hogy milyen jól, az sokként érheti a felkészületleneket. Idáig eljutva azonban olyanok talán már nincsenek... "And if I can rise above this, I'll be saved / Can anybody save me?" - azt hiszem, ehhez kommentárt most nem írok, ezt hallani kell.

10 - I'm the One: Az egyik kivétel: egy szimpla, felpörgetett tempójú, semmi extrát nem tartogató szám.

11 - Simplest Mistake: Ez azonban nem kivétel, de nem ám. A refrénben elhangzó félmondat, az "... and it feels like I'm losing again..." sokszor felcsendül a fejemben, ha valami balul sül el...

12 - Diseased: Kicsit lassabb, mint az előző kivétel, de mégiscsak kivétel. Semmi extra.

13 - Plastic Man: Ez meg még lassabb az előzőnél is, és ugyanúgy kivétel. Sajnos ez túl lassú és túl semmilyen lett.

Mindent összevetve kezdem úgy érezni, hogy ez az album képes lehet leütni a The Understandinget a 3. helyről 2005-ben... Viszont nagyon nehéz dönteni, úgyhogy inkább úgy hagyom. Az egészből elég, ha annyit megjegyeztek, hogy nagyon sürgősen hallgassátok meg a Karma and Effect című albumot.

Most pedig kipihenem magam ezután a hosszú post után, időközben pedig visszakapcsoltam a shuffle-t is:

Now Playing: The White Stripes - Dead Leaves and the Dirty Ground

2006-02-27

Mai blogunkat részben a mai Metro hírújság, és a tanulmányozása közben egyik évfolyamtársammal folytatott beszélgetés ihlette. Kezdődött azzal, hogy természetesen a címlapon szerepelt a "Madárkór" kifejezés, aminek még legalább addig nem szabad lekerülnie onnan, amíg végre elsüthetik azt a hírt, hogy már emberről emberre is terjed.

Ugyan nem a Metróban volt, hanem mellette, de volt az első emeleti asztalok mindegyikén egy-egy hirdetés, amelyben állást kínáltak frissen szabadult főiskolásoknak (hű, de érdekesen néz ez így ki... - de most már marad), méghozzá autóabroncs-kutatáshoz keresnek embereket. Először felvetettem, hogy én nem tudom elképzelni, hogy eddig még nem próbáltak ki minden elképzelhető mintázatot az abroncsokon, beleértve a rózsaszín kiselefántot is. Namost erről eszünkbe jutott, hogy akár színes gumiabroncsokat is lehetne gyártani. évfolyamtársam szerint akár lehetne minden országban nemzetiszínű belőle. Mire én továbbszőve a dolgokat, megjegyeztem, hogy hologramos is lehetne az abroncs, akár 3D-s hologramos is, ami azzal járna, hogy minden kerékből ki akarna ugrani egy dinoszaurusz. Végülis kicsit se vonná el a vezetéstől a figyelmet egy (négy) ilyen...

A Metróhoz visszatérve kitárgyaltuk a szerb-montenegrói busz droidisztikus intézkedéseknek köszönhető szomorú sorsát (háhááá, nincs találaaat!). A busz egy magasságjelzőnek ütközött, amely leborotválta a tetejét, és egy embert megölt, többet súlyosan megsebesített. A magasságjelző egy olyan felüljáró miatt volt kitéve, ami alatt a busz egyébként elfért (a másik irányból jött). Az alatt viszont már nem. Újabb kitűnő példája a tipikus droid gondolkodásmódnak...

A mai bejegyzést ismét egy a Metróból származó idiótaság mélyelemzésével zárjuk. Egy reklám-képregényről van szó, amelyet most csak szóban fogok leírni, megkímélek most mindenkit ettől a vizuális tortúrától. Ahhoz túlságosan szeretek mindenkit, aki olvas engem, hogy ilyeneket mutogassak itt a blogban... A képsor címe a következő volt: Prakti és a rotációs kapa(sic!) Röviden így nézett ki:

1. kép: Prakti (egy mókus, egy vakond és egy őstermelő alkotóelemeiből összegyúrt aranyosnak szánt, de inkább ön-és közveszélyes idiótának kinéző teremtmény) (agy)halottfáradra rotációskapálta magát a P********rben vásárol rotációs kapájával.
2. kép: Prakti wtf fejjel megállítja a P*******rben vásárolt rotációs kapáját, mert meglátott egy padot.
3. kép: Prakti szétszedi P********rben vásárolt rotációs kapáját és elkezdi rászerelni a padra.
4. Prakti ténykedésének köszönhetően a pad megszűnt pad lenni, a P*******rben vásárolt rotációs kapa szintúgy. Márcsak azért is, mert az sose volt pad. De most már nem is rotációs kapa, ugyanis az utolsó kép revelálja a hatalmas poént: egy jetskit szerelt össze Prakti a két objektumból.

Namost mi a tanulság ebből?

1. Nyugodtan rongáljuk csak a köztereken található padokat, a kutya nem fog reklamálni (bár az ártatlanság vélelmére hivatkozva ki lehet magyarázni, hogy az az ő padja volt, de akkoris).
2. Abszolút nem balesetveszélyes dolog ilyennel kimerészkedni a nyílt vízre.
3. Ez a rotációs kapa rendeltetésszerű használatának körébe tartozik. Hiszen hivatalos anyagon látható...
4. Aki túl komolyan veszi az ilyen baromságokat, az a végén még blogot kezd írni, vigyázzatok...

Holnap pedig Hajós András lesz Dunaújvárosban, mindenképp ott leszek, úgyhogy ennek örömére itt és most megtekinthetitek és meghallgathatjátok a Pénzügyi osztály című dalt az ő előadásában.

Now Playing: Massive Attack - Man Next Door

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!