Login: Jelszó:

2006-03-02

2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ezen a csütörtök délelőttön is egészen pontosan 5 fokot mutatott (másodszor!) az 5,8 fok nélküli valóságban élő kijelző az uszoda mellett. Emelletti elhaladásunk közben a már (ötödször) említett legújabb hűséges olvasóm (aki még nem találta meg első jelenését a blogban, de kitartóan halad) által a közelmúltban felvett és előszeretettel használt mindkét kifejezést sikerült rámondanom, az ő nem nagy megelégedésére (mivel általában ő szokta másokra mondani őket). De most nem írom le, melyik ez a két kifejezés, mert legközelebb úgyis én szaladok majd alá ennek, és akkor az majd bukókör lesz. Ami egyáltalán nem tökjó. Ugyanakkor sikerült megállapítanunk azt is, hogy ketten vagyunk.

Időközben a Rockmenzára is hogy-hogynem ráterelődött a szó (ahová ugyebár legjobb hajnali kettőkor érkezni, de én inkább az "egyáltalán nem érkezni meg" verziót preferálom...), amivel kapcsolatban elhangzott legújabb hűséges olvasómtól a "Nem értem a zenei szerkesztést" mondat, amin azóta is egyfolytában mosolygok, ha eszembe jut, mivel a NRE-ben (Nagy Rockmenza Elemzés) én ugyanezt a mondatot írtam le csak jóval több mondatban... Ez kétszer történt meg, ugyanis előtte meg a nyelv és a gondolkodás összefüggéseiről akartam mondani körülbelül 15 percben pár (azaz kettő...) körmondatot, amit szintén hasonlóképpen zárt rövidre, elmondva egy egyszerű, bővítetlen mondatban azt, amit abban a negyedórában el szándékoztam volna mondani. Aztán olyan is volt, hogy találkoztunk két emberrel, akik mindketten a negyedik emeleten laknak. Ami kétszer kettő ugyebár. Fotocellás ajtószárnyakról is volt szó (két olyanról, ami működött, két olyanról, ami nem működött), amelyekről eszembe jutott a Sliding Doors című film, melynek magyar címét a fordító azért fordította Nő kétszernek, hogy a bejegyzés szerkezete logikailag stimmeljen. Ezúton is köszönjük neki - mindketten.

Mindez pedig azért történt, mert ő ő és nem más. és itt egy kicsit álljunk meg, mert ezt most írásba foglalom... pillanat... oké, felírtam, mehetünk tovább.

Később megtudtam, hogy ma elmaradt az első óránk, amire amúgyse mentem volna be. Amúgy három óránk lett volna ma, de így csak kettő lett. Effektíve csak egy volt, de az tökjó volt: Vezetés és szervezés elmélet. Amelyen csoportokat kellett alakítani, amelyeket számok jelöltek. én természetesen a kettes csoportba kerültem, de az eredményünk sajnos nem volt elég a második helyre, csak a hatodik helyre (a hat csoportból). De a hat legalább osztható kettővel. Sőt, hárommal is...

A nap folyamán írtam még két mailt ugyanannak a személynek (aki most van másodszor említve ebben a bejegyzésben, és nagyon is átérzi ennek jelentőségét), de előtte még végignéztem, ahogy egyik évfolyamtársam megnyit két lánclevelet. Az egyik egy didaktikus történet volt, amire még visszatértek, úgyhogy kezdjük a másodikkal, ami egy szokásos vicces képgyűjtemény volt arról, hogy az állatok milyenek. Persze docban formázva, jó sok helyet kihagyva, képeket beillesztve, hogy minél nagyobb adatforgalmat generáljon az, amikor majd továbbküldik. évfolyamtársam megkérdezte, hogy nekem küldje-e tovább. Nemmel feleltem, de a másik levél kapcsán újra megkérdezte, szóval erre a kérdésre is kétszer kellett felelnem. A második levél pedig (milyen ügyesen megoldottam, hogy most meg ez a második! Na jó, ez most bevallom, direkt volt...) a már említett didaktikus történet két (de tényleg...) angyalról, akik leszálltak a Földre és jótetteket követnek el, és te is szeresd barátaidat, mosolyogj, stb. Ez PowerPointban volt megcsinálva, minden diánál változó háttérrel, ismétcsak azért, hogy minél nagyobb (legalább kétszer akkora) legyen az adatforgalom, ha továbbküldik. Az utolsó dián pedig egy angyal képe volt látható, és oda volt írva valami olyasmi szöveg, hogy "Ez az őrzőangyalod, aki mindig törődik veled és vigyáz rád..." - nem olvastam tovább, mert ennyi elég volt ahhoz, hogy megállíthatatlanul elkezdjek vigyorogni két percen keresztül folyamatosan; tehát csak feltételezni tudom, hogy a szöveg úgy folytatódott, hogy "... de csak akkor, ha továbbküldöd kétszáz embernek".

Ezen kívül ma két csomag papírzsebkendőt fogyasztottam el, mind a két oldalon fáj a fejem, kétszer hallgattam meg blogírás közben a Dirty Vegastól a Throwing Shapest, ami sajnos nem a második track az adott albumon, de most mindjárt beteszem másodszor a Seethertől a Remedyt (ami egyszer már lement az előbb), az pedig ugye a 2-es track a Karma and Effect albumon. Megy is. Erről jut eszembe, hogy az általam a 2005-ös év év Dalának választott Overboard szintén a második track a Signs of Life albumon. Most pedig a Hiperkarmától az Amondó fog rövid időn belül menni, mert én azt (a)mondtam.

Now Playing: Hiperkarma - Amondó
Erről mindig azt hiszem, hogy az első track a második albumon, mert a Padaba című számot sose számolom. De pedig a második.

2006-03-03

Nem szószerint

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

- Előlép, egyszermég feltétlen felbukkan, jártában, keltében, széltében, hosszában...
- De mondom: nem szószerint!
- Ja...


Íme egypár idézet Hajós András keddi dunaújvárosi jelenéséről, a címnek megfelelően. Amelyik idézet előtt csillagot láttok, azt a rá jellemző, utánozhatatlan hanghordozással és gondolatszövéssel mondta el.

*"Filmbunkó vagyok. Sokak szerint másban is, de ezt most..."

*"A gumigyárnak Dunaújvárosba való telepítéséről... Hát ha mint Hajós Andrást kérdeznek most engem, akkor bevallom, hogy én erről most a papírról értesültem először..."

*[Ugyanarról, mint politikus]"A gumigyárról... Kedves barátaim! Felháborító, hogy ilyen, a környezetünket súlyosan befolyásoló, hovatovább, rongáló létesítményt akarnak ide a környezetünkbe... építeni. Ugyanakkor hát, ahogy azt a kapitalizmus érdekei diktálják, szeretnénk hasznosítani a forgótőkét, és korszerű beruházásokkal minél több pénzt szerezni. Gondoljunk bele! Az egyik oldalon ott van az, hogy lakóhelyünket szeretnénk olyannak megőrizni, ahogy gyermekkori emlékeinkben látjuk. Ugyanakkor a jövő érdekében teret kell engednünk a fejlődésnek és azért a társadalmi és gazdasági helyzetért igenis tennünk kell, amit már megteremtettünk, s amit majd csak fogunk megteremteni embertársaink részére. Ennek a programnak az első lépéseként szavazzanak rám..."


*"... és akkor megjött a magyar honvédség, egy másik nagyon szimpatikus szervezet, értesítő levele is, amiben hát írták, hogy ott is szeretettel várnak, és rögtön sokkal jobban hangzott a tanítóképző főiskola..."

*"és hát egy ekkora szarvasbogár volt, ami ugyan szépnek szép, de ártalmas... az nem. Úgyhogy jól leégtünk"

*"én igazából nem szeretem a bogarakat, főleg háton nem, akkor már inkább más hátán legyen..."

*"Nem akarom ezt így fókuszdióhéjban mondani..."

*"Jössz máskor is?"
"én oda megyek, ahova hívnak. Ha oda megyek, ahova nem hívnak, abból általában konfliktus szokott lenni..."

Ismét jól szórakoztunk tehát, bár ezek az összevissza ideidézett idézetek, ráadásul nem is szó szerint... szóval ezek eléggé kaotikus képet is mutathatnak akár (feltéve, de meg nem engedve), viszont most nem akarom így fókuszdióhéjban a sztorikat is ideidézni köréjük, mert azzal elveszne egyrészt a titokzatosságuk, és az egyszerűen felháborító lenne. Felháborító lenne továbbá, hogy egy Hajós András szöveget nem Hajós András mond el (ír le), mert ha úgy lenne, hogy igen, akkor nyilván (nem a stadion, Zoli... illetveizé...), szóval akkor nyilván szószerinti lenne az idézet, illetve nem is lenne idézet, hiszen az éppen akkor és ott történne, ahol éppen ti vagytok. Ha nem vagytok ott, akkor nem történik meg, illetve attól még megtörténik, csak ti nem tudtok róla. Illetve most erről tudtok, dacára annak, hogy nem voltatok ott. De ezt inkább most be is fejezem, mielőtt elérünk arra a szintre, mikor már én se értem, amit írok. Már nem mintha nem lett volna olyan eddig, de kinek hiányzik még egy, ugyebár? Hiszen akkor már kettő lenne...

Now Playing: Franz Ferdinand - Michael

2006-03-09

Mert csütörtök van

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az utóbbi időben a negatív rekordok közelében van a blogbejegyzések gyakorisága, például a múlt héten csak három bejegyzés (entry, post - csak hogy háromféleképpen mondjam. Ez most direkt volt...) született. De ma van blog. Mert csütörtök van.

Három fokot mutatott az uszoda közelében lévő, a 3,8 fokot magában nem foglaló, ezáltal valószínűsíthetően rettentesen kietlen és sivár (legalább annyira sivár, mint Vasudvard és környéke. Jaj, ez most tényleg véletlen volt...) valóságban élő kijelző tanúsága szerint. Ennek ismét legújabb hűséges olvasómmal voltunk tanúi (Úristen: mi lesz, ha majd lesz valaki újabb, és már nem nevezhetem így? Ójaj... De majd megkérdezem tőle). Őneki pedig ezennel ez a hatodik jelenése a blogban, ami ugyebár kétszer három. Ráadásul lassan-lassan már társszerzővé avanzsál, ugyanis a bejegyzés címe ismételten tőle származik. Már másodszor...

Hát persze, hogy mielőtt bármi történt volna, a Vekni 3-ba mentünk. Ez állítólag nem volt szándékos, de én átlátok a szitán, ezért is adtam 3 lemezen 3 filmet (na jó, többet, de azért se lesz elrontva a gondolatmenet holmi matematikai logikával, most nem), köztük a 3 CD-s Mátrix 3-at. A Gyűrűk ura is háromrészes, és mint ilyen, csak jó lehet. Na persze nem ez benne a jó, meg nem ezért jó, de az, hogy ezt az én blogomban olvassátok, hogy a Gyűrűk ura és a "jó" szó egy mondatban szerepel, és ráadásul egyenes logikai láncban (tehát nem például úgy, hogy "lehetett volna jó, de...", hanem úgy, ahogy az előbb szerepelt, ne bonyolítsuk), az bizony annak köszönhető, hogy erre nemrég döbbentem rá. és már félig-meddig elkezdte uralni a gondolkodásomat is (pedig az nem is gyűrű... Na jó, ez direkt volt és gyenge volt, bevallom, de most már marad), ami azt eredményezi, hogy időnként abszolút spontán módon hasonlatokat meg párhuzamokat vonok vele. Legújabb hűséges olvasóm szerint ez nem is időnként történik, hanem állandó jelleggel (mármint a párhuzamvonás általában), de ez ellen én tiltakozom, mert ez pont olyan, mintha azt mondanánk, hogy Frodó nem tudta pontosan, miért indul el a Megyéből, pedig...

Szóval a végső válasz arra a kérdésre, hogy miért is döbbentem én rá arra, hogy a Gyűrűk ura az mégiscsak jó (sőt: tökjó) így négy év után, természetesen nem a 42 (bár az összeadva hat, és az kétszer három lenne, de nem...), hanem az, hogy "Mert csütörtök van". Ezért van az, hogy egy órán belül többször is megváltozhat a véleményünk arról, hogy jó-e az, ha a szél fúj. De minimum háromszor. Viszont ennek ilyen megváltoztatott vektorokhoz van köze, amikhez én nem értek...

Négy éve láttam először a Gyűrűk urát. Tehát most elsüthetném azt a poént, hogy "Jobban értem a Gyűrűk Urát, mint 4 éve. Ezt jól megcsináltam.", de ez annyira nem jó, mint ez, amit viszont elsütök:



Igen, ezeket olyan emberek hozták össze, akik rosszabbul Photoshoppolnak mint 4 éve, de még így is jobban, mint én. Mondjuk egy másikat kerestem, ami ez:



De a másik jött előbb. Azaz végülis az első került fel másodiknak a netre, viszont a másodikat kerestem. Tehát megint tök ügyesen kihoztam, hogy mind a két(!) kép második...

... de harmadik már nem lesz. Mert csütörtök van. és ez a mondat most szerepelt harmadszor a blogban (a címet nem számolom). Igen, megcsináltam.

és ha már a Photosopos "rosszabbulmegyezmegazmintnégyéve" pályaműveknél tartunk, akkor álljon itt a kedvencem, amely akár tényleg ki is kerülhetne, annyira fedi a valóságot:



Now Playing: Within Temptation - Angels
Na erre milyen jó kis klipet lehetne összevágni a Gyűrűk urából... Hangulatilag szerintem 100%, viszont ha majd meghallgatom a filmzenét is, akkor...


...


Eddig volt kész a bejegyzés az EISZből, most pedig jövök haza, hogy kicsit kiegészítsem (elrontsam), méghozzá azzal, hogy Lau Munchkinozás közben az egyik körben arra hivatkozott, hogy - idézem - "Hát csütörtök van...". Pedig tényleg nem én mondtam meg neki a Végső Választ. Hogy akkor honnan tudta? Mert csütörtök van. Egyébként az ominózus kör mondhatni bukókör volt részére. No hiszen.

és ezzel most jól elrontottam azt, hogy háromszor szerepeljen a "Mert csütörtök van" kifejezés az entryben, de ezt most muszáj volt megosztani, ugyanis hozzá tartozik a mához. Bizony. és most direkt írok megint Now Playinget, hogy elrontsak mást is a bejegyzésben:

Now Playing: Limp Bizkit - Livin' it up
Na és most jól elrontottam azt a részt is, amit a másik számhoz írtam, mivel erre nem igazán lehetne Gyűrűk urás klipet összevágni. Illetve lehetne, csak az eredmény valahol a szentségtörés és az emberiség elleni bűn között helyezkedne el... Most (na jó, kicsit később, de szerintem még ma) pedig ennek örömére két tornyot fogok nézni. Nem hármat.

2006-03-14

Konfabuláció

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Pont mielőtt azt hinnétek, hogy csak csütörtökön lesz új post megint, (Régi 576 mode ON) egy frappáns huszárvágással (Régi 576 mode OFF)* itt van ez a bejegyzés. Mert csütörtök van. Mivel ez Végső Válasz, be kell látnunk, hogy a "csütörtök" az egy olyan entitás, amely mindig van (különben nem lehetne Végső Válasz, nem igaz?), csak néha történetesen nem úgy nevezik, csak hogy megzavarodjunk. Ilyenkor akár szombatnak, hétfőnek, vagy mint esetünkben, keddnek nevezik. De van.

Most, hogy így megmagyaráztam, miért is van ma blog, térjünk rá a címére. Andragógiaórán hangzott el ez a szó, bár már ismertem korábbról, csak jó hosszú időre elfelejtettem, hogy van. De akkor is volt; e tekintetben hasonló a csütörtökhöz, de mindegy. Szóval a konfabuláció olyasmit jelent, amikor vizsgahelyzetben egy hallgató nem az anyagot mondja, hanem hozzákölt, akár mellébeszél, másról mesél... Ebben mindig is profi voltam, de most már tudom, hogy amikor ezt csinálom, akkor konfabulálok. Így máris nem hangzik olyan durván, mint a rizsázás, hihi...

Szolgálati közleményünk következik. birge (soha nem nagybetű, még mondatkezdéskor sem, tessék megjegyezni, ZH-kérdés lesz...) indított egy (fanfárok, harsonák, dobpergés) blogot!!! Ezt is megértük, bár a dolog KTamas lelkén szárad (az enyém meg ugyebár Nfolén, de azt én is akartam kicsit, szóval...). Szolgálati közleményünk továbbá (ami birgének is részben új lesz), hogy birge 2004.11.12. óta kinevezett engem (hatodik) férjének. Ezért ne zavarjon meg titeket, hogy blogjában holmi férjeként emleget engem. és még be is linkelt, én meg kétszer őt, hogy mindenképpen megnézzétek a blogját (csak hogy három legyen...) és ezt azon hátsó szándéktól vezérelve teszem, hogy ha sokan megnézitek a blogját (na azért ezt már nem...) akkor ezzel mintegy kényszerítitek arra, hogy írjon, mert egyébként állandóan azt mondja, hogy majd egyszer úgy is leáll, és nem ír tovább, mert ez a blog csak úgy van, és satöbb, satöbb. Szóval tessék kommentezni is (nála lehet...) és akkor majd látja, hogy olvassák, és akkor majd nem lesz szíve nem írni, és akkor ír tovább, és az nekünk jó. Ha csak azért is, mert kiszúrunk vele, és nem lesz igaza abban, hogy abbahagyja, az már jó nekünk. Ugyeugye?

érdekes jelenségekbe botlik az ember egy buszpályaudvaron néha. Néhány napja például a Solt irányába közlekedő buszon ütötte fel a fejét egy szép sárga kijelző, amely a szélvédő felső ötödében kapott helyet. Namost ezek a kijelzőn három (igen...) szöveg fut. Az egyiknek az a lényege, hogy ez egy "utastájékoztató". A másik kettőből pedig kiderül, hogy a kijelző az utasokat arról tájékoztatja, hogy "LED-es Dot mátrix kijelző" és "16*120 képpont", vagy valami hasonló. Erről az jutott eszembe, hogy ilyet körülbelül annyira érdemes kitalálni, mint letenni valahova egy táblát azzal a szöveggel, hogy TÁBLA. Vagy kicsit konkrétabban, hogyha esetleg valaki nem értené: EZ EGY TÁBLA, vagy: EZ EGY OLYAN TÁBLA, AMI ITT VAN, vagy: EZ EGY OLYAN TÁBLA, AMI NEM MÁSHOL VAN, vagy éppen: EZ NEM EGY OLYAN TÁBLA, AMI NINCS ITT.

A buszpályaudvar felé menet meg hallani lehet érdekes dolgokat. Ma például a járda mellett holmi énekesmadarak dalolásztak, ahogy azt ugye ilyen "március" meg "tavasz" nevezetű dolgok természetes közeledtével szokták is... - három fokban!!! Már majdnem odaszóltam nekik, hogy "Fogjátok már be, inkább fázzatok, ahogy mindenki más! Idióták...", de végülis nem. és egyébként igen, már a madarak is idióták, ez már szavajárásommá vált (elég régóta tart, aggódom magam miatt, a végén még idióta leszek...). Legutóbb például George Lucast idiótáztam le a PC Guru fórumán, s abból utóbb is csak annyit voltam hajlandó visszavonni, hogy jó, akkor nem idióta, de idiótaságot csinált, mégpedig azzal ugyebár, hogy teletömte 1997-ben és 2004-ben a régi (1977-1983) trilógia örökbecsű klasszikus darabjait holmi odanemillő, idióta (tényleg) CG-vel, és nem adta ki az eredetiket DVD-n, csak ezeket a belekontárkodott verziókat. Bele se merek gondolni, mi lesz 2007-ben, a 30 éves évfordulón - átrajzolja Darth Vadert is CG-re? Idióta... Na jó, nem - de az akkor is idiótaság lenne.
A témához (idióta) egyébként kötelező néznivaló ez a videó, amely a magyar futball egyik kiválóságát mutatja akcióban. Ja, és ha ez itt van, akkor már legyen itt ez a klasszikus is, amelyen azóta is minden alkalommal ledöbbenek. Tegyetek így ti is...

Közérdekű közlemény következik: megtaláltam a legaddiktívabb flashjátékot. Valamikor a múlt hét közepe felé, és azóta is mindig megy a háttérben és időnként próbálkozom vele megdönteni a jelenlegi rekordomat (ami 128). Ja, és ez azért közérdekű, mert biztosan nektek is (köz)érdeketek, hogy begolyózzatok.

Now Playing: Massive Attack - Safe from Harm

* Kis magyarázat az 576-os poénhoz, hogy volt régen egy 576 KByte nevezetű újság, amire azt lehet mondani, hogy azon nőttem fel. Ebben voltak ilyenfajta fogalmazások, mint a már említett "frappáns huszárvágással" meg hasonlók, amik ugyebár tökjók, és muszáj volt egyszer már elsütni valahol. és pontosan most volt rá a megfelelő idő. De nem...?

2006-03-16

Kreatív

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

5,5 fokot mutatott az uszoda közelében lévő kijelző, mikor megkérdeztem egykor még "legújabb hűséges olvasóm"-ként emlegetett hűséges olvasómat, hogy most, mikor már nem ő a "legújabb", hogyan is referáljak rá a blogban. A válasz igen kreatívvá sikeredett, ugyanis némi (önmagával való) tanácskozás után megszületett az eredmény (természetesen demokratikus úton, szavazás útján): kreatív igazgató. A blog kreatív igazgatójának kinevezésének aztán annyira elkezdtünk örülni, hogy az igazgatósági ülés következő napirendi pontját egy frappáns huszárvágással elfelejtettük megvitatni, nevezetesen azt az örök problémát, hogytudniillik, mi is legyen a mai bejegyzés címe. Ám nemcsak a kreatív igazgató, de én is szeretem a kreatív, alkotó munkát: ahogy az a címből is látszik, igen kreatív voltam.

Kreatív módon természetesen nemcsak a bejegyzés címét lehet megvitatni, hanem azt is, hogy például miért is megy valaki az út bal oldalán, mikor mehetne a jobb oldalon is. Az út közepéről már (tényleg) nem is beszélve (pedig az lett volna csak az igazán kreatív...). Mindezt úgy, hogy közben a 12 perccel korábban megkezdett gondolatomat még sikerült is befejeznem. Igaz, azzal sem lyukadtam ki sehova logikailag (meg végülis máshogy se), de hát ez már csak ilyen egy gondolat volt. A csütörtöki bejegyzésekre egyébként jellemző, hogy úgy általában se nagyon lyukadnak ki sehová, mert csütörtök van. és pont. Ami persze most sem jelenti azt, hogy bárhova is kilyukadtam volna, de...

... a blog, mint műfaj lényege, hogy befejezni nem lehet, csak abbahagyni. és aki ilyesmit hajlandó olvasni, annak vállalnia is kell annak minden ódiumát. Tehát gondolom, senkit nem lep meg, hogy ez a bejegyzés sem fog kilyukadni sehová, és ennek megmagyarázására csak egy kifogás az, hogy "mert csütörtök van", de kifogások lehetnek olyanok, hogy elhiszitek. Márpedig a "mert csütörtök van" megállaptítást mindig el kell hogy higgyétek, mert ez a Végső Válasz. Ugyebár.

Ebben a bekezdésben a blogíró bázis áttelepült a KAC-ba, ugyanis az előző három bekezdés az EISZből alkotódott roppant kreatívan, és kicsit zavart az a tény, hogy az ottani gép billentyűzetén a szóköz billentyű nem működött, úgy 10-ből 4 esetben nem igazán reagált. Ígyhát a gondolataim kifejezésének ily módon ez egy kisebbfajta gátat szabott, de ez nem feltétlenül baj, ugyanis olyankor, mikor a billentyűzet tökéletes, akkor a blogírás ugyebár úgymond "nem feladat", hiszen abszolút nem kell hozzá kreativitás. Na jó, mondjuk ez nem egészen az a példa, mint amit a blog kreatív igazgatójával tárgyaltunk meg a mai nap folyamán, de ami a szóközös eset kreatív megoldását illeti: már-már kacérkodtam a gondolattal, hogy a szóközkarakterre nyomok egy Ctrl+C-t és onnantól a szóköz billentyű helyett majd beillesztéssel csinálom a szóközöket. Aztán végülis rájöttem, hogy az a módszer lassabb, mint az addig alkalmazott addig verem a space-t, míg be nem írja végre a szóközt módszer, mivel a tízujjas gépelésnek megvan az a hátránya is, hogy néha gyorsabban ír az ember, mint ahogy gondolkodik, és ha még a szóközökön is gondolkodni kellene, hogy azt most a Ctrl+V-vel kéne megoldani, akkor minden gondolatmenetemet megtörné ez a dolog ismételten. Bár a szóköz billentyű kalapálása is megtöri, de nem oly súlyosan. Higgyétek el, nem így nézne ki az első három bekezdés, ha kreatív módszerrel csináltam volna. és íme, ebben a bejegyzésben máris van egy tanulság is: nem mindig jó, ha kreatív az ember. Ráadásul, most sikerült kreálni egy olyan gondolatmenetet is, amivel actually jutottam is valahova. Történelmi pillanat, de azért remélem, nem hatalmasodik el ez a tendencia a blogon...

... ebben a bejegyzésben legalábbis biztosan nem lesz már rá alkalma, ugyanis ennek a bekezdésnek, amely a bejegyzés utolsó bekezdése, hamarosan vége. és logikus módon vége lesz akkor a bejegyzésnek is. Illetve vége van. Most.

Now Playing: Semmi, mert még mindig a KAC-ban vagyok (ahová bármikor besétálhat a kreatív igazgató, és ily módon láthatja, hogy elmélyülten dolgozom a blogon. Illetve 1-2 perc múlva már nem láthatja, de...), és nem vettem elő a discmant. De ha elővenném, akkor-- na nézzük, mi is menne... Disturbed - Droppin' Plates Ez bírna menni. No persze, mivel most már újra használom az újraírható CD-met is, amit eddig pihentettem, lévén albumokat hallgattam inkább, s azokat meg egyszerírhatókon hordozom magammal. Ezt az újraírhatót most "zúzzunk, de nagyon" vénában sikerült megírnom, oly módon, hogy az eddig is ismert albumokból (Disturbed - The Sickness például ugyebár) kiszedtem az olyan számokat, amiket úgyis skippelnék. Emígyen jött létre egy olyan összeállítás a CD-re, ami albumokból áll, mégis válogatás. Lehet gratulálni.
és olyan sokáig írtam ezt a bekezdést (amely előtti mégsem az utolsó volt, de ez messzire vezet...), hogy közben ha hallgattam volna a Droppin' Platest, akkor már vége lenne, tehát váltana a következőre, ami a következő lenne:
KoRn - Twisted Transistor

2006-03-21

Grrrrrrrr

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Dühös vagyok, és levezetésként a Salivától a Superstar megy éppen. Így lehetne leírni a hangulatot, amelyben a mai blogbejegyzés születik. A mérges állapot oka: a filmklubhoz már rendszeresített laptop az egyik tanár jóvoltából elpárolgott, így a filmklub elmarad. Most itt ülök a KAC-ban a 21-es gép előtt, mivel itt kell maradnom egészen fél 11-ig, amikoris az a busz fog elindulni, ami majdan engem hazavisz. Most 19:48 van - a Volánbusz is hatalmas dicséretet érdemel tehát az eset kapcsán.

Íme tehát a cím magyarázata, ami nem minden bejegyzésben szerepel, mert van, amikor ki lehet találni, hogy miért az a cím, ami (mint például a Karma és Hatás és a Torzult Tranzisztor esetében - angoltudás required, dehát ez már csak így van itt errefelé nowadays...), máskor meg kitalálni ugyan nem lehet (mint a 2 esetében például), de olyankor meg próbálom úgy megírni a bejegyzést, hogy az is szórakozhasson rajta, aki nem ért(het)i teljesen. Bizonyítja ezt az, hogy Nfol is nagyon belejött MSN-en a 2-zésbe, bár igaz, nem sokáig bírta. De belejött, és bejött. Mármint neki. Meg remélem, másnak is, aki nem értette, de olvasta és jól szórakozott rajta.

...

Idáig volt kész a bejegyzés a KAC-ból, amikoris birge felhívott, hogy mégiscsak van laptop és mégiscsak lesz filmklub. Ezt pedig most otthonról, a fáradtságtól le-leragadó szemmel gépelem, de ugyebár mindent az olvasókért. A cím pedig annak ellenére marad, hogy mégiscsak volt filmklub, mert már olyan jól elmagyaráztam, hogy miért ez a cím. és ha már elmagyaráztam, akkor nem fogom átírni a címet, mert nem akarok senkit összezavarni azzal, hogy olyan címet magyarázok el, ami nincs. Persze ezt a címet (jogosan) az a kritika érheti, hogy magunk közt szólva (itt, az Interneten, éééééééééérted...) nem igazán értelmes. Dehát az már csak ilyen, mikor az ember dühösen ül le blogot írni, másrészt pedig próbáljon csak meg valaki tudományos doktori disszertáció megvédésének szellemi színvonalán értekezni a Lynchhangulat, a Government Puzzle vagy a Agyrémikus címek létjogosultságáról; azonnal megvenném a jegyemet az első sorba: egy mondatot nem mulasztanék el belőle! Őszintén (és persze ismét magunk közt) szólva ebben az esetben nagyon kétségbe lennék esve, mert azt nem szeretném, ha a blogom bármelyik részéről lehetne tudományos alapossággal értekezni...

Maradjunk picit még a címeknél: birge blogjában kétszer is szerepelek, mint cím. én. Sokminden voltam már, de cím még nem, és ott mindjárt kétszer is. Ez adott egy jó ötletet: ha majd nem lesz ötletem címre (ami a csütörtöki napokra nem vonatkozik, mert ott kreatív igazgatósági üléseken dől el (szavazással, demokratikusan) az adott bejegyzés címe), akkor majd felhasználom saját magamat, mint címet. Legalább kétszer megtehetem... Ezt hívják alacsony költségvetésű blognak. Ezt meg alacsony költségvetésű Birodalom Visszavágnak hívják, és annyira rossz, hogy már jó.

Amíg a 37-es kollégium előtt ülve vártunk arra a srácra, aki nekünk a filmklubhoz hétfőnként hangot szolgáltat, az ölembe ugrott egy macska, ami már csak azért is különleges esemény, mert otthon Trinity még nem volt ilyesmire hajlandó. Namost ez a macska nem a már említett, a 37-es kollégium szerves részét képező fekete-fehér foltos macska volt - hacsaknem azzal kezdték a felújítási munkálatokat, hogy a fekete-fehér foltos macskából egy cirmos-fehér macskát alkottak. S ezen esemény hatására jöttem rá arra is, hogy én márpedig szeretek a 37-es kollégium előtt üldögélni, mert hogy-hogynem, mindig van ott egy macska, amit simogatni lehet. Ez történt azon az éjszakán is, mikor a balekvizsgámról először vágtak ki, s mikor kimentem a decemberi hidegbe kiszellőztetni a fejem, ott volt a már jól ismert fekete-fehér foltos macska. S ebből a tényből (is) erőt merítve mentem be másodszorra is, amikor ugyan ismét kivágtak, de távol álljon tőlem, hogy ezt a macska hibájának tekintsem...

Korábban, de még ezen a napon, a Szociolingvisztika nevű órára való igyekvésem közepette hallottam a következő, igen konkrét párbeszédet két idősebb ember előadásában:

- Nekem is volt olyanom... az a... mondjadmá', amikor... tudod, az... amitől a... a... Arcüreg-gyulladás!
- Jaaa, az jóóóóóó!


én eldöntöttem ebben a pillanatban, hogy nem osztom a véleményét, bár nekem még nem volt arcüreg-gyulladásom, és bár lehet, hogy az "jóóóóóó", én azért erre igen kevés esélyt látok. Magunk közt szólva.

Most, hogy jól hazaértem, és volt filmklub, a zúzós hangulatom is elmúlt, és rájöttem, hogy a Seethertől a Fine Again is zseniális szám, ami a Disclaimeren van, ami az első albumuk. Szóval a Karma and Effect után most már sokkal jobban odafigyelek rájuk, be is tettem a Fine Againt következő számnak a most játszott Furious Angel után. és itt is van...

Now Playing: Seether - Fine Again

Edit: mikor a fáradtságtól le-leragadó szemekkel gépeltem a bejegyzést, sikeresen kihagytam a macskát és az arcüreg-gyulladást, ezért ezzel a két momentummal a bejegyzést utólag egészítettem ki a KAC-ból (ismételten). Megtehettem volna tehát azt is, hogy a bővítés során a postot átnevezem Grrrrrrrr Extended Editionné, de nem tettem, mivel olyan jól elmagyaráztam már a címet. Meg a Grrrrrrrr cím úgyszólván hatását vesztené, ha utána még lenne valami. Tehát nincs.

2006-03-23

Technikai problémák

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

És most azért se a kijelzővel fogok kezdeni - ami egyébként 7,5 fokot mutatott -, hiszen annyi minden mással is el lehet kezdeni egy bejegyzést. Mert csütörtök van. Mégha ezt egy ügyes áttimestampeléssel (ősmagyar szó!) is kellett megoldani... A mai kreatív igazgatósági ülés majdnem elmaradt, melynek oka technikai problémákban keresendő. Ezt (az elmaradást) pedig egy másik technikai probléma akadályozta meg.

A kreatív igazgató egyébként még mindig nem jutott el odáig, ahol legelőször említve volt a blogban, de egy busz oldalán meglátott LCD-kijelzőről való eszmefuttatás közben egy félmondatban megemlítette, hogy "olvasta a madarakat", tehát azért az up-to-date-ségével (jaj, de széééééééép...) nincsenek komolyabb gondok. Nomeghátpersze egy kreatív igazgatótól ez azért nem is meglepő. Ami pedig a már említett madarakat illeti: egy jellegzetes tavaszi madárdalra való egyik nap történő felkelésem alkalmából első gondolatom az volt, hogy "De rég hallottam ezt a számot..." Na azért ez már tényleg jelent valamit. Egyébként az adott madár nem volt idióta (mint az említett madarak, amiket olvashattatok korábban), mivel a dalát körülbelül 12 fokban adta elő, ami kora reggel és szélcsendben valóban madárdalra okot adó szituáció, ám azok a madarak, amelyek ilyesmire a már említett három fokban képesek, valószínűleg továbbra is idióták, csak idiótaságukat olyan módon juttatják kifejezésre, hogy én azt nem érzékelem.

A Nő kétszer című film kapcsán pedig kiderült, hogy ő azt a filmet már látta. Ráadásul kétszer. Na, vajon miért? (A kérdés költői, még mielőtt valaki próbálna beküldeni e-mailben válaszlehetőségeket. Amennyiben pedig egyértelmű lett volna a kérdés költői mivolta, akkor bocsánat, de én mai önmagamból indultam ki, akinek nem esett le egy ilyen 600 km-ről, szembehóviharból is látható költői mivolt. Dehát ezek a költői mivoltok már csak ilyenek néha.)

Újabb technikai probléma következik: anakronisztikus módon most egy kicsit a pénteki napról is szó lesz (igen, csütörtökön, dehát az áttimestampelés eredményezhet ilyen dolgokat...), mégpedig arról, hogy a pénteki napon lévő egyetlen egy órámon, a "Mentálhigiénia" nevezetűn is derülnek ki érdekes dolgok. Például az, hogy az intelligenciahányadosom 115 és 130 közé tehető. Ezt egy szókincs-vizsgálattal lehet kideríteni, amit - ha ez most SztupY blogja lenne, akkor meg tudnék mutatni teljes valójában ledigitálisfényképezve, ez azonban, hogy úgy mondjam, technikai problémákba ütközik. Ígyhát be kell érnetek ennyivel, s nem többel. Mert ez az én blogom és én ezt mondtam [sátáni kacaj].

A Tékozló Homár szerint a világ legtökéletesebb flashjátéka ez volna. Szerintem meg nem, én ezt simán meguntam Level 5-nél, csoda hogy bírtam addig is. Ti meddig bírjátok?

Ja, igen, a mai blog címe technikai problémák miatt lett "Technikai problémák", mivel technikai problémákba ütközött a cím kreatív igazgató által történő meghatározása, így most az utólagos engedélyével lett a begjegyzés címe ez.

Now Playing: most nagyon jól illene a bejegyzésbe logikailag, dramaturgiailag és hangulatiailag... őőőő... hangulatilag, hogy "Technikai problémák miatt nem működik a Winamp"; ám a hitelességet nem áldozhatom fel a dramaturgia és egyebek oltárán, tehát tényszerűen le kell írnom, mi megy. Ez megy: Andy Hunter - The Wonders of You, ami az NFS: Underground című játék Soundtrackjéről van, és erről pedig eszembe jutott az, hogy a Midnight Club 2 sokkal jobb, és ezekről még nem írtam a blogban. Úgyhogy majd fogok.

2006-03-27

Időutazó pingpongütő

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... vagy akár lehetne Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr is a címe a blognak ma, mivel az előző hétfői állapothoz képest annyit módosult a helyzet, hogy... most már projektor sincs. Szóval most tényleg nincs filmklub, és a Volánbusz most már tényleg megkapja a beigért dicséretet, hiszen most tényleg itt kell ülnöm 22:20-ig. Most 21:12 van, mert Tibivel MSN-eztem az utóbbi 20-25 percben, meg nem volt nyitva a gépterem fél óráig, meg hasonlók. Ezért csak most kezdtem el írni ezt a postot. Meg közben is MSN-ezek meg fórumot olvasgatok, tehát az esetleges inkonzisztenciákat tudjátok be ennek. De szerintem a szokásos szintnél nem lesznek nagyobbak ebben sem...

A cím azonban már délután megvolt, amikoris egyik új olvasómmal (már elvesztettem a fonalat, hogy ki a legújabb) pingpongra készülődve megvitattuk, hogy az ő ütőjén "2008" szerepel, és 2004-ben vette. Tehát ez egy időutazó pingpongütő, amely úgy hangzik, mint valami horrorfilm címe. Egyébként ugyanezen olvasómmal megvitattuk, hogy szerintem evolúció nincsen, őszerinte pedig ha evolúció volt, akkor áll mögötte valaki, aki lehet, hogy egy éteri lény, aki mindenek felett áll és mindent tud, vagy egy kis zöldbőrű emberke gülüszemekkel. én pedig erre azt mondtam: "Szerintem Yodának semmi köze ehhez az egészhez. Ne kend rá!"...

Ja, az MSN-ről még pár szót: otthon a Winamphoz van olyan pluginem, amivel ki lehet íratni a személyes üzenethez azt a számot, amit éppen hallgatok, és automatán váltja, amikor a Winamp is vált. Most éppen azt csinálom, hogy be van kapcsolva a discman, és a személyes üzenetbe írom kézzel, hogy melyik szám megy éppen... Ennyire unatkozom, mondom én. "Ennyire hülye vagy", mondjátok ti. és (hogy a Kutatásmódszertan könyvből idézzek, szóval ezt csak az olvasóim egy része fogja érteni): "Mindkettőnek igaza van"...

Örömmel jelentem, hogy a blogom upgrade-elődőtt (a magyar szókincs szerves része!) egy magasabb népszerűségi szintre. Ugyebár ismeretes, hogy valami akkor igazán népszerű meg jó meg tökjó meg duplapluszjó, hogyha parodizálják. Ez pedig most megtörtént! Ugyanis Nfol egyik blogbejegyzésében kérem szépen jól parodizálva lettem. Mondjuk az igaz, hogy mostanság a csütörtöki bejegyzések igen-igen kísérteties hasonlóságokat mutatnak az egyike a másikával (... a biorobot), de akkor is örülök, mert ez azt jelenti, hogy népszerű vagyok. Tökjóóóóóóó! Ide is idézem az inkriminált blogrészletet:

Hogy az egyik, számomra kedves blog szerzőjét utánozzam picit, most megmagyarázom a címet, hihetetlenül kreatív módon, miközben a hőmérő 22,2 fok Celsiust mutat, mert ezen vannak kéttizedes vonalkák is, bizony, ráadásul csütörtök sincsen.

Illetve ez nem is paródia végülis, mert annak egyik fontos eleme a túlzás, ami itt nem nyilvánul meg (hacsak nem mondjuk azt, hogy a 7,5 fokhoz képest nagy túlzás a 22,2 :-)), ez majdnem tényleg teljesen ugyanaz, mint amit én szoktam írogatni csütörtökönként, dehát olyankor csütörtök van. További magyarázat nem szükséges.

és most ide is kézzel jól beírom, hogy mit hallgatok. Na jó, ide mindig kézzel szoktam. Bevallom...

Now Playing: The Crystal Method - High and Low

2006-03-30

Egy igen rendhagyó (exkluzív...) helyszínről jelentkezik ma a blog, ugyanis műhelye volt már ezen oldalnak a KAC, és az EISZ is (egyik rövidítés jelentése sincs benne a blogban, tehát ezt csak azok értik, akik értik. Ezt de megmondtam! Ilyen még lesz (mármint olyan, hogy ezt csak azok értik, akik értik. Meg olyan is, hogy megmondom...)...), ezúttal pedig az E-Magyarország klubból vetem képernyőre e karaktereket. Közben Winamp, mert itt van és hangszóró is van a monitorokon, tehát még hallatszik is rendesen. Igaz, csak monóban, de mindegy, mert a Within Temptation See Who I Am-jéről váltott a System of a Down Spiders-ére, amelyről ma megjegyeztem, hogy az első SOAD albumról csak ez tetszik, de ezt valószínűleg az első album megszerzésével és meghallgatásával lehet kompenzálni. Azon leszek.

Nodehogy villámgyorsan visszakanyarodjunk a csütörtöki bejegyzések biztonságos talajára s valóságába, a kijelző 18,5 fokot mutatott, amikoris most ki fog derülni, hogy nem csak a helyszín, de a kreatív igazgatósági ülés időpontja is rendkívül rendhagyó volt, amennyiben... Amennyiben az előző két megállapítás egyike sem volt számotokra igazán értelmezhető (Kivéve, aki számára igen - most megint de megmondtam, ugye mondtam, hogy lesz még ilyen!), mivel egyrészt az esemény helye nem volt rendhagyó, az ideje viszont tényleg az volt, de azt nem írtam ide sose. Tehát ha most azt mondom, hogy 10 óra helyett 13 óra, akkor ti azt mondjátok, hogy "ésakkormivan?" (ismétcsak kivéve azokat, akik nem ezt mondják - dejó!).

A 13 órához azonban kapcsolódik egy olyan dolog, amit le fogok írni és nem csak azok értik, akik... őőőő... na ezt most nem sikerült jól megmondtani. Mindegy, szóval a kijelző 12:33-at mutatott, amikor pedig mi mindketten tudtuk, hogy 13:33 van (na jó, először majdnem elhittük), mivel a kijelző nincs átállítva még a nyári időszámításra. Tehát nem elég, hogy olyan valóságban kell élnie, ahol az 5,8 fok tulajdonképpen értelmezhetetlen, még ráadásul a téli időszámításban történik mindez számára. S mikor a két valóság közti különbségre rámutattam, rögtön leesett 18,5 fokról 18,0 fokra a hőmérséklet. Ami minden bizonnyal azért volt, mert a kijelző meg akart felelni a téli időszámítás követelményeinek a hőmérsékletet tekintve is.

Ami pedig a hőmérsékletet illeti, két szolgálati közlemény Nfol felé: 1. A 22,2 fokot értem ám, hogy direkt írtad, mert egész jól belejöttél a 2-zésbe, ezért most jön a második pont: 2. Ilyen hőmérsékletes dolgokat nem lehet ám csak úgy a kényelmesen 22,2 fokra felfűtött szobából írni! én igenis kimerészkedem a kegyetlen, zord és cudar 3,5, 5,5 és 7,5 fok birodalmába! S ennek a kimerészkedésnek még akkor is hatalmas értéke van (egyébként is, de úgy meg különösen), ha az idióta madarak képesek még 5,5, 3,5 és 7,5 fokban is csicseregni. S ezek az idióta madarak minden valószínűség szerint feketerigók. Ez is egyike volt a mai revelációknak...

A címet pedig rettenetesen kegyetlen módon nem fogom megmagyarázni! [sátáni kacaj]

Now Playing: Green Day - Wake Me Up When September Ends
Ezt az albumot ugyan nem szoktam magammal hordani, de ez még akkorról van, amikor igen, és feltettem erre a gépre még 2005. 11. 15-én, ami pont egy nappal azelőtt a nap előtt volt, amivel kapcsolatban ma nem sikerült befejeznem egy gondolatot. Sőt, elkezdenem se nagyon. De ha már itt tartunk, akkor talán ebben a bejegyzésben sem nagyon kezdtem el és fejeztem be semmit, mert csütörtök van.

2006-03-31

Think again

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Azért ez a cím most (hú, most de rajtakaptam magam, hogy próbálom jóvátenni az előzőt :-)), mert én már jó ideje kigondoltam, hogy márpedig a 99. post címe Think again lesz, és már sokszor újragondoltam, és még mindig így gondolom, tehát...

... tehát ez egy ismétcsak egy nagyon fárasztó poén volt, de ezt már mindenki megszokta, mert aki 99 post után sem ("post után"... milyen érdekes... :-)), az már nem olvasóm, mert bizonyára újragondolta a dolgokat és már nem is igazán akarja olvasgatni ezt a blogot. és ez(ek) az ember(ek) most jól lemarad(nak) a 100. postról. Persze van, aki nem 99 post után szokta meg, hanem hamarabb, meg különbenis, ez még csak 98,5 post. Vagy 98,8? Ilyen is van (van, ahol nincs, de...), de nem tudom, mennyi szöveg lesz még ebben a bejegyzésben.

Annyira azonban nem kellett jóvátennem itt semmit tulajdonképp, hiszen Nfol matematikailag jól megmagyarázta az előző címet. Ezúton is küldök neki egy szűnni nem akaró, viharos vastapsot. Csak aztán küldje is ám vissza, mert még jól jöhet nekem más szituációkban is... Anyways, matematikailag már ez a probléma nem probléma, ráadásul erős KoRn influenciát is mutat a dolog, de ezt csak azért, hogy megmagyarázzam az ő bejegyzésének a címét: tehát a KoRn legújabb albumának eredetileg az lett volna a címe, hogy See You on the Other Side of the Májkrém, de végülis ezt az ötletet ejtették, mert Jonék rájöttek, hogy a rajongók nem fogják érteni a "májkrém" szót, sőt, ők se értik...

én meg azt nem értem, hogy hogy vagytok képesek ilyen fárasztó poénokat olvasni. Komolyan respect mindenkinek, aki még kitart így 98 és nemtudomhánytized tömény hülyeséget felvonultató post után is. Ahogy Nfolnak is mondtam MSN-en: nagyon fárasztó vagyok ma. De nézzük az inkriminált log-részletet:

Nfol says:
remélem most nincs a közelben májkrémes kenyér
S@ti says:
well... nincs
S@ti says:
de ha lenne
S@ti says:
se lenne baj
S@ti says:
mivelhátugye
Nfol says:
_még_
S@ti says:
tudjuk, hogy
S@ti says:
hova esik
S@ti says:
ha esik
Nfol says:
igen, de ez nincsen matematikailag megmagyarázva
Nfol says:
_még_
Nfol says:
*suggestion*
Nfol says:
*strange look*
Nfol says:
*elegant cubic head*
S@ti says:
őőő
S@ti says:
bocs, 4-en vannak MSN-en right now
S@ti says:
köztük a kanadai kontaktom
Nfol says:
akkor most rossz lesz neked, mert még blogot is kell közben olvasnod
Nfol says:
na jó, nem feltétlenül
Nfol says:
:-)
S@ti says:
de, kell
S@ti says:
főleg, ha lesz benne kijelző, amelyik fokot mutat
S@ti says:
annyira IZGALMAS!
S@ti says:
vajon hány fok?
S@ti says:
áááááááá
S@ti says:
nem bííííírom!
S@ti says:
ááááááááááááááááááááá
S@ti says:
:-)
S@ti says:
mindjárt re


(...)

Nfol says:
és nálad a dátum milyen színű háttér előtt van?
Nfol says:
mert sárgának kellene lennie...
S@ti says:
nem sárga...
S@ti says:
a sima háttér mögött van az is
Nfol says:
fúúúú
S@ti says:
hát
S@ti says:
mivel én nem voltam hajlandó rá
S@ti says:
úgy látom, te megmagyaráztad a címet
S@ti says:
helyettem is
S@ti says:
ennek hogy fog örülni az értelmi szerző...
S@ti says:
:-)
Nfol says:
akarod mondani, "értelmi" szerző
S@ti says:
őőő...
S@ti says:
... végülis ja
S@ti says:
de pssszt
Nfol says:
kreatív, ofkoz
S@ti says:
igen
S@ti says:
na azért
S@ti says:
igazgatóról vagy jót...
Nfol says:
olyan csütörtökös is kicsit
S@ti says:
pedig péntek
Nfol says:
de mindenképpen kettes jellegű
S@ti says:
:-)
S@ti says:
az majdnem 2 nap differencia
S@ti says:
majdnem
Nfol says:
mostmár sárga
S@ti says:
én meg frissítek
S@ti says:
i got that
S@ti says:
i'm eagerly waiting
S@ti says:
but...
S@ti says:
... nothing happens
S@ti says:
turn on that damn yellow!
S@ti says:
:-)
Nfol says:
ever thought about camel spotting?
Nfol says:
in Britain?
Nfol says:
or was that dromedar?
Nfol says:
dunno
S@ti says:
eddig majdnem egy sárga színt számoltam meg
S@ti says:
nearly one
S@ti says:
az már majdnem nearly two
S@ti says:
és a two az pedig
S@ti says:
as we all know..
S@ti says:
:-)
S@ti says:
szerintem felkérem a coldplayt
Nfol says:
sure
S@ti says:
hogy legalább hangban szolgáltasson sárgát
S@ti says:
ha már képben nem megy a dolog...
S@ti says:
nos
S@ti says:
ők elkezdték
S@ti says:
:-)
Nfol says:
és vizuálisan még mindig nem sárga?
Nfol says:
melyik kinézetet nézed?
S@ti says:
amelyik alapból bejön...
S@ti says:
demindjárt leszek
S@ti says:
vagyok
S@ti says:
tehát
S@ti says:
rossz kinézettel nézem?
S@ti says:
próbálok akkor más kinézetet felvenni...
Nfol says:
ne
S@ti lesimítja kócos haját...
S@ti says:
így se jobb
S@ti says:
:-)
S@ti says:
:-D
Nfol says:
csak ha a Flight-tal nézed, akkor a dátumnak sárga háttérrel kellene rendelkeznie
Nfol says:
áú
S@ti says:
fáj, igaz?
S@ti says:
Flighttal nézem
Nfol says:
ja
Nfol says:
j
S@ti says:
de ha felrepülök se sárga...
S@ti says:
óh... de fárasztó vagyok ma
S@ti says:
:-)
Nfol says:
és ha lemerülsz?
Nfol says:
we all live in a yellow submarine, sallalallala


Elérkeztünk a point of no returnhöz, bár ez már az url begépelésénél egyértelmű, de valakinek lehet, hogy most esik le. Tényleg sikerült ma olyan fárasztónak lennem, hogy ha még tovább olvasnátok ezt a logrészletet, vagy akár tovább írnám ezt a postot, soha jóvá nem tehető, címmegnemmagyarázásokat is elbagatellizálhatóvá tévő hihetetlenül kimerítően fárasztó dolgokat írnék le. Ezt azonban egy frappáns huszárvágással sikerült megakadályoznom (hogy azért az érdem az enyém legyen...): nem írom tovább ezt a bejegyést. Zseniális, nem?

Now Playing: Linkin Park - Pushing Me Away

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!