Login: Jelszó:

2006-04-06

Rendhagyó kreatív igazgatósági üléssel indult az a nap, amikoris a rendhagyó, századik post megszületik. Aztán rendhagyó a cím megszületése is, mivel a kreatív igazgató utasítása szerint a címben szereplő elemeknek meg kellett jelenniük a címben, de nem kaptam rá határozott utasításokat, hogy hogyan is. Ezért, mivel talán ragadt valami rám is az ő kreativitásából, úgy döntöttem, hogy mondatba foglalom. Ígyhát nem feltétlenül értelmes mondatba, de foglaltam. A kreatív igazgató pedig jóváhagyta, tehát most megint megmagyaráztam a címet. Illetve nem, de...

Ezen azonban van vita még mindig, hogy ez valóban a századik bejegyzés-e. Először MSN-en jött elő a probléma:

[23:24:54] Nfol: ez miért 99-ik post?
[23:25:04] S@ti: hát...
[23:25:12] S@ti: #
Categories

* Uncategorized (99)

[23:25:16] S@ti: look on the side
[23:25:21] Nfol: szerintem 103
[23:25:24] S@ti: tehát a következő lesz a 100
[23:25:28] S@ti: a számláló szerint, oldalt
[23:25:34] Nfol: de ha odatolod az egeret a címre
[23:25:48] S@ti: p=103
[23:25:50] S@ti: hmm
[23:25:50] S@ti: igen
[23:25:51] Nfol: akkor az a vége, hogy p?103
[23:25:52] S@ti: látom
[23:25:54] S@ti: i can see that
[23:25:58] S@ti: ummm...
[23:26:01] Nfol: igen
[23:26:05] S@ti: akkor úgy csinálok, mint Lucas
[23:26:06] Nfol: tehát a megoldás 101
[23:26:18] S@ti: a következő bejegyzésben
[23:26:19] S@ti: :)
[23:26:22] S@ti: most kicsit elfoglalt
[23:26:26] * S@ti most Elfoglalt
[23:26:44] Nfol: ááááá
[23:26:56] Nfol: feljavítod rémes CGI-kkel? ;)
[23:44:29] Nfol: most mennem kell
[23:44:33] Nfol: byez
[23:44:38] S@ti: őőő
[23:44:41] S@ti: jó :)
[23:44:48] S@ti: majd meglátod, mit csinálok majd úgy, mint Lucas
[23:44:49] S@ti: :D
[23:44:52] S@ti : bye
[23:44:59] Nfol: ok
[23:44:59] Nfol: bye


Tehátakkor itt az ideje, hogy úgy tegyek, mint Lucas, ami azt jelenti, hogy nem fogok CGI-vel belenyúlni a régi postokba, sőt, nem fogok olyan nyilatkozatokat sem tenni, hogy nem fogok hetedik, nyolcadik és kilencedik részt csinálni a blognak, hanem én most azt csinálom, amivel az SW-fórumokon meg szokták védeni álláspontjukat a sarokba szorult felhasználók, amikor valami háttérinfót hoznak fel az ő érveik ellen: "Lucas azt mondta, hogy csak a filmek számítanak kánonnak!". Tehát én most itt azt mondom, hogy csak a bejegyzések szövege kánon, illetve az oldalt látható "Uncategorized (99)" felirat. Tehát ez most a századik, basically mert én azt mondtam. Dehát miért is ne mondjak ilyet, hisz az én blogom. Egyébként tényleg és őszintén nem is értem, hogy hogyan lehet ez a 104. post (ahogy azt a Permanent Link tanúsítja), hiszen mindegyik az Uncategorized nevű kategóriába került, mert nem akarok kategóriákat csinálni, mert ez az egész egy kategória amúgyis, amit leginkább a "hülyeség" szóval lehetne leírni. De csak leginkább, tehát nem teljesen.

A mai jubileum jó hatással volt a mai kreatív igazgatósági ülésre is, ami (ahogy azt már fentebb említettem) rendhagyóra sikeredett, ugyanis a rendkívüli helyzetre tekintettel alkalmam volt megtekinteni a kreatív igazgatóról elnevezett félszigetet is, amely még a múltban volt félsziget, majd a sziget stádiumot elhagyva az Atlantisz állapotot vette fel, mire nekem alkalmam lett volna megpillantani. Csak a vegetáció tetejét lehetett vizualizálni. Így hát tulajdonképpen nem is tekintettem meg, csupán elhittem, hogy ott van valahol a kiáradt Duna alatt. Ahol egyébként egész sokminden található, úgymint szemeteskukák (na jó, az azért felette maradt), korlátos lépcsők (na jó, az egyik felette tudott maradni kicsivel) és a legjobban zsiráfokra emlékeztető alakokból álló szobrok (na jó, ez meg aztán pláne fölötte volt).

és mivel a századik bejegyzés történetesen (micsoda véletlen...) egy csütörtöki bejegyzés, ezért mi más is következhetne most (vagy ha nem most, hát valamikor, de akkor mindenképp), mint a kijelző. A kijelző, amely 7 fokot mutatott, és előző nap én egy hétmondatos levelet kaptam a kreatív igazgatótól, aminek kapcsán a kijelzőnél megjegyeztem, hogy ha kicsit tovább írja azt a levelet, akkor most lehetne akár 30 fok is. Szóba került még (időrendi sorrendben ez így nem stimmel, de sokszor csinálok ilyet, szóval már megszoktátok) a csütörtök színe, amely még birge kérdése volt eredetileg, mármint a "Milyen színű csütörtökön?" kérdést mondtam én tovább a kreatív igazgatónak, aztán közösen elgondolkodva a "Milyen színe van egy csütörtöknek?" kérdésre kreatív módon az "Ez helyzetfüggő" kijelentést fogadtam el tőle válasznak. és még hasonló szellemi színvonalon folyt tovább az ülés, melynek további részleteitől megkímélem azon olvasóimat, akik eljutottak a századik postig: ennyit aztán már igazán megérdemelnek...

Mint ahogy megérdemelnek egypár filmvéleményt is tőlem, kezdve a Jégkorszak 2-vel, amely igen aktuális témákról szólt, úgymint a globális felmelegedés, az árvíz és a családalapítás, valamint olyan mindig aktuális témákról, mint a jellemfejlődés és az identitás. Na és persze Scrat továbbra is arra tanítja a közönséget, hogy soha nem szabad feladni, akármilyen akadályok is tornyosulnak előttünk. Folytassuk az Orbán VS Gyurcsány című filmmel, ami szintén próbált aktuális témákról szólni, de nem nagyon sikerült. Mármint a témák ott voltak, csak szólni nems sikerült róla, még akkor sem, ha Gyurcsány többször is elmondta, hogy "Az ország erről szól". Hogy pontosan miről, azt nem igazán tudtuk meg a filmből, a másik szereplővel kapcsolatban meg aztán pláne azt éreztem, hogy érzem, hogy mondani akar valamit, de valahogy nem jut már el idáig... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a felétől láttam ezt az utóbbi alkotást, de akkor is jobb volt a Jégkorszak 2 és kész. Period.

Nemrég néztem Üvegtigris 2-t is, ami sokkal-sokkal rosszabb volt, mint az Orbán VS Gyurcsány. Írtam is róla dühömben egy kommentet. Olvassátok el jól, szerintem igazán jól sikerült megragadnom a film lényegét. A kommentben ugyan benne van, de most magyarul is hozzáteszem ide, hogy a jogvédő szervezetek rinyálása ezek után már annyira sem érdekel, mint eddig. Nevetséges képmutatás az egész, hogy egy ilyen rossz film "bevételkiesését" (szerintem még így is sokkal többen fizettek érte, mint amennyit megérdemel...) ráfogják azokra, akik gonosz módon letöltötték a filmet... Vannak a fősulin olyanok, akik a Főiskola által szponzorált látogatás keretében tekintették meg azt az alkotást, és azt kell mondjam, hogy szerencsére nem voltam ott még egy ilyenen sem, mert én még azt a 100 forintot is sajnáltam volna érte, amibe az a kedvezményes mozi került. Mint ahogy sajnáltam volna akár 1 forintot is a Date Movie című förtelemre, amit már filmnek nevezni sem vagyok hajlandó. Szintén dühömben szintén írtam hozzá szintén kommentet, amelyet ti most szintén jól elolvastok. Úgy látszik, mostanában ilyen rosszfilmetnézős-dühömbenkommentetírós kedvemben voltam.

Most pedig következzen egy kis statisztika, ha már ilyen szép jubileumunk van, hogy 100. post. Ugyan magam sem tudom, minek csináltam, de csináltam egy statisztikát. Bár, ha jobban belegondolunk, az egész blogot nem tudom, minek csinálom, to begin with...
Tehátakkor statisztika. Az pedig úgy néz ki, hogy

2005. szeptember: 30 entry
2005. október: 11 entry
2005. november: 15 entry
2005. december: 11 entry
2006. január: 13 entry
2006. február: 7 entry
2006. március: 12 entry

Ez tehát egy ilyen hónapokra lebontós dolog volt, ami igazából nem túl izgalmas, ugyanis annyi látszik belőle, hogy szeptemberben nagyon bekezdtem, és kétszer annyi bejegyzést alkottam, mint amennyi átlagban összesen született. Ugyanis havonta átlagban 14,142857 bejegyzést alkotok, még ezt is kiszámoltam, s feltételezésem szerint a második 100 entryben sem nagyon fog csökkenni ez a szám. Vagy legalábbis nem sokkal. Ehhez mindenesetre gyorsan ki kéne néznem egy olyan hónapot, amikor megint 30 körüli bejegyzést alkotok...
Kiszámoltam (vagy inkább megszámoltam...) azt is, hogy hány olyan cím van, ami teljesen idegen szavakból áll. Az eddigi 99 bejegyzésből tehát 20 ilyen van (beleszámoltam a konfabulációt, a definíciót és a hasonlóakat is). Azt már nem számoltam ki (meg meg se), hogy hány olyan bejegyzés van, amelynek a címében szerepel valamilyen idegen szó, de a többi tagja magyar, mert legyen a ZH-n valami önálló feladat is. Ja, hát ezek mind benne lesznek a ZH-ban. Há' má' hogyne...

Most pedig ShadoW blogjáról lesz egy kicsit szó. De a kiindulópont nem is az övé, hanem Nfol blogjában is született reakció, amire aztán SztupY is írt a blogjába reakciót. Mármint nem a reakciókra, hanem az eredetire, illetve ShadoW reakciójára. Ezért én is ShadoW reakciójára fogok reagálni, Nfol és SztupY reakcióját pedig elolvashatjátok a megfelelő helyeken. S mivel ez az én blogom, itt az én reakcióm fog most állni. érti még valaki...?

Szóval ShadoW blogja. Ezzel a szeletével az internetnek sokáig úgy voltam, hogy "Na, nézzük, frissített-e már... Nem.", aztán egy bizonyos idő elteltével már így se. Úgyhogy már az első oldal-újítása is meglepetésként ért, aztán a második előtt is sokáig nem néztem, aztán utána olvastam végig egyszuszra az egészet, és most, a harmadik kinézet megint meglepetésként ért (és ráadásul még el is kellett hozzá olvasnom a második kinézetnek a végét is...). De elolvastam, és azért is fogok most itt reagálni a /03/ jelet viselő bejegyzésében említettekre. Mondjuk az is megér egy misét, hogy mennyi ideig bénáztam wtf fejjel forgatva az egér görgőjét, mire rájöttem, hogyan is épül fel az oldal, és megtaláltam, melyik bejegyzés hányas, és hol az eleje... Nade ez nyilván az én bénaságom, csak gondoltam, megosztom, egyrészt azért, hogy ne csak önfényezésből álljon a 100. bejegyzés, hanem igenis, megmutassam, hogy én is ember vagyok (igen, bármilyen hihetetlen, ez így van... :-)), másrészt pedig azért, mert gondolom, nem ez lesz a végső kinézete ShadoW oldalának...

Mivel az az előző két bejegyzésben sem derült ki, hogy pontosan mire is akarok én ennyire reagálni, ideidézem az eredeti WarPriest által felsorolt pontokat, amelyekkel szerinte javítani lehet a blogja színvonalán:

Utolsó bekezdésként ismét visszatekintek arra, amit eddig leírtam és már megint nem vagyok megelégedve az összképpel. Kérdem én: mit tehetnék annak érdekében, hogy akár bekerülhessek azok közé az oldalak közé, amelyek lekötik Shadow-t, vagy másokat. Min változtassak? A választási lehetőségek adottak:

1. Fogalmazz jobban, mert ez így shit!
2. éljél érdekesebben, hogy legyen miről írnod!
3. Váltsál dizájnt jól!
4. Ne nyafogj annyit, csak írjál!
5. Ne blogot csinálj, hanem mást vazze'!
6. Dögölj meg, és akkor nem lesz problémád!
7. Töröld az oldalt!
8. Egyéb


Ezt írta volt WarPriest az ő blogjában. Erre én azt reagálnám, hirtelen, hogy az önismeret a fontos itt is.
WarPriestnek pedig személy szerint azt mondanám, hogy vegyen egy nagy levegőt, és próbáljon tisztába jönni önmagával, mert nem feltétlenül az ultimátumok ilyetén formán történő felsorolása a megoldás. A blog elsősorban önmagadat tükrözze (én próbálom...), azt, ami rád van nagy hatással, ami téged érdekel, ami téged köt le. Előbb magadnak írj, mint másnak. Ha úgy ülsz le, hogy "Na akkor én most ShadoWnak meg SztupYnak írok valami tökjót, amin ők majd tudnak szórakozni", akkor máris rossz úton jársz, mert lehet, hogy pár utalást - amit csak olyan ember ért, aki személyesen ismer, vagy érintett volt valamelyik sztoriban, amit leírsz - ki kell hagynod, hiszen akiknek írod, azok nem értik/érthetik. Itt kész lennél máris kompromisszumokat kötni, pedig ha valamit, akkor azt egy blogban nem szabad. A blogot az olvassa, akinek megadod a címet, te döntöd el, kik ezek. Ezek általában olyan emberek, akik valami miatt fontosak számodra. Az ilyen emberek rád kíváncsiak, és nem arra, akit te magadból szeretnél mutatni. én például mostanában gyakran kapom rajta magam, hogy kezd "belterjesedni" a blogom, mert a közelmúltbeli bejegyzésekben nagyon sok olyan utalás és dolog volt, amit rajtam kívül tényleg csak egy ember ért a blogban, de engem nem zavar. Aki meg olvas, és zavarja, azt nem is érdekli a blog. Itt minden mehet. Ezzel SztupY reakciójára is utalok, aki ezt írta:

Alapvetően szerintem egy blog nem biztos, hogy különbözik egy naplótól. Azért nem, mert egy blog olyan, amilyennek te magad gondolod. Ha naplót akarsz, hát írj naplót, ez eseben lehet, hogy pl. csak magadnak számod.
(...)
Nem minden esetben az a lényeg, hogy sokan olvassanak, vagy hasonló.


Szerintem is erre van a lényeg. Ha ilyen vagy, akkor legyen a blog is ilyen. Ha meg nem, akkor nem. Na, ezt most megmondtam.

Miután így a 100. bejegyzés nemtudomhánytizedénél tisztáztuk, milyen is egy blog (ideje volt :-)), egy bejelentésem van még, ami igen közérdekű: birge blogja mostantól szerepel ott oldalt a Blogrollban. Tessék nyomkodni, mert az egyik korábbi postban kifejtettem, hogy miért jó az nektek. Meg neki is végülis, még ha olykor nem is vallja be...

Now Playing: Air - Dead Bodies
Méghozzá azért, mert ez a 100. item a playlistemen. A The Virgin Suicides OST-ről van, mivel ABC-sorrendben van a lista eleje, ezért került ez pont oda. Viszont a többi Air-album az már nem az ABC-sorrendes részében van a listának, de ha ott lenne, akkor a 100. elem más lenne, például a The Vagabond a 10,000 Hz Legendről. A 10,000 Hz Legend pedig szerintem a legjobb albumcím, még a Mezzanine-nél is jobb. A második pedig (ha már az elsőt felhoztam) a The Silent Force a Within Temptationtől. A harmadik pedig a Signs of Life a Poets of the Falltól. és mire mindezt leírtam, addigra már a shuffle ráváltott egy másik Air-számra, az All I Needre, ami az első Air-szám volt, amit megszerettem. A rend kedvéért: ez a 2318. item a playlisten. Remélem, ennyi bejegyzés legalább lesz a blogban...

2006-04-13

Négy nap Szlovákia, sok-sok oposszumnak látszó tárggyal (ezekből legalább egy az is volt!), Csodálatos Linux Ajándékcsomaggal (nagyon gondosan csomagolva, az elnevezés pedig már most jogvédett!), hiúzkölykökkel (Lynx, ami már majdnem Linux ugyebár, de ez csak azért, hogy valami kontinuitás is legyen ezek közt, pedig igazából nem kéne), gyömbéres teával (ami szerintem tisztára kakaóízű volt, mások szerint meg tejberizs meg tejeskávé, ami azt jelzi, hogy teljesen egyetértünk abban, hogy jobban érződik rajta a tej, mint a tea, meg egyébként is, Klopacska rulez), rendkívüli (és rendkívülien rövid) kreatív igazgatósági üléssel (egy mondat terjedelemben), 14, 16, 5,5 (ez utóbbi internetről átlagolt) és 19 fokokkal, és még sokminden mással, ami még ki fog derülni, meg sokminden olyan mással, ami nem.

A címet például nem fogom megmagyarázni (egyébként is hiába csütörtöki a blog, ez technikailag szerda, a kreatív igazgatósági ülés meg aztán pláne hétfőn volt...) [sátáni kacaj, ami már tényleg unalmas, de legalább annyira kihagyhatatlan is], viszont ellenben arról szólok, hogy a szlovákok bizonyára sokmindenhez értenek, de lépcsőt nem tudnak gyártani, valamint megtudtuk azt is, hogy az óra jár, bár nincs se lába, se keze... Igen, ehhez nekem Szlovákiába kellett mennem, így jártam, azt viszont biztos nem tudja senki, aki nem volt ott, hogy hogy néz ki egy "speciális küldetésű edény". Na én tudom. Szlovákiában olyan is van. én erre gondolatban felállítottam több elméletet is, hogy milyen lehet egy különleges küldetéssel rendelkező edény, de az igazi választ fedje jótékony homály, az elméleteimet meg még jótékonyabb, mert négy nap kialvatlansággal a hátam mögött ha most elkezdeném boncolgatni, hogy milyen speciális küldetéseket képzelek el (többek közt például) egy 13 kilós edénynek, akkor gyanítom, nem egy olvasómnak okoznék visszafordíthatatlan álomkórt (nem, nem az unalmassággal, hanem... :-)). Márpedig ilyet most nem játszunk. Olyat viszont igen, hogy például Hold van Szlovákiában is, és kisebb, mint az itteni. Tanúim is vannak rá!

Nade, hogy kezdjünk már egy új bekezdést is, amiben (uhh, itt most gondolatban új tabot akartam nyitni egy gondolatnak, hogy tudjam, miről akarok itt írni. Az, hogy négy napig nem láttam számítógépet, bizony következményekkel jár... :-)) végülis már semmi különösről nem lesz szó, csak még egy kis kitérő a szlovák rádiók minőségére: volt a Trouble a Coldplaytől, aminek nagyon örültem, meg volt a Bad Day Daniel Powtertől, aminek meg most örülök. Bővebbet erről a Now Playing szekció tartalmaz ugyebár. Ez a szekció pedig már csak annyit tartalmaz, hogy ha majd Szlovákiában a selmecbányai Ásványtani Múzeumban jártok, akkor mindenképp vegyetek olyan kulcstartót, amivel kapcsolatban meg tudtok egyezni valakivel abban, hogy "Igen, még ez hasonlít legjobban oposszumra..." - a bolt hátsó részében, a megvásárolható ásványoktól balra találjátok őket. Van például macska is, ami egyrészt nem annyira szép, másrészt meg nem az hasonlít legjobban oposszumra. Márpedig oposszum nélkül még Szlovákiában sem lehet mozdulni se. Higgyétek el.

Now Playing: Daniel Powter - Bad Day (kábé hatodszor...)
Azért egy ilyen felemelő hangulatú, lelkesítő, hovatovább vidám számot alkotni egy rossz napról ilyen szöveggel...

Sometimes the system goes on the blink
And the whole thing turns out wrong
You might not make it back and you know
That you could be well oh that strong
And I'm not wrong


Nohát, igen, ez egy kicsit ott van, kérem szépen.

2006-04-18

A címet nemsokára megmagyarázom (a szokott gyakorlattól eltérően), de előbb legyen szó más blogokról. Úgymint például ShadoW-éról, aki egyik gondolatmenetében kitért a hit kérdésére is, emígyen:

De ha egész életedben csak kételkedsz magadban, akkor nem jutsz előrébb sehova, és sokat értél vele! Egyszerűen, kockáztatni kell, és hajrá...

és ezt most azért tettem ide, mert egyetértek vele, és példákat is tudnék mondani, de nem teszem.

Warpriest blogjára rátérve pedig elég gyökeres változásokat láthatunk, bizony, itt elindult valami, kérem szépen. A magam részéről kíváncsian várom a végkifejletet, mert ami eddig történt, az határozottan tetszik.

Megígértem még egy korábbi entryben, hogy lesz szó a Midnight Club 2-ről, és annak relációjában az NFS: Underground sorozatról, meg a Most Wantedről. Ennek most jött el az ideje, ugyanis most lesz szó a Midnight Club 2-ről. A helyzetet körülbelül a Quake 3 és az Unreal Tournament kapcsolatával tudnám jellemezni: ott is az volt a helyzet, hogy a Q3 volt a híres-hírhedt cég "mégmegsejelentdemárhűdeszuper" játéka, aminek a hype-olásába sokan beleugrottak. Az UT pedig viszonylag csendben jelent meg, csak azzal keltett feltűnést, hogy az volt az első csak multira fejlesztett FPS. Mindent egybevetve, az UT-ben sokkal több az ötlet, és összességében egy sokkal jobb játék, átgondoltabb, sokkal jobban törődtek vele. Mikor a Q3-at próbáltam az UT után, azt éreztem, hogy összecsapott munka, nincs rendesen kidolgozva szinte semmi, kezdve a fizikától, a stíluselemeken át a játékmódokig.

A MC2 és az NFSU esetében fordított volt a helyzet: már játszottam a NFSU-val, amikor egyszer kipróbáltam a MC2 demóját. Namost a demo kipróbálását úgy kell érteni, hogy rongyosra játszottam az egyik pályát. A demo úgy nézett ki, hogy lehetett menni három járművel: két autóval és egy motorral. Az egyik autó olyan gyors volt, hogy nem lehetett vele elveszteni a versenyt, a motor szintén olyan gyors volt, hogy nem lehetett vele veszteni, úgyhogy maradtam mindig az átlagos képességű autónál, amivel alig lehetett nyerni (de lehetett!) és legalább 60 versenyt lenyomtam, mert annyira tetszett az irányíthatóság, a fizika. Grafikailag természetesen gyengébb a játék, mint az EA sikersorozatának akkor legújabb darabja, de engem az sose zavart, a Rockstar játékokhoz meg amúgyis hozzá voltam már szokva. De mivel nem sikerült akkoriban teljes verziót szerezni, maradtam az NFSU-nál tovább. és végig is játszottam, annak ellenére, hogy a MC2 demo kipróbálása után valahogy már nem tudtam ugyanolyan szemmel nézni a játékra - addig teljesen be voltam szippantva a világába, és nem láttam ki belőle. Például simán lenyeltem azt, hogy a gépi játékos simán be tud venni egy kanyart 250-nel, sínen futva, és hogy nem hibáznak soha (legalábbis nagyon-nagyon ritkán, most csak pár Drag jut eszembe, amiben hibáztak, de az is véletlen volt...). Amíg a MC2-t nem láttam, addig nem tudtam elképzelni, hogy másként is lehet. Így az NFSU-ban nem a vezetési technikán múlt a siker elsősorban, mert hibátlan vezetéssel is ki lehetett néha kapni, hanem a gép hangulatán, hogy most enged-e elsőnek lenni vagy nem... Ezt ellensúlyozandó tették bele a játékba a tuningolás lehetőségét és az egyéni kocsik kiépítését. Namost ez mind szép és jó, de egy autós játékban a játékélmény lenne az elsődleges, és ha én játékfejlesztő lennék, addig nem dolgoznék ki ilyen rendszert, amíg maga a verseny rész nincs a lehető legjobban megoldva. Az EA-nál azonban nem így gondolkodtak, és sikerült eladniuk egy erős közepes autós játékot kultuszjátékként, ráadásul annak az illúzióját is megteremtették, hogy törődtek a játékkal: hiszen lehet tuningolni! Sokan annyira rákattannak, hogy tuningolt, saját maguk által összeállított autóval lehet menni, hogy nem veszik észre, hogy maga a verseny igazán nem is a játékoson múlik. Persze voltak jó ötletek benne (pl. style pontok), de a verseny lenne a lényeg, és ha az nem jó, az egész játék nem jó.

Ennek eredményeképp az NFSU2-t már végig se játszottam (pláne, hogy teljesen ugyanaz volt fizikailag és grafikailag, mint az első rész...), a Most Wantedet meg 2 percig próbáltam egyszer Ninjánál, amikoris megállapítottam, hogy ugyanaz, mint az NFSU 1-2, csak nappal. Azóta is próbáltam megszerezni a teljes MC2-t, és amikor sikerült, rájöttem, hogy mi hiányzott...

Az MC2-ben egy verseny alatt több élményt lehet szerezni, mint a teljes NFSU/Most Wanted sorozatot végigjátszva! Minden futam más, mindig hibátlan vezetésre kell törekedni, de beleférnek hibák is akár, mert az ellenfelek is hibáznak. Itt nincs olyan, mint az NFSU-ban, hogy szerez az ellenfél egy 5-6 másodperces előnyt, aztán akár hibátlanul is vezethetünk, mégsem fogjuk azt az ellenfelet már utolérni soha, mert már nem hibázik, mi meg nem vagyunk hozzá elég gyorsak... Nem, itt akár nagy hátrányból is, ügyesen vezetve fel lehet zárkózni az ellenfelekhez, ha pedig látjuk őket hibázni, az igazán szórakoztató. Az éjszakai forgalom is sokkal ésszerűbben van megoldva a játékban, az eleje felé például van egypár szkriptelt jármű is a forgalomban (egy kamion mindig pont akkor fordul ki, amikor odaérünk és hasonlók), ezek később már elmaradnak, de ez csak a nehézséget növeli. és most jön a legnagyobb varázslat: ez azért jó, mert szórakoztat. Az NFSU-ban egy idő után már frusztráltak a versenyek, hogy hiába nyújtok kiemelkedő teljesítményt, a gép szeszélyén múlik, hogy mehetek-e a következő versenyre. A MC2-ben mindig tudom, hogy én szúrtam el, ha elszúrtam, és én tudok rajta javítani a következő futamban. Volt olyan verseny, amit legalább hatvanszor (de tényleg!) kellett újrajátszanom, de egyik sem volt frusztráló. Persze dühöngtem, hogy hogy lehetek ilyen béna, de magamra voltam dühös, nem a játékra. Most is egy olyan versenynél tartok, amit már legalább hússzor elvesztettem, de mindig szívesen kezdem újra.

Az NFSU-nak volt egy nagyon jó pontja, a Soundtrackje, amiben olyan klasszikusok szerepeltek, mint Static-X - The Only, meg The Crystal Method - Born Too Slow (ezeket innen ismertem meg), meg Fluke - Snapshot, amelyek szinte kivétel nélkül kiemelkedő számok. A MC2-ben pedig az mp3 könyvtárba lehet bemásolni a saját zenéinket, úgyhogy nekem az MC2 Soundtrackje Seether és Disturbed-számokból áll :-)

és még mielőtt megmagyaráznám a címet, olvassátok el a Motel című filmről írt kommentemet, amiből minden kiderül arról, hogy érdemes-e megnézni.

Ezek után térjünk rá a címre, amely most jól meg lesz magyarázva. Kitérőként először megemlíteném, hogy Nfol már valószínűleg tudja, mi lesz a magyarázat, egyébként meg persze, hogy tudja, hiszen ő készített interjút Trinityvel - már nem mintha a két dolog összefüggene, csak úgy megjegyeztem. A címről akkor... a cím ugyanabba a kategórába tartozik, mint a Torzult Tranzisztor és a Karma és Hatás, azaz egy számcím/albumcím lefordítása magyarra, csak azért, hogy a következő statisztikában kevesebb legyen az idegen szavakat tartalmazó postok száma. Ami ironikusan nem sikerült sem a Torzult Tranzisztor, sem a Karma és Hatás esetében, hiszen sem a tranzisztor, sem a karma szó nem magyar. Bár mindkettő meghonosodott, ezért nem számoltam idegennek őket, így úgy téve, mintha mégiscsak sikerült volna velük elérni a célomat. Ezért jó, hogy a saját blogomról van szó... :-)

Tehát Tudatcirkusz, eredeti nevén Mindcircus, ami a Way Out West szerzeménye, és mostanában akárhányszor meg tudnám hallgatni a Gabriel & Dresden által remixelt változatot. Még Szlovákia előtt erre és Andreas Johnson Glorious című szerzeményére voltam nagyon rákattanva. Most már a Bad Dayre, de ezzel a címmel most (kreatívan) visszanyúltam a múltba. Mert - ahogy sok helyen említettem már - szeretem az időrendi sorrendet...

Now Playing: Moby - Extreme Ways

2006-04-20

13,5 fok. Bár a nap eleje nem úgy alakult, hogy ezt én majd tudni fogom a nap végére, ugyanis értesítést kaptam arról már reggel fél 9-kor, hogy a kreatív igazgatói ülés ma elmarad. Aztán végül mégis jártam a kijelző felé, nem is egyedül. Egyik leendő olvasómmal (erről még nem tud...), ráadásul nem is csak arra jártunk, hanem a Dunaparton is (ahol az áradás már eléggé visszahúódott), meg még sok helyen. Összesen három órát sétálgattunk fel s alá, eközben jó sok téma szóba került a pillangó-effektustól kezdve az evolúción át a gyógyszeriparig.

Ez utóbbi például Dr. Lenkei Gábor nagyszerű könyvének, a Cenzúrázott egészségnek a relációjában. A szerző nem egyebet állít ebben, minthogy a forgalomban lévő gyógyszerek több, mint 90%-a teljesen hatástalan, és csak a gyógyszergyárak profitnövekedését szolgálja. Olyanokat is ír, hogy orvosként nem érti, miért nem lehet gyógyítani szinte semmit. A magas vérnyomást és a cukorbetegséget hozza fel két példának, mindkettőre csak kezelés létezik, gyógymód nem, s hogy-hogynem, mindkettőre az a kezelés, hogy itt a gyógyszer, oszt szedjed életed végéig... Kicsit gyanús, nem? Nos, Lenkeinek is gyanús lett, és párhuzamként az építészetből hoz példát: egy építésztől senki nem fogadna el egy olyan hidat, amibe állandóan betont kell keverni, hogy össze ne omoljon, míg az orvosoktól természetes, hogy gyógyszerek nélkül összeomlik az ilyen betegek egészsége. Meg még pár olyan adat is gyanús lett neki, mint például hogy az USA-ban a negyedik vezető halálozási ok a gyógyszerek mellékhatásai... Meghogy egy-egy gyógyszert 15 év múlva vonnak ki a forgalomból ilyenolyan okokra hivatkozva (pl. mellékhatások), amik csodálatosképp 15 éve még nem voltak... Illetve nyilvánvalóan voltak, de akkormeg... Aki kíváncsi ennek a nem stimmelő képnek a további részleteire, az olvassa el a könyvet, nagyon ajánlom tényleg mindenkinek.

A napokban iwiw-en megtalált egy olyan emberke, akivel együtt jártam anno oviba. Erre való az internet, meg az iwiw ugyebár, soha az életben nem találtam volna ki, hogy majd valaki meg fog engem találni oviból, erre tessék. Az ő megjelenése pedig előhozott egy konkrét ovis emléket is, ami úgy igazán konkrétan tényleg az egyetlen ovis emlékem, úgyhogy most megosztanám veletek. A történet lényege az, hogy minket oviba egy kék Barkasszal vittek minden hétköznap, és még két emberrel elhatároztuk (úgy emlékszem, nem az én ötletem volt, de nem tudom...), hogy mi ezt a buszt márpedig felrobbantjuk. Addig már nem terjedt egyikünknek sem az éleslátása, hogy effektíve mi magunk is felrobbanunk, ha sikerül végrehajtani ezt a grandiózus tervet. Tehát elkezdtünk tervezni. Emlékszem, megkérdeztem anyukámat, hogy a növényeket meg a füvet meg lehet-e gyújtani, ő meg azt mondta, hogy "Ha száraz, akkor igen." Na, nekünk ezután sem volt annyi eszünk, hogy szárazat gyűjtsünk, ezért a projekt a következő dicstelen véget érte: egy nap, amikor már minden megvolt a megvalósításhoz, lepakoltunk egy kupac növényt a hátsó lépcsőre, elővettük a gyufát (amit nem tudom, honnan szereztünk, de nem is sima, hanem nagy, családi gyufa volt, erre tisztán emlékszem - és hogy még az se tűnt fel ott senkinek, hogy mit keres nálunk...) és nekiveselkedtünk, megpróbáltuk meggyújtani szerzeményünket. Ami nem gyulladt meg. Sokadszorra sem, így aztán a busz megmenekült a felrobbanástól. Hogy aztán konkrétan mi lett a sztori vége, azt már nem tudom, valószínűsíthetően elraktuk a gyufát, a szerencsétlenül járt növényeket pedig szerintem otthagytuk. Vagy nem. Mindenestre anyukámnak, mikor most elmeséltem ezt a sztorit, kiderült, hogy ő nem tudott erről, azaz senki (felnőtt) nem vett észre az egészből semmit. Ami elég ijesztő így utólag, mert kitalálhattunk volna azért azzal a doboz gyufával valami durvábbat is, még jó, hogy nem egymást gyújtogattuk ott fel...

Ja, igen, a cím. A címet ma Lau szolgáltatta, mikor megmutattam neki az "oposszumot", amit Selmecen vettem ugyebár, és szerinte nekem ezt jelentette ez a szlovákiai út: "Egy amorf faállatot". Hát azért volt meg történt ott más is, de most, hogy visszajöttem, végülis ezt hoztam magammal egy halom képeslapon kívül, mást nagyon nem. Tehát végső soron még igaza is van, hihi...

Now Playing: Liquido - Doubledecker
Most szedtem le ilyen válogatást, 1998-tól felfele minden évből tartalmaz egy halom számot. Ez most éppen az 1999-es mappában van, és tényleg ment anno sokat a VIVA-n. Mondjuk a Liquido-tól pont ez volt a leggyengébb a Play Some Rockot és a Narcoticot jobban szerettem. Ráadásul a Narcotic néha előfordul a Rockmenzán is. A Play Some Rockkal kapcsolatban mindenki egyet találhat, hogy az meg miért nem... Igen, helyes, mert rock. és mire ezt végigírtam, addigra már váltott is a Winamp:

Now Playing: Prodigy - Mindfields
Ez meg ugyebár Mátrix OST, amiről most az jut eszembe, hogy ma leeendő olvasómmal sétálgatva is szóba került a Mátrix, dehát ha én vagyok az egyik fél a beszélgetés során, akkor mindenképpen valahogy szóba kerül a Mátrix. és látjátok, most is szóba került...

2006-04-21

Mentálhigiénia órára márpedig érdemes járni. Az előző héten például kitöltöttünk egy 165 kérdésből álló tesztet, aminek ma volt a kiértékelése. A tesztben a kérdésekre igennel és nemmel lehetett csak felelni (bár jellemző, hogy én a kérdések 20%-ára simán azt mondtam volna, hogy "attól függ"...), a kérdések maguk olyanok, mint például: "Kellemetlennek érzi-e, ha embereket kell irányítania?" vagy "Igényli-e, hogy Ön körül mindig minden a helyén legyen és rend legyen", vagy például: "Elítéli-e azokat, akik vétenek az általános higiéniai szabályok ellen?", meg ilyenek. Aztán egy egyszerű módszerrel (nem érdemes részletezni) át lehet fordítani számokra különböző személyiség-jellemzőket. Ezek például az affiliációs szükséglet, a védekezés-szükséglet, a rend-szükséglet meg hasonlók. Aztán jönnek a másodlagos jegyek, például az önigazolás(ra való hajlam), a passzív dependencia és az agresszív nonkonformizmus.

Ezek közül nekem a legtöbb értékem az átlagértékek közé esett, kivéve az affiliációs szükségletet (alacsonyabb), a rend szükségletét (alacsonyabb), a szociabilitást (alacsonyabb), és az agresszív nonkonformizmust (magasabb).

Namost az alapelemek közül is kettő, meg a másodlagos jegyek közül is kettő volt, ami nem átlagos. Na, akkor mélyelemezzünk talán kicsit, mert érdemes. Az affiliációs szükséglet az azt jelenti, hogy akinek magas, annak igénye van rá, hogy valahova tartozzon. Ahogy kivettem a tanár szavaiból, ez az ilyen módon valahová tartozás ez just for the sake of it értendő, tehát mondhatni öncélú. én tényleg nem akarok sehová tartozni csak azért, hogy elmondhassam magamról, hogy én oda tartozom, én az ilyet nem érzem valósnak. Inkább tartozom önmagamhoz...

A másik alapelem, amiben átlag alatti értéket értem el, az a rend szükséglete volt. A magyarázatból az derült ki, hogy a magas értékre az lenne jellemző, hogy az illető törekszik a világ megértésére, és mindent meg akar magyarázni tudományosan/logikailag/ésszel. Régen tökre ilyen voltam, aztán most már talán látom, hogy mi logikai/tudományos/észkérdés és mi nem... Illetve szeretem azt hinni, hogy látom, néha nem sikerül elkerülni azt, hogy logikát keverjek oda, ahova nem illik...

A másodlagos elemek (amik az előzőkből számolandók) között elsőként az "agresszív nonkonformitás" értéke lett nálam az átlagosnál magasabb. Ezt egyértelmű módon úgy számoljuk, hogy legyen benne az agresszió értéke is. Az összes alapjellemző közül (ilyenből 11 van), nálam az agresszió értéke lett a legalacsonyabb, 4 pont a 15-ből, bár ezzel sem tudtam az átlag alá kerülni, mert az átlagos érték pont 4-től kezdődött. Még poénkodtam is azzal, hogy a sok UT kiöli belőlem az agressziót... Tudom, gyenge poén :-). Mindenesetre a lényeg az, hogy az agresszív nonkonformitás lényege, hogy mennyire merünk szembeszállni az uralkodó normákkal, és ezt mennyire agresszíven tesszük. Nálam az agresszió értéke alacsony volt, tehát ennek a tulajdonságnak inkább a nonkonformitás része a domináns, és... tényleg. Legalábbis én is ezt gondolom magamról, ami kijött. Persze ez is helyzetfüggő, mert nem vagyok nonkonformista minden tekintetben, de aminek nem látom értelmét, azt én nem csinálom akkor sem, ha sokan csinálják. Viszont agresszívan sem állok ehhez hozzá, és nem támadok le senkit, hogy ő se csinálja. Legfőképp azért, mert ez ugyanolyan értelmetlen lenne - megtanítani nem lehet senkit semmi olyasmire, amit nem tud amúgyis ugyebár...

Az utolsó jellemző, amiben eltértem az átlagtól, az a szociabilitás, amely értékem alacsonyabb lett az átlagnál. Azaz én inkább visszahúzódó, magamnak lévő emberke vagyok, aki nem igényli annyira mások társaságát. Nos, erre csak egy szót tudok mondani: személyfüggő.

Ebből a tesztből ez az agresszív nonkonformizmus tetszett meg a legjobban, hogy mennyire, az szerintem egyértelmű. Bár kicsit magasabb értékre számítottam még így is :-)

Ma voltam könyvtárban is, ahol elsődleges célom a Végtelen történet megszerzése volt, ami sikerrel is járt. Mivel az Ende polcon nem volt ott, gyorsan kikaptam két művét (nem is emlékeztem rá, hogy az egyikről szintén volt szó Shadow blogjában, de erről még lesz szó), meg még hoztam ki. Egyszerre hatot lehetett, úgyhogy kihasználtam mindet. A hat könyv a következő:

Michael Ende: Végtelen történet
Michael Ende: Momo
Michael Ende: Varázslóiskola
Örkény István: Egyperces novellák
Stephen King: Tortúra
Szentmihályi Szabó Péter: Anti-regény

Most lesz arról a könyvről szó, amit ShadoW már megemlített a blogjában (a Végtelen történeten kívül), ugyanis a Momót már el is olvastam, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire zseniális lesz. Márpedig az. Végig az járt a fejemben, hogy ezt mennyire jól meg lehetne filmesíteni, éshogy arra a filmre én az IMDb-n 10/10-et adnék... - már persze, ha jól lenne megcsinálva. Márpedig persze, hogy jól lenne megcsinálva, hiszen én képzeltem el a filmet. Például Hora mestert játszhatná Morgan Freeman, meg valahogy Kiefer Sutherlandet is bele kéne tenni... Na mindegy. Komolyra fordítva a szót, rengeteg értékes gondolatot tartalmaz a remekmű, és kedvem lenne most legalább 2 oldalnyi szöveget összeidézgetni különböző pontokról, de nem teszem, inkább ajánlom mindenkinek a könyvet. és csak egyet idézek belőle:

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. Az ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk abban az órában.
Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.


Erről pedig az Equilibrium című 10/10-es, kötelező mestermű jut eszembe, amiben szintén elhangzik egy hasonló mondat. Ott így:

And without it [feelings], without love, without anger, without sorrow, breath is just a clock... ticking.

A Momo után egy, a Fidesz által küldött levelet olvastam el, amely szavazásra buzdít a második fordulóban. Hát eléggé kiakadtam rajta... Így hangzik a levél lényege:

Térségünk szerencsés, egy képviselőnk, ****** ***** úr (ez itt az MSZP-s képviselő neve...) a megyei listán keresztül vélhetően már bejut a Parlamentbe.

(...) a második forduló lehetőséget ad arra, hogy - szavazatuk alapján - a másik jelöltünk; ***** ***** úr
(Fidesz) szintén bekerülhessen.

(...)

Kérjük, hogy április 23-án feltétlenül jöjjön el szavazni, és politikai hovatartozáson túl, szakmai alapon oda szavazzon, ahová azt a józanész
(sic!) szabályai előírják!

Itt most pár perc gondolkodási idő, és agyhalálszünet következik... Hát ez... Ez Lau szavaival élve (aki egy óráról mondta ezt, de ide is ideillik) "Egy agyhalott embernek is képes szellemi károkat okozni..." - ez valami félelmetes. és ez nem valami politikai szatíra vagy humoreszk vagy 1984 vagy Equilibrium vagy valami elképzelt társadalomról írt utópia egyik részlete, hanem maga a valóság. Ezt a levelet tényleg kiküldték mindenkinek így. Így...

Sőt, a levél felett szerepel egy kis versike is:

Házát nagyon jó kőművessel építtesse,
Kenyerét jó pék süsse, vele készíttesse,
érdekeit jó szakemberrel védesse;
Magát több képviselővel képviseltesse!


... és az őrület itt szabadul el totálisan (már nem mintha már előbb nem szabadult volna el, de ide dramaturgiailag ez tökjól illik, úgyhogy itthagyom). Aki csak egy picit elemi szinten képes gondolkodásra, már rájön arra, hogy ez a fajta "mennyiség a minőség felett"-féle gondolkodás hol hibádzik. A sok képviselő feltétlenül jobb mint egy? Ez ugyanolyan abszurd feltételezés, mint az az elméleti felvetés, hogy ha 15 munkás fél év alatt készül el egy repülőgéppel, akkor 200 munkásnak már csak 2 hét kell, 1500 pedig elkészül egy perc alatt...
Persze az egyszeri ember körülbelül addig jut el, hogy itt neki valamiből többet ajánlanak, és a több az... hát az persze, hogy jobb, mint egy, ráadásul ingyen van, úgyhogy hát ja, akkor kell, hát persze, hogy kell...

Azt az agyrémet meg már meg se említem, hogy a Fidesz hirtelen az MSZP-s képviselőt is magáénak vallja ("képviselőnk" - anyám...), meg arra se térek már ki bővebben, hogy mennyi józan esze van annak, aki ezek után még a józanészre (így, egybeírva) hivatkozik...

Persze az MSZP által küldött levél se jobb, abban például pontról pontra elmagyarázzák, hogy "ide tessék tenni majd az ikszet", tehát erről az egészről kezd egyre inkább az Alien VS Predator (amúgy igen gyenge film) tagline-ja eszembe jutni: "Whoever Wins, We Lose" - akárki nyer, mi vesztünk. (ez egyébként a filmre is igaz volt :-))
Azt hiszem, maradok az eredeti tervnél, és április 23-án egész nap tényleg a KoRntól a Politics című számot fogom csakis és kizárólag hallgatni. Egyébként is, zeneileg is kitűnő szám, szövegében meg aztán teljesen odaillik. Tessék a linkre kattintani, hogy lássátok, mennyire. Meg aztán az egész See You on the Other Side album kötelező ám, ha még nem mondtam volna, meg különbenis, benne lesz a ZH-ban. Na, ez biztos hatott...

Hűha, most nézem, mekkora entryt sikerült összehozni... Lehet, hogy karakterszám-statisztikát kéne készítenem a következő 100 post után...? Na mindegy, majd meglátjuk, valamilyen statisztikát biztos fogok csinálni, az tuti :-) Most mindenesetre befejezem ezt a bejegyzést, és csinálok holmi írásgyakorlat-házikat (a publicisztika témáján azt hiszem, már nem kell agyalnom, házhoz jött...), meg majd még olvasom tovább a Végtelen történetet is, mert még csak a 10. oldalon tartok, tehát véleményem még nincs róla, csak az a nagyon fárasztó poén keringett ma az agyamban vele kapcsolatban, hogy "Egy ilyen című könyvet pont egy Ende nevű írónak kell megírnia..."

Now Playing: Andreas Johnson - Glorious
Ezt most kivételesen nem a Winamp dobta, hanem én és direkt.

2006-04-24

Ma a Hiperkarmától az Üres ment a fejemben, úgyhogy ez lett a cím. A Now Playing szekcióban majd ideidézem a szövegrészletet is.

Ma megközelítőleg 24 fok volt, és 24-e van. Ráadásul nekem ma kellett volna birgének 24-et hoznom, de nem tettem. Holnap meg már 25-e lesz. De azért vinni fogom, mert feleségem sem maradhat sokáig a pisztollyal rohangáló Kiefer Sutherland látványa nélkül. Így majd az ő kórképét is dokumentálhatom, ahogy tettem azt a sajátommal. és Eráéval. és Nfoléval. Utóbbi éppen az S3-nál tart, és mindenféle spoilereket kényszerül írogatni a blogjába, előbbi pedig végzett az S4-gyel, s így csatlakozott az S5-öt váró betegek ideggyógyintézeti osztályán található ápoltak népes csoportjába. Valljuk meg, ilyen ápoltnak lenni azért még mindig jobb, mintha az embernek kampókkal nyúlkálnának a szemébe. Ez történt ugyanis Ninjával, aki ráadásul szitén várja az S5-öt. Persze az orvosok holmi könnycsatorna újranyitására hivatkoztak esetében, de mi tudjuk, hogy valójában el akarták adni a szemgolyóját... Csoda, hogy még megvan. De megvan, ezért Ninja látni fogja az S5-öt is. Mondjuk ettől nem feltétlenül lesz jobb neki, ugyanis egyik ismerősének vitte el az S1 után az S2-t azzal a szöveggel, hogy "Most nem fogsz engem szeretni, de hoztam S2-t". Mire a szenvedő alany: "Hát most tényleg nem örülök neked..." Azóta sem örül, mert ahogy azt Nfol is megjegyezte: ha a 24 a közeledbe kerül, akkor minden életcélod felülíródik azzal, hogy "végignézem azt a szezont, ahol éppen tartok." és most vegyük hozzá, hogy az S5-öt már elkezdhettem volna nézni, 14 részem már van belőle. De nem, kibírom nyárig, amikor majd meglesz a teljes... De, igenis kibírom... Kibíííííííííííííroooooooooooom... Dammit!

Bocsánat azoktól, akik (még) nem értik, mert nem néztek (még) 24-et, de ez most szükséges, hogyúgymondjam esszenciális, méghogyúgymondjam, vitális volt (mert én ilyen szavakat is tudok ám...) a blog szempontjából. Ha már itt tartunk, akkor megjegyzem, hogy ezen szavak közül nekem a vitális tetszik a legjobban. és még használni is tudom a beszédemben (nemegyszer volt már rá példa), azaz, a beszédem egy vitális eleméről van szó itt, kérem szépen. Nem úgy, mint a "captivate" szó, és különféle alakjai, amit sajnos csak nagyon ritkán tudok használni, élőbeszédben pedig még nem volt rá példa (fórumon már volt, de akkor éppen nem kaptam meg érte a magamét Leontól, mert nem látta...). Egyszer majd lehet, hogy lesz.

Az előző bekezdés tulajdonképpen nem szólt semmiről, legalábbis semmi olyanról, amit bele terveztem, úgyhogy leszögezhetjük, hogy a tervezés nem mindig vezet eredményre. De van, amikor igen. Ez terv- és helyzetfüggő. Ha a helyzet passzol a tervhez, akkor megvalósul, ha nem, nem. Ráadásul a terv maga pedig személyfüggő, azaz függ attól a személytől, aki kitalálja azt. De ebben a bekezdésben se fogok írni arról, amit elterveztem, ha így folytatom, úgyhogy most kíméletlenül a tárgyra térek. Tehát: említettem már egy régebbi bejegyzésben, hogy anyukám révén sokszor hallom a Kossuth Rádiót, és amikor kivételesen véletlenül nem a határon túli magyarokról volt éppen szó a műsorban, akkor vajon mi más témát is lehetett találni? Talált: a választást. Megütötte a fülemet az a félmondat, amely szerint "aki nem tud olvasni, kérheti más szavazópolgár segítségét". Vizuális agyterületeim működésbe léptek, és elképzeltem a jelenetet. Egy olvasni nem tudó ember szavaz, amikor - mivel nem tud olvasni - nem tudta elolvasni a pártok programjait se. Persze tévében, rádióban elmondták, ki lehet magyarázni. Ugorjunk tehát a szavazásra: mi van, ha a szavazópolgár, akinek a segítségét kéri az illető, elhiteti vele, hogy oda van húzva az iksz, ahová ő mondta, de közben meg nem? Nem fogja tudni ellenőrizni sehogy szegény olvasni nem tudó ember, hogy valóban arra szavazott, akire... Na, ilyen az, ha én Kossuth Rádiót hallgatok, és végremár nem csak a határon túli magyarokról hallok a műsorban, hanem valami olyasmiről is, amit a blogan érdemes megörökíteni. Persze ez az "érdemes" szó ez megintcsak személyfüggő, mert biztos van, aki szerint nem volt érdemes, de mivel az én blogomról van szó, ezért a blog az én személyemtől függ. Ez egy vitális alapelv a blog megértése szempontjából. Nem győzöm eleget hangsúlyozni.

Most pedig filmklub következik hamarosan a Pillangó-effektussal, majd éjfél körül hazaérek, publikálom ezt a postot, és közben direkt elindítom a Hiperkarmától az Üres című számot. De már most odaírom, hogy az megy. Önbeteljesítő jóslatot láthattatok.

Now Playing: Hiperkarma - Üres
... igen, a fonákon lenni mindig
Mindennek háttal...


...

Eddig volt kész a blog, amikor elindultam arra a filmklubra, ami végülis nem volt. Testületileg úgy döntöttünk, hogy nem lesz mégse, mert láttuk a filmet, ami a Pillangó-effektus lett volna. Meg amúgyis csúsztunk volna. Mindegy, nem volt, helyette elmentünk birgéhez, akinél realizáltuk, hogy a tanulmányi előmenetele szempontjából... talált, vitális lenne, ha megírná végre a beadandókat, tehát úgy döntöttünk, hagyjuk őt alkotni. Ezért Erával és Viktorral elmentem orgonát lopni. Megalakítottunk hirtelen egy orgonalopó bűnszövetkezetet, a virágeltulajdonító alvilág egyik legveszélyesebb bandájává avanzsáltunk, majd nekivágtunk az újvárosi éjszakának. Nem is eredménytelenül, nem sokkal később orgonát tűzhettem a pólómba, Viktor pedig papírzsebkendőket szedett ki a nadrágszárából. Megvitattunk fontos témákat még ezen kívül is, ugyanis arra jutottunk, hogy orgonát ne nagyon lélegezzetek be, mert a tüdőbe jutott orgonának nem túl előnyösek az élettani hatásai. Utunk utolsó állomása az uszoda melletti kijelző volt, ahol 19,5 fok volt, előtte a Városházánál 21. Tehát két és fél fokot hűlt az idő, mialatt elértünk az egyik kijelzőtől a másikig. Az a kijelző egyébként össze van kötve egy kétkomponensű sebességmérővel is, amely azt eredményezi, hogy az arra elhaladó járműveknek az ő sebességüket is kiírja. Namost ezt két nagy téglalap alakú valami jelzi az úton, és én meg azt találtam mondani, hogy mivel az autóknak négy kereke van, ezért négy adatból is számolhat sebességet a kijelző. Ami már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert nem a kijelző számol, de ne kössetek bele, mert csak a fogalmazás leegyszerűsítése miatt fogalmaztam így, mindannyian tudjuk, hogy nem. A kijelző még az 5,8 fokot se ismeri, hát hogy tudna már számolni... Szóval ezt a gondolatmenetet úgy folytattam, hogy az autó tehát négyszer megy el a kijelző előtt, mire Era felvetette, hogy akkor talán Schumacher is négyszer ment át a célvonalon, amiért 40 pont járna neki a szokásos 10 helyett, és ezzel mindannyian egyetértettünk, mert hiszen mind a négy kereket be kell vinni a célba, ez tényleg igazán nagy teljesítmény. Erre újabb felvetés érkezett Erától, hogy akkor kerékszám szerint kéne pontozni a versenyzők teljesítményét, mire felrémlett egy olyan kép, amelyben a Ferrari mérnökei próbálják maximalizálni azon kerekek számát, amiket még pluszban fel lehet szerelni Schumacher autójára. A vége pedig az lett, amikor elburjánzott kerék-amőbák fogják alkotni a mezőnyt. Itt hála Hora mesternek, elfogyott az időm (mondtam, hogy olvassátok el a Momót, nem megmondtam?), és haza kellett indulnom. Most pedig hazaértem, és kiegészítettem a blogot, meg még egy ötletem is támadt a csütörtöki kreatív igazgatósági üléssel kapcsolatban, de azt most nem árulom el. Meg különbenis ki fog derülni csütörtökön. és mivel hazaértem, most mást hallgatok. Nevezetesen elkezdtem hallgatni a Delerium Karma című albumát.

Now Playing: Delerium - Duende
Lassú, nyugodt elektronikus. Ilyenekkel van tele a playlistem, de ez most új szerzemény, és olyan Enigmás meg Thievery Corporationös. Akinek ez nem mond semmit, az hallgasson Enigmát meg Thievery Corporationt.

2006-04-25

Önidézet

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ma voltam sétálni, méghozzá egyedül, ugyanis keddenként van két lyukasóránk, amikoris a mai napon évfolyamtársaim azon része, akikkel esetleg eltölthettem volna az időt, mindannyian el voltak foglalva a beadandókkal, amiket én már hétvégén megírtam, leadtam. Ígyhát, mivel nem bírtam a tétlenséget, Panasonic SL-MP75 nevű hűséges társammal elindultam sétálgatni, s eme sétálgatás alatt eszembe jutott egy három szavas kifejezés, aminek annyira megörültem hogy a mai posttól kezdve olvashatjátok az oldal kvázi fejlécében. Mármint ott, ahol eddig a Gondolatokat világbakilökő csodaszerkezet szöveg volt látható. Az ne zavarjon meg senkit, hogy idézőjelben írtam oda, ugyanis magamtól idéztem. Szóval akik eddig hülyeségnek tartották a Gondolatokat világbakilökő csodaszerkezetet, azok most elégedetten csettinthetnek: még nagyobb hülyeséget sikerült helyette kitalálnom. Persze ez sejthető is volt, hiszen ez (a hülyeség) az egész blogra vonatkozik, ahogy azt sokszor el is mondom, bizonyára többször is a kelleténél. Hülyeség ennyiszer elmondani nem...?

A mai post napirendi pontjai között igazából ez az egy szerepelt - egészen addig, amíg nem olvastam Nfol blogját. Ekkor felkerült egy másik is, de ez majd a megfelelő helyen fog szerepelni. Tehát végülis ide mégse került fel. Hogy akkor hova került fel, az majd a megfelelő helyen (oda került ugyanis fel) kiderül. Mert csütörtök lesz.

Now Playing: Delerium - Wisdom
Csak végére jutok ennek a Karma albumnak. Nagyon jó cucc egyébként, még mindig.

2006-04-26

Egy újabb Hiperkarma-idézet a cím, amely ezúttal az írásgyakorlat óra miatt jutott eszembe. Ahol is, a téma az volt, hogy mi az a határvonal (ha létezik egyáltalán), amely elválasztja a közízlést az egyéni ízléstől. Egyik évfolyamtársam a Sziámi együttessel kapcsolatban (tőlük csak egy dalszövegrészletet ismerek, meg talán birgénél egyszer hallottam is egy-két számukat, de valahogy elég is volt belőlük) mondta azt, hogy túl sok mondanivalója van ahhoz, hogy a köznép egyáltalán vegye a fáradságot ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta. Ez nagyon igaz (mondjuk nekem nem ezért volt elegem belőlük, nekem amúgyis, igenis, van egyéni ízlésem, hát na...), és nekem (természetesen!) a Hiperkarmával kapcsolatban jutott ugyanez eszembe. Kicsit később majd mondom, melyik az a konkrét dalszövegrészlet, ami rögtön beugrott (de egyébként nem tudom, miért éppen az, hiszen azt a számot, amiből van, nagyon keveset hallgatom, és eddig nem tartozott a kedvenceim közé... bár most talán...), de előbb legyen szó arról, hogy szerintem létezik-e a közízlés és az egyéni ízlés között az a bizonyos határvonal.

Nem tudom, hogy ez egyáltalán valós probléma-e. Hiszen mindenkinek az ízlésvilágában található olyan elem, ami a közízlésben is megtalálható. Tehát a közízlés által jónak talált alkotások közül se mind gagyi. Ez a metszet pedig mindenkinél más, mert... talált, személyfüggő. Ha meg valaki azért nem tart jónak valamit, mert benne van a közízlésben, akkor az hülyeség. Szóval nem érdemes határról se beszélni, mert az egyéni ízlés - személyfüggő mivoltának köszönhetően - képlékeny fogalom. Meghatározhatatlan, ezért már önmagában sincs határa. Olyan dologgal meg aztán pláne nincs, amely elemeket tartalmazhat belőle...

A Hiperkarma nem egy túl ismert együttes, és ez annak (is) köszönhető, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegeken, úgymond nem "könnyen emészthető" műfaj. De ez megintcsak nem egy valós dolog, hogy most azzal mérjünk bármit is, hogy mennyire sikeres, meg mennyire sokan tudnak róla. Végső soron (ha nem az anyagiakat nézzük, márpedig nem) úgyis az egyéni ízlés számít. Tehát én eljutottam oda, hogy a közízlés nem egy létező fogalom. Ki kell alakítani a saját világunkat, de ez úgyis magától megy, vagy sehogy. Aki csak agyatlan zombiként ül a TV előtt és azt hiszi, hogy csak azok a műsorok/filmek léteznek, amiket oda el lehet adni, akkor egy egész nagy szeletét a világnak egyszerűen ignorálja. Attól az még létezik. Mint ahogy a Hiperkarma is létezik. De amire utaltam azzal, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegekről, az az volt, hogy sokan kialakult fogalmaiknak köszönhetően nem azért nem gondolkodnának el azokról a dolgokról, amik a szövegben szerepelnek, mert azokról is kialakult fogalmaik vannak (ami egyébként igaz), hanem már egy korábbi szinten (is) megakad a dolog, ugyanis a "dal" fogalma is kialakult náluk, hogy az "csak" egy dal, ami nem gondolkodtathat el, mert "nem arra való". Persze ez eléggé sarkított kép, és nem is így, tudatosan igaz, de tudat alatt tényleg igaz az emberek durván 80-85%-ára... Ami félelmetes, de nem lehet érte okolni a médiát, meg nem lehet emlegetni ezzel kapcsolatban olyan mondatokat, amelyek úgy kezdődnek, hogy "a mai világban..." és úgy folytatódnak, hogy "... nem látszik a gondolkodás haszna, mert a TV-ben is úgy érnek el a hősök eredményeket, hogy lekardozzák azokat, akik az útjukba állnak...", stb.; egyszerűen azért, mert ez egy öngerjesztő folyamat. Ha ezt mutatja a média, akkor az emberek tényleg ilyenek. és akkor jönnek a már sokat emlegetett kivételek, akiket nem lehet elégszer emlegetni, és akiknek lehet adni Hiperkarmát, mert érteni fogják. Nem feltétlenül ugyanúgy értelmezik, ahogy én, de értelmezik. Egyénileg.

A dalszövegrészlet, ami beugrott, így hangzik:
Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Hogy adod át a szíved a száddal...


Ez a két sor olyan mély mondanivalóval bír számomra, hogy oldalakat tudnék összeírni, ha kiindulva belőlük eleresztem az agyam. Most nem teszek így, de megjegyzem, hogy nemcsak a "dal" fogalma kialakult egyeseknél, hanem a "film" fogalma is: kaptam én már olyan véleményt a fejemre, hogy egy filmet azért készítenek, hogy szórakoztató legyen, és ne keressek benne mondanivalót. én nem keresek, de ha van, meglátom. Erről pedig nem tehetek...

Now Playing: Hiperkarma - Vétó
Mint az sejthető, ebből való az idézet. és most már kedvenc is. Főleg, hogy a szöveg más részei is igen tanulságosak. De erről majd egyszer, később, és nem itt...

2006-04-27

17 fok és 22,5 fok. A mai kreatív igazgatói ülés számokban. Ami nem túl izgalmas önmagában, de valójában végtelenül az, hiszen eddig mindig csak egy hasonló jellegű adatot jegyeztünk fel csütörtökönként. De most kettőt. Kettőt, ami egyébként sok nyelven elmondható, és úgy jön ki, hogy van még egy. Tehát nem csak az uszoda mellett van kijelző, hanem a Városházánál is, ahogy az már egy korábbi bejegyzésben említve is volt. De kreatív igazgatói ülésen most először állt rendelkezésünkre két adat, amelyekkel ennek örömére kreatívan nem csináltunk semmit. Helyette inkább Nfol blogjával kapcsolatos napirendi pontunkkal, és holmi elvarratlan szálakkal foglalkoztunk.

Az Nfol blogjával kapcsolatos napirendi ponttal kapcsolatban felelős kreatív igazgatói döntés született, amelynek eredményével az érintett nemokára tisztába jön. A kreatív igazgatóról elnevezett félsziget mára már kontinenssé nőtte ki magát, ami jelentős eredmény a cég működése szempontjából. Viszont hogy a cég micsoda, arra vonatkozólag álláspontunk szerint még nem jutottunk konszenzusra. Tehát nem fogadjuk el egyelőre a "ZRt."-t, mint berendezkedési formát, csak akkor, ha majd önállóan is erre a döntésre jutunk. Ehhez azonban még nem áll rendelkezésre elegendő információ. Tehát információgyűjtésbe kezdünk, majd felelős döntést hozunk.

Most jut eszembe, hogy valamit mégiscsak kezdtünk a két adattal (hőmérséklet), méghozzá azt, hogy megállapítottuk, hogy az érzékelők (azazhogy a szenzorok) rossz helyen vannak. Nem lehet ugyanis ekkora különbség ugyebár. és egyébként is alattomosak ezek a hiányos skálázottságú hőmérők, ugyanis a Városháza már az ,5 fokot se ismeri, csak egészeket. Milyen valóságban élhet...?

A címre vonatkozólag pedig tessék olvasni Varázslóiskolát, mert abban van az leírva, hogy a legyek csak azért nem sötétítették el a napot, mert csütörtök van. Bizony-bizony.

Now Playing: Seether - Sympathetic
... as I'm fadin' away against the wind... - micsoda zseniális kép ez már, nem?

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!