Login: Jelszó:

2006-05-03

Mostanában olvastam Para-Kovács Imre két könyvét is, név (cím) szerint a Lassú Fény és az én-teriőr című darabokat. Ígyhát most az fordult meg a fejemben, hogy amolyan Para-Kovács stílusban alkotok egy bejegyzést. Legalábbis megpróbálkozom vele. Aztán persze úgyis visszatérek a S@ti stílusra. Addig is, due to extreme abstraction, reader discretion required...

Para-Kovács (vagy whatever) mode ON

Zsúfoltan indult a mai reggel, amikoris még a felkelő nap cirógatná az arcomat, ha nem lenne lehúzva a redőny, ami márpedig miért is ne lenne lehúzva, mikor estére, de legkésőbb éjszakára neki az az állapot adatott meg csakis és kizárólag, hogy le legyen húzva. Ebben az állapotában egy áthatolhatatlan akadályt képez a felkelő nap sugarai előtt, amelyek igazából nem is a felkelő napéi, mivel reggel 10-kor, amikor magamhoz térek végre és eldöntöm, hogy még fél órát, de minimum húsz percet feküdnöm kell, mielőtt szembe tudok nézni a délelőtt vészesen, kétségbeejtően kihalt UT-szerverekkel, szóval ilyenkor már, de főleg májusban már fent van a nap egy ideje.

A digitális világ szólít, MSN bejelentkezőablak, sápadt kattintásokkal törlöm a gmail-fiókomból a spameket, miután hosszan elnyújtott pillantásokkal szemrevételezem, hogy még mindig nem jött új levelem, tényleg sehonnan, de az elnyújtottság még legalább négyötödrészben a biológiai órám szerinti igen korai időpontnak szól. Semmi komoly.

Virtuális harctér, duplagyilok, capture, support. Sikerül ismét hatalmas eredményeket elérve dicsőséget hoznom a TT klán nevére. De tényleg, kétszer első lettem a BSC Snipermania #1-es szerveren, ami persze mondhatni, hogy annak köszönhető, hogy délelőtt, meg minden, de akkoris. Egy lengyel csóka össze is tévesztett a lengyel TT-klán egyik tagjával. Vagy azt hitte, hogy az vagyok. De valamit hitt.

A szétrepülő húscafatok képe még szinte a retinámon tartózkodik, mikor jóleső fáradtsággal nyomok egy laza quitet és a desktopon a szemembe ugró Yoda képe rángat vissza a sivár ablakok közé. Háromnegyed óra játék után már igazán törődni kell a szociális háló ápolásával is, ígyhát MSN, majd a reménytelenül sok felesleges objektumot (ojjektumot) tartalmazó táska vállamra emelése után most, amikor írom ezt este háromnegyed hatkor, még mindig nem tudom, hogy miért is vittem magammal a széldzsekit, mikor nem is. De mégis, és mikor erre gondolok, olyan képet vágok, mint egy deriváláson rajtakapott őz*.

Start menü, bal klikk, kilépés a házból. Ajtó bezárása, folyamatok az agyban, a discmanben. A világ kiélesedik, a gondolatok, mint ködfoltok kavarognak a levegőben, majd valami visszahúz, a valóság irrealitásába. Frissen leterített aszfaltkígyóra süt a nap, csillog sötéten, érthetetlenül. Most kezdték el lecserélni az utcánkban az aszfaltot, és éppen itt tartanak. Itt, azaz kábé 200 méterre a házunktól. Ahogy elindulok mellette, érzem, ahogy süt rám, fekete sugaraival. Séta térben, időben - ahogy haladok a forrás felé, úgy fiatalodik, egyre melegebb, mintha extra feature-t találtam volna az élet című DVD-n, a visszafelé lejátszást. A környezetből pedig egyébként is ez látszik egyedül valódinak, mintha vedlene a világ, és egy darabon már itt az új bőr.

A városban halott szitakötő fekszik a Széchenyi Pékség előtt, mint az életerő (vis vitalis) értelmetlen rekvieme. Körülöttem arcok, melyeknek mindegy, hogy este fél kilenctől a tévékettő a Dinamitököl, a Halálos csapás vagy az A harag pöcse** című duplazsé kategóriás filmművészeti remeket vetíti. és mindnyájan tovasietnek a hétköznapok eufórikus elhülyülésének lanyha ígéretével kisujjukban.

Para-Kovács (vagy whatever) mode OFF

Az előző pár bekezdés megszületésében kollaborált birge számítógépe (a továbbiakban Loretta) és az EISZ 7-es számot viselő gépe, amire várva a sorban aggódtam, hogy majd biztos a szóköztéren erős kihívásokkal küszködő 4-es gépet kapom majd, de aztán mégis a hetest kaptam, aminek meg az egere rossz. Hazafelé, a buszon végigolvastam az A horror vakui című Para-Kovács könyvet, ahonnanis majd mindjárt lesz egy idézet. De elébb elmondom, hogy a buszból figyeltem, ahogyan egy galamb rászáll egy tévéantennára, amely ennek hatására enyhén megremeg. Elképzeltem, hogy e mozzanat hatására diszkrét szemcsehullám fut át a mónikasón. Így lesz egy galambból hangyák.

Most pedig egy idézet fog következni az átalam legutóbb olvasott Para-Kovács műből, csak hogy értsétek, milyen stílust is akartam én utánozni, ami hálisten nem sikerült:

Az idő ezen a reggelen is vastagon fogott, és ökörnyállal öblögetett az erdő mindenfelé, úgyhogy a vízóra-leolvasó teljesen elázott, mire felért az északi oldalról, zakóján csomókban állt a tárgyiasult október, mintha egy sportcsarnoknyi meztelen csigában hempergőzött volna, pedig dehogy. (Részlet az "A vízóra-leolvasó álma" című részből)

Látható, hogy ebből a stílusból vajmi keveset sikerült megvalósítanom, alapjában végig S@ti maradt a szöveg, innen a "vagy whatever" kitétel is.

Ezen kívül fontos hír, hogy a közhiedelemmel ellentétben működik a kommentezés itt is, de ennek módozatairól és egyéb vonzatairól következő, csütörtöki szeánszunk alkalmával fogunk megemlékezni, amely szeánsz alkalmával majd Para-Kovács helyett valaki más szellemét próbáljuk majd sikertelenül megidézni. Leginkább a kreatív igazgatóét - de most extraduplapluszjó adalékként egészen biztosan vendégszerepelni fog a blogban SztupY (tapsvihar) és birgéről is szólunk holmi kommentek ürügyén néhány keresetlen szót (szűnni nem akaró viharos vastaps). Amúgy meg boldog névnapot neki. Először délelőtt MSN-en, aztán most estefelé itt.

*((c) by Para-Kovács, de ezt muszáj volt!
**Ez pedig a világ legjobb könyvéből*** van
***Stephen King - Christine

Now Playing: Lostprophets - Make a Move

So are we lost or do we know
Which direction we should go
Sit around and wait for someone to take our hands and lead the way

Cause every day we're getting older
And every day we all get colder
We're sick of waiting for our answers


A válaszokba hisztek? Nesztek
Nesztek, itt a válasz, ami egyremegy, hogy én adom-e
Vagy az, akit éppen áltatsz... álmodsz

(Hiperkarma - Látatlan)

én már nem is kellek ide...

2006-05-04

13, 19,5

Verőfényes napsütés jelezte, hogy már majdnem nyár van a mai kreatív igazgatói ülés kezdetén, és ha már itt tartunk, a végén is. E tény kreatív igazgató általi megemlítése után felrémlett bennem az Index időjárás-előrejelzése, amely azt mutatta hétfőtől szerdáig, hogy felhő, csütörtökre viszont azt, hogy napocska. és tényleg.

Ezen a ponton jó sokmindent kigondoltam a blog folytatására, de egyelőre minden ötlet kezdetleges, nem kiforrott, és semennyiben nem felel meg a maximalizmus követelményeinek. Tehát most az következik, hogy ahogy jön. S mivel múltkori Para-Kovács-imitációs kísérletem zajos sikert aratott legalább egy ember körében (jogvédett képzavar), ezért próbálok majd alkotni egy Para-Kovács-imitációs bekezdést is. Vagy többet.

A kreatív igazgatósági ülés legnagyobb eredménye az volt, hogy két lépcsőn mentünk le és két lépcsőn mentünk fel. Ezen kívül még jelentős előrelépés történt Micimackó ügyében, aki egyszer azért ment el Malackával együtt meglátogatni Nyuszit (akinek sok esze van, ezért nem ért meg semmit), mert csütörtök van. Ebből is látszik, hogy Milne és Ende heveny kreatív igazgató-hiányban szenvednek, és rá vannak szorulva e blog kreatív igazgatójának kreatív ötleteire.

Az ülés egyébként a ZRt. vs Rt.-vagy-bármi-más-csak-még-nem-tudjuk-mi ügyében nem hozott semmi eredményt, ennek eldöntését tehát ismét a következőre toljuk. Vagy az azután következőre. De toljuk. Konkrétumot márpedig csak arról tudok mondani, hogy ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen.

Egy első emelet is tartogathat meglepetéseket. No persze, nem mintha az univerzumban uralkodó alaptörvények egyike az lenne, hogy amikor meglepetésekről van szó, okvetlenül jutnia kell egy első emeletre is. Csupán annyiról van szó, hogy a meglepetések első emeletre való jutására legalább annyi esély van, mint arra, hogy egy borz homloküregében megtalájuk egy 4 éves gyermek "Kalandok egy tábla csokival a Himalája tövében" munkacímű rajzának piszkozatát, egészen kicsire összehajtogatva.

A szóban forgó első emelet is úgy éli mindennapjait, mint egy közönséges, semmi meglepetést nem tartogató első emelet, amikoris hirtelen olyan első emeletté válik, amely igen. De a szóban továbbra is forog, annál is inkább, mivel már van is miért. A meglepetés, melyet tartogat, illetve mit tartogat, a képünkbe hajít, az arcunkba vág, nem más, mint az ottani kijelző hibás működése. A kijelzőnek ugyanis a felső háromnegyede eltávozott az élők sorából, és csak az alsó egynegyed funkcionál, érdekes fél, olykor negyed mondatokat performálva az arra járóknak. Például ha a diákság azt olvassa, hogy "... óra elmarad", akkor máris tág tere nyílik a találgatásoknak, amelyek ilyenkor valahogy a filozófia kiszámíthatatlan, de ugyanakkor bizonyára mégis rendezett, bár ismeretlen , épp ezért rendezetlennek tűnő törvényei szerint mindig azzal érnek véget, hogy "Jó, akkor ne menjünk be kettőtől."

A kijelző persze egyáltalán nem biztos, hogy hibásan működik. Lehetséges, hogy a felső háromnegyed extinkciója valójában egyfajta atavizmus, visszatérés az ősállapothoz, egy zavartalanabb lét halványrózsaszín felhőjében letett esküről készült túlexponált fénykép. Lehetséges továbbá, hogy azzal, hogy a felső háromnegyedet beavatkozva a folyamatba működésre késztetjük, azzal valójában erőszakot teszünk a természeten. Mi van, ha a vadon élő kijelzőknek tényleg csak az alsó egynegyedük működik? Miért olyan telhetetlen az emberiség, hogy nem használja fel a természet által nagyvonalúan felajánlott teret, hanem még többet és még többet akar, egészen addig, míg végül a tudomány legfrissebb eredményei azt fogják mutatni, hogy az egész világ egy tüdőbeteg orrszarvú szarvának hegyén inog, körülötte rovarok köröznek, arcukon halvány mosoly, miközben űzik és hajtják azt a dolgot, amiről azt gondolják, az a szépség.
Nem fogjuk elhinni.

Az egyik diák megy el most a kijelző előtt, szórakozottan felpillant, mint aki már megszokta a kijelző szokásostól is elvontabb működését, majd felfedezi az ismétlődő mintát. A kijelző ugyanis egyetlen szót ír ki tizenötször az alsó negyedbe: "szúnyogháló" - szól a kinyilatkoztatás. A diák elméjébe színezüst, de kissé halvány fényű, kopottas, de mégis nemes hatású nyílként hasít a gondolat: "Kommunikálni próbál.", aztán a neuronok, rendezik soraikat, a szinapszisok lenyugszanak. A diák nem tudja, miért gondolta ezt, a kiváltó okban keresi a választ, de a kijelző néma marad: a probléma elhárítására kirendelt munkás, az univerzum biztonságos működésének szolgálatában már áramtalanította. Ígyhát inkább továbbmegy, arcára olyan kifejezés ül ki, mint akinek két percen belül fel kéne hívnia egy olyan embert, akinek nem tudja a számát.

Ismét egy sikertelen Para-Kovács-imitációs kísérletet olvashattatok, s nem kizárt, hogy lesz még ilyen. De megnyugtatok mindenkit: ebben a bejegyzésben már nem. Egyébként most tényleg külön büszke vagyok magamra, mert az a tagmondat, hogy "...ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen", nem szó szerint így ugyan, de elhangzott valóban a kreatív igazgatói ülésen, és szerintem tökjól fel tudtam most használni egyfajta hídként a két gondolati egység között.

Ez a bejegyzés pedig már csak két dologról fog szólni. Az egyik, hogy birge egy külön szekciót alkotott blogjában azért, hogy az én blogomat is lehessen kommentálni. A szekció a S@ti blogkommentek frappáns címet viseli, és aki csak kattintani szeretne, és kényelmes embernek gondolja magát, az kattintson és írjon oda blogkommentet, ha szeretne. SztupYtól pedig az a reveláció származott, hogy ha valaki hajlandó kicsit trükközni, akkor ide is tud kommentálni, méghozzá úgy, hogyha a "No comments" feliratra kattint jobb gombbal, majd a "Parancsikon másolása" vagy a "Copy Link Location" opciót választja, aztán nyit egy új tabot és beilleszti a linket, és a http://sati1984.uw.hu/ rész után odaírja, hogy "index.php", a link többi részét pedig sértetlenül hagyja. Ekkor megjelenik az az oldal, aminek egyébként is meg kéne jelennie, már bal klikkre is. De nem jelenik meg, csak így.
Ja, és fontos: aki nem szeretne kommentelni, az ne csinálja egyiket se! Köszönöm.

Now Playing: Massive Attack - False Flags
Tizedszer is.

2006-05-09

Klubfoglaló

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Főiskolás Napok, első nap úgy, hogy nem lesz második. Mert holnap nem megyek be. Ma meg már most (20:26) itthon vagyok. Az okokról kicsit később. A mai nap úgy zajlott, hogy a Filmklub megkapta az E-klubot (E-Magyarország Klub, ha valaki még mindig nem tudná... :-)) - persze csak kölcsönbe. Ígyhát, mivel az ottani gépekhez (ha valaki még mindig nem tudná) olyan monitorok vannak, amik egyben hangfalak is, és elég nagy hangerőt bírnak, valamint az infamous kettes (hmm... - de ezt csak zárójelben és alattomosan) gépen vannak mp3-aim (ha valaki még mindig nem tudná), meg amúgyis mindig van nálam, és másoltam fel most is, szóval ezen együtthatók konstellációjának köszönhetően egész nap tudtam bömböltetni azokat a zenéket, amiket én akartam. Végre egyszer (1-szer) az életben megadatott nekem ez az öröm/kiváltság/élmény (nem kívánt törlendő), szóval most boldog vagyok. Többek közt egyébként a következő számok mentek:

Saliva - Click Click Boom!
Saliva - 800
Nine Inch Nails - The Hand That Feeds
Disturbed - Szinte az összes :-)
Seether - Fine Again
Seether - Remedy
Seether - World Falls Away
KoRn - Twisted Transistor
Poets of the Fall - Lift
KoRn - Word up!
Poets of the Fall - Overboard
Sevendust - Corrected
Monster Magnet - Look to Your Orb for the Warning
Nickelback - Animals
Adema - The Way You Like it

és még sok más, most ezzel nem akarom húzni az időt (helyet), a lényeg az, hogy az egész nap (déltől este hatig) azzal telt, hogy a gép előtt ültem, honfoglalóztam és közben bömbölt a fülembe valami szám, legtöbbször a Disturbedtől a Stupify című szerzemény, ami egészen egyszerűen tökéletes a Főiskolai Napokra. Ahol egyébként ment más zene is, lent, nagyon nagy hangfalakról, de mi a tetőtérben alig is érzékeltünk belőle valamit... :-) Identifikálni azok közül a számok közül amúgyis csak a Sixpence None the Richertől a Kiss Me-t tudtam, ami egyébként nem rossz szám, de come on...

Mindeközben azonban történt más is. Méghozzá az, hogy hogy-hogynem (három "hogy" egymás után!) volt ott nekünk kéznél egy digitális kameránk, amit mi használtunk is. Méghozzá arra, hogy leforgassuk a Klubfoglaló című filmet, ami tulajdonképpen több szempontból is zseniális (mármint a cím, nem a film, illetve az is...), mivel mi elfoglaltuk az E-klubot a Főiskolai Napok első napján, valamit azt vettük fel, ahogy Honfoglalózunk az én accountommal, és közben ökörködünk. Ezt akár szimbólumnak, párhuzamnak is felfoghatjuk: Honfoglaló - Klubfoglaló... a hülyeség tehát elfoglalta a klubot! Na, mondtam én, hogy zseniális. A dologból úgy jöttem egyébként ki, hogy legalább 30 JEP-pel kevesebbem van, mint amikor elkezdtük, a napi rangom pedig négy halálfej, mivel nem figyeltünk oda a játékra, mert filmeztünk. A mérlegünk körülbelül úgy nézhet ki, hogy 3 győzelem, 2 második hely, és 7 harmadik. Mondom, nem figyeltünk oda, de ez látszik a felvételeken is :-)

A filmben egyébként szerepel Ninja (a cím tőle származik!), szerepel egy olvasóm, szerepel a Lacek és szerepelne benne birge és Era, ha nem csak a legvégén felvett anyagban lennének benne tíz percig. Mivel ők az előtte felvett egy órányi anyagban nem szerepelnek, ugyanis elmászkáltak mindenfelé a főhadiszállásról. Amit én azért nem tettem (se velük, se amúgy), mert nem láttam értelmét bárhova is mászkálni, amúgy persze sokszor látom, mert mászkálni egyébként tényleg egy jó dolog, a Duna-partra vagy különféle hőmérőkhöz, tehát tényleg bármikor, meg szívesen, csak a Főiskolás Napok alkalmával, most, hogy így alakult, inkább úgy döntöttünk, hogy hülyeség- és kordokumentumot készítünk. Azoknak, akik még nem éltek 2006-ban, hogy lássák, milyen volt akkoriban egy Főiskolás Nap, amikor egy csapat hülye összegyűlik az E-klubban és hülyéskedik, azoknak, akik már éltek ugyan, de még olyan kicsik voltak akkor, hogy nem emlékezhetnek erre, azoknak, akik már éltek, és emlékezhetnek, de nem voltak ott, és ezért nem látták eme jelentős eseményt, és azoknak, akik éltek már, és ott éltek, és látták is, de meg akarják nézni még sokszor. Szóval a hülyeségdokumentum mindenkinek szól. Pont. Ráadásul dokumentálva van a Penny Market készenléti állapota és a park készenléti állapota is, mert akik majd a jövőben a DF-re jönnek, azok nem fogják elhinni, hogy volt olyan, hogy még nem volt kész. Pedig volt, és ezt azok is láthatják majd, akik éltek ugyan, de nem emlékezhetnek, meg azok is, akik még nem éltek, de emlékezhettek... izé. Szóval a kordokumentum is mindenkinek szól. Period.

Az egyetlen kisebb akadálya annak, hogy e hülyeség- és kordokumentumból felkerülhessen bármilyen kis részlet is erre a szerverre, az, hogy jelenleg az egy órát és hozzávetőlegesen 10 percet kitöltő videóanyag kettő darab DV-kazettán tartózkodik, amelyekhez ismétcsak szükség lenne arra a kamerára, amivel rögzítettük, vagy egy olyanra, ami le tudja játszani azt, dacára annak, hogy nem azzal rögzítettük. Ha az ügyben előrelépés történik, beszámolok a fejleményekről.

Ja, és hogy miért nem maradtam ott... A meghívott vendég a rendkívül jelentős zenei magaslatokban már több éve permanensen szárnyaló Pa-Dö-Dö együttes. Illetve az egyik program az ez. és ezen a ponton vagyok nagyon-nagyon büszke magamra, mivel az NRE-ben (Nagy Rockmenza Elemzés, ha valaki még nem tudná), ennek a blognak a leghíresebb, leghírhedtebb és legsikeresebb bejegyzésében azt írtam annak idején: "... és a totális zenei elhülyüléshez már csak a Pa-dö-dö hiányzik..." - és bejött! Így legyen ötösöm a lottón. A másik highlight pedig a szerdai nap programjában szerepel: 0:30-tól 3:30-ig: Rocmenza-feeling! Itt látszik az alkotók grandiózus méreteket öltött kreativitása: annyira szerda van, hogy ki kellett találni valamit, ami azon a napon biztos, hogy nincs, ám ez a dolog itt úgy látszik, meghaladta a képességeiket. Nem baj, fiúk, majd legközelebb. Bízom bennetek, tényleg hajszálon múlt.

Now Playing: Disturbed - Stupify
Ez a szám ment le ma a legtöbbször, hazafelé a buszon is a discmanben visszajátszottam háromszor, itthon is azzal indítottam, meg most is az megy, már álmomban is azt fogom hallani, hogy see, but I don't get it, don't you think, maybe we could put it on credit, don't you think, maybe it can take control when I don't let it, I get stupified, it's all the same you say, live with it but I don't get it, don't you think, maybe we could put it on credit, don't you think, maybe it can take control when I don't let it, I get stupified, I get stupified. Szóval ezzel nincs gond.

2006-05-11

A mai nap folyamán sok embert figyeltem meg kisebb fémdobozzal a kezükben, amiből szorgalmasan döntötték magukba a vízzel higított, édesítőszerrel dúsított kátrányt. A Főiskolás Napokon ingyen osztogatták a nullaharminchármas Pepsi Maxet, azért nem Maxot, mert ezt a terméket már tíz évvel ezelőtt is reklámozták, és akkor "mex"-nek mondták. Most másnak mondják, de ez egy világméretű összeesküvés része, amelynek keretében azt akarják elhitetni a már tíz évvel ezelőtt élt emberekkel, hogy emlékezetkiesésük van, ami végeredményben arra vezethető vissza, hogy túl sok cukrot vittek be a szervezetükbe. Ígyhát ami jó dolog eddig volt a szén-dioxiddal dúsított kátránylében, azt is kivonják belőle, és egy új terméket, amelynek léte egy defektuson alapul, máris el lehet kezdeni explicite reklámozni. A tévéreklámban a srác vércukorszintje leesik. Aztán ő maga is.

Ezután Vágó István jelentkezik be, a kérdés, hogy hogyan végezte Giordano Bruno földi pályafutását. A játékos enyhe kézremegéssel bök az A-válaszra, majd egy stúdiónyi ember üdvrivalgása közepette néhányszor zölden felvillan a "máglyahalál" opció. Ez az igazi regresszió a média által támogatva: ha a közönséget visszavinnénk az 1600-as évekbe, egészen simán beilleszkednének, bizonyára a nyilvános kövezések során is sokan szavaznának arra, hogy "a szakállast dobáljuk agyon, ne a pocakost"; persze egy kis időre zavarba jönnének, amikor nem találnák sehol azt az SMS-számot, amire a szavazatokat küldeni lehet. Persze nem mintha annyira rossz lenne a Pepsi Max - egy doboz elfogyasztása például semmivel sem tesz minket kevésbé szociálissá, mint ha például két és fél órán keresztül kergettünk volna egy pókot az A pont és a pontosvessző használatának jellemzői Anton Szemjonovics Ivanov istenes verseinek második versszakában című hetvenhárom és fél oldalas tanulmány összetekert példányával.

Az enyhén para-kovácsi bevezető sem másíthatja meg azt a tényt, miszerint csütörtök van, amint az újfent bebizonyosodott, mindenki tudja. A kreatív igazgatósági ülésen többek között erre is, de sok más dologra például nem derült fény. Például arra az egyébként teljesen lényegtelen dologra sem, hogy legyünk-e Zrt. vagy nem, arra viszont igen, hogy vagy 15 vagy 20 fok van. és tulajdonképpen egyik sem, és ezzel ez a problémakör kicsit hasonlít ahhoz, amikor a kreatív igazgató azt mondja, hogy "Nem létezik egyéni és nem létezik általános sem", és ez mind egyidejűleg igaz - de persze egyáltalán nem ugyanaz, sőt, most, hogy jobban megnézem, egyáltalán nem is hasonlít... és különbenis, 23 fok van.

én pedig itthon vagyok, és könyvlistát írok egy, a kreatív igazgatósági ülésen elhangzott mondat hatására, éppen most tartok ott, hogy az Alexandra ONLINE-on kutakodom érdekes könyvek után. A kutatásba pedig belevonok pár olyan embert, akire éppen rákattintok MSN-en, hogy mondjanak könyveket. Ezidáig ShadoW, Nándo és KTamas volt az áldozat. Nfol most épp nem online, de pénteken ő is sorra fog kerülni.

A mai napon még említést érdemel Lau élménye, amely ismét ahhoz az órához kapcsolódik, amely "még egy agyhalott embernek is képes lenne szellemi károsodást okozni", szóval ott történt, hogy számítógépen akart lejátszani a tanár valamilyen anyagot, amihez nem volt fent megfelelő kodek, és így csak hang volt, kép nem, 10 perc után pedig bekapcsolt a képernyőkímélő, miközben a film hangja ment tovább. Így alakulhat ki a technika tökéletlensége folytán egy pszichedelikus élmény. De még mielőtt ismét Para-Kovács imitációs kísérletet követnék el, gyorsan befejezem a bejegyzést. Mindenkinek jobb így.

Now Playing: Dry Cell - Body Crumbles

2006-05-18

Dear Kate,

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Huh... lélegzek fel most, 23,5 fokban (pedig nem is igaz, legalább 26 volt), amikor hazaérve befejeztem végre a mentálhigiénából beadandó beadandót. Pedig tegnap egy áramszünet is próbált utamba állni, ami sikerült is neki, szétrombolta egy tökjó gondolatmenetemet, aztán még azt is elérte, hogy a BL-döntőt csak most hazaérve néztem meg videóról. Merthogy mikor visszajött az áram, a gépet már nem kapcsoltam vissza, csak elindítottam a videót, hogy felvegye a meccs végét, amit addig hallgattam a beadandó írása közben.

Azt a gondolatmenetet, amit szétrombolt, nem tudtam rekreálni végül, de kreáltam helyette kreatívan egy nagyon hasonlót. Pedig kerülhettem volna akár kognitív disszonanciahelyzetbe is, amennyiben az énképem, miszerint én nem veszthetek el áramszünet miatt jó gondolatmeneteket ütközött volna azzal a tudattartalommal, hogy ez mégis megtörtént, és így akár indokolhattam is volna magamnak ezt azzal (önigazolás), hogy az attitűdöm megváltozzon a gondolatmenettel kapcsolatban, és a végén elhiggyem azt, hogy nem is volt olyan jó ez a gondolatmenet - de nem. Igenis jó volt, nem kerülök kognitív disszonanciába, hanem kreatív leszek. Period.

A cím magyarázata egy a kreatív igazgató által kreatívan egy évfolyamtársa nevében és órára beadandó feladat keretében megfogalmazott angol nyelvű levélben rejlik, amellyel kapcsolatban az instrukció úgy hangzott, hogy "egy barátodnak írod", így tehát ő kreatívan elnevezte ezt a barátot. Erről pedig ez a quote jut eszembe, amit pont két perce olvastam a bash.hu-n:

[9:20 PM]: most szerelmes levelet irt a képzelt barátnőjének :DDD
[9:20 PM]: honnan tod h képzelt?
[9:20 PM]: onnnan hogy ismerem a csajt


Hát valami hasonló a helyzet itt is. Kiemelendő még a mai üléssel kapcsolatban, hogy sikerült beleszőnöm az élőbeszédembe a with all due respect kifejezést, amire eddig nem volt soha alkalmam, és most végre volt. Special thanks to kreatív igazgató természetesen.

Ha valaki figyel néha a jobboldalra is, akkor észrevehet bizonyos változásokat. Például már nem csak blogroll kategória van, hanem van más is, például "Kötelezők" meg "Multimédia". Különösen ez utóbbi rész fog majd bővülni sok kötelezővel (Ugye, milyen leheletfinom kis kereszthivatkozás? Imádnivaló!), amint lesz hozzá kedvem, hogy végiggondoljam és alaposan átgondoljam, miket is rakok még oda. Egyelőre azok vannak ott, amik az eddigi bejegyzésekben felbukkantak, de a Youtube-ról (ami kötelező) belinkelek pár kötelezőt még, amiket így majd nem kell feltöltenem a szerverre. Egyébként az eddig odakerült linkekhez mindegyikhez van kis megjegyzés, szóval tessék rajtuk elidőzni egy darabig az egérmutatóval! Ez vonatkozik mindkét kategóriára.

Továbbra is a multimédiánál maradván, a kamerát megkaptam, bedigi... illetve átvettem mindent (ezt mindig elszúrom, mert a DV-kamerával felvett felvételek eleve digitálisak :-)), de nem fogok belőle szinte semmit feltölteni ide, mert az érintettek nem adták beleegyezésüket ehhez. Mindenesetre némi footage-et (ezt muszáj volt) majd közlök Trinityről, aki mikor megkérdeztem, hogy akar-e enni, azt mondta: "Miau.", s mikor megkérdeztem a felvételek elkészítése után, hogy feltehetem-e a netre ezeket, szintén ezt mondta. Ő tehát beleegyezik.

A főiskolás napokon történt esztelen agyatlanságokat nem élvezhetitek tehát, talán jobb is így, mert 1 óra 20 perces anyagból igen nehéz lenne összeállítani egy olyan rövid videót, ami még érthető is lenne másoknak. Sőt, lehet, hogy semmi a világon nem lenne abból érthető senki számára, aki nem volt ott. Mondjuk való igaz, hogy amikor anyukám ragaszkodott hozzá, hogy meg akarja nézni, és elkezdtem neki vetíteni a képsorokat, hamar megbánta, egészen pontosan négy percen belül, amikor először bejelentette, hogy unja, és én megmondtam, hogy ez még 56 percen keresztül ugyanilyen lesz. Akkor kijelentette, hogy ő ezt nem bírja nézni. Hát... már kezdem kapisgálni, hogy azt végignézni, ahogy 4 ember üvöltő zene közben néhol megállás nélkül ordítozva és vigyorogva Honfoglalózik 1 óra 20 percen keresztül tényleg keresztülvihetetlen feladat lehet olyannak, akiben nem ébreszt konkrét emlékeket a dolog... én mindenesetre szakadtra röhögtem magam, miközben átvettem, néhány hangosabb érzelmi kitörésem után aggódva nézegettem hátrafelé, hátha megjelenik két fehér köpenyes tagbaszakadt ápoló egy olyan új, divatos hátrakötött ujjú pulcsival, azt állítva, hogy ez jól illene rám.

Ma hazafelé a buszon Dunaföldvár belsejében járva végignéztem, ahogy egy 5-6 éves gyerek egy játékkarddal akarta benyomni az első ajtón a leszállásjelző gombot az egyik megálló előtt. Ez ment két percig, mikoris elértünk a megállóig, és a sofőr szájáról a következő kifejezést olvastam le: denenyomjadmeghanemszájjáledek***agyorsan. Mindezt képzeljétek el a következő zenei aláfestéssel: Linkin Park - Numb, mert épp ott tartott a discman és máris előttetek áll egy olyan pszichedelikus élmény, ami képes arra, hogy feltépje a valóságot a perforáció mentén.

Now Playing: Bodyrockers - I Wanna Live
With all due respect... aki ennyit és ilyen hangosan ordibál arról, hogy mennyire élni akar, annak egyáltalán marad ideje és energiája rá...?
Ez kábé ugyanolyan hülyeség, mint arról festeni képet, hogy mennyire szeretnék képet festeni...

2006-05-23

Ismét egy elmaradt Filmklub (ahol a Hervadó virágok lett volna (végre egy olyan, amit nem láttam...)), ismét KAC, ismét egy olyan cím, ami a Filmklub elmaradása okozta dühből... nem, nem. Ez nem igaz. A címet már reggel kigondoltam, amikor a Kosheen Kokopelli című albumának első trackjét, a Wasting My Time-ot hallgattam, és abban volt egy ilyen sor. De akár az is lehetett volna a cím, hogy "the winners gained, and the losers lost", mivel ez a hihetetlenül meglepő gondolat is szerepel a dalszövegben.

Pénteken megállapítottam, hogy a Mentálhigiéniaóra annyira nem is jó, mint eddig gondoltam. Illetve az óra jó volt, de a végkifejlete annak, hogy én ezt a tantárgyat felvettem, majdnem nem lett jó. Illetve még lehet jó, de... szóval be kellett járni órára, és akkor úgy lehetett jegyet szerezni, hogy egy dolgozatot kellett írni valamilyen témába vágó témában. én speciel az önértékelést választottam, és írtam egy kb. 80-20%-os saját gondolat-források arányú művet. Az internetről konkrétan két sor volt beidézve, azon kívül meg Elliot Aronson A társas lény című könyvéből (amiben minden benne van, ami erre vonatkozik) idéztem még egy kicsit. A többi saját gondolat volt, és ilyet ti ne csináljatok.

A dolgozatomat ugyanis visszadobta a tanár azzal, hogy "kevés a forrás", meg különben sem arról szól, amit írtam. Mivelhogy merészeltem írni az Asch-kísérletről meg a Milgram-kísérletről is, ami a konformitásra és az engedelmességre vonatkozik. Erre azt mondta, hogy "az nem az önértékelés". Csakhogy én gondolati egységbe foglaltam, és oda is írtam, hogy az miért az. Mernék nagy összegben fogadni arra, hogy a tanár egyszerűen csak nem olvasta el, meglátta Asch és Milgram nevét a dolgozatban és már ráírta, hogy "Ez nem az önértékelés". Pedig mind a konformitás, mind az engedelmesség az önértékeléstől függ, de sebaj... A tanár utasított, hogy dolgozzam át, én meg beültem az EISZ-be, kivágtam az Aschről meg a Milgramról szóló részt (amivel kinyírtam a saját gondolatmenetemet is), majd kerestem az önértékelésről neten még 6 forrásból (ha már kevés volt a forrás...) másolás-beillesztés. Amikor mondtam neki korábban, hogy hát éppen ez a lényege, hogy saját gondolat, akkor azt mondta, hogy "Az egy érettségizett embertől elvárható, hogy önállóan tudjon írni." Mire én: "Könyvből meg még egy nem érettségizett ember is tud írni." Mire a tanár: "Nem olyan biztos az. Neked se sikerült." - --------- (agyhalálszünet)

Ilyet még kitalálni se mertem volna, hogy egyszer majd az lesz a baj egy beadandómmal, hogy túl sok a saját gondolat és nem másoltam a netről. Hát legyen neki, szépen kiheréltem a dolgozatomat, elküldtem magamnak mailben "Mentálhigiénia kiherélve" subjecttel és majd onnan kinyomtattatom pénteken és odaadom. Mivel a forráslistában most már összesen vagy 6 forrás szerepel, és az internet-saját gondolat arány 50-50%, a jeles érdemjegyben már biztos is vagyok.

Nem értünk a végére az agyhalálgeneráló folyamatoknak. Rögtön rá, vasárnap jött még egy. Egy héttel ezelőtt értesítést kaptunk arról, hogy egy utazásokat hirdető cégtől mi nyertünk 100000 forint értékben valamit, és küldenek meghívót és menjünk átvenni. A nyeremény vagy utazás(i kedvezmény), vagy műszaki cikk lehet. Eleinte azt hittem, hogy tökjó, nyertünk műszaki cikket, merthát csak megválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk... Hát nem így volt, de ez már tudható volt, mielőtt elmentünk volna.

A meghívón ugyanis már "lezárt borítékok" szerepeltek (rendesek, legalább bevallották), és akkor már tudtam, hogy nem lesz külön "utazás" és "műszaki cikk"-kupac, mivel műszaki cikk nincs. Erre most mernék nagyobb összegben fogadni, hogy aki vasárnap (vagy bármikor) ott volt ezen a tájékoztatón (mert az egésznek az volt a lényege, hogy hallgassunk meg egy tájékoztatót a cég működéséről... - átlátszó, mi?), azok közül senki nem húzott olyan borítékot, amiben műszaki cikk volt. Senki.

Azért csak elmentünk, mert legalább nem vagyunk otthon, világot látunk és egy rakás pénzt elkölthetünk metrójegyre. Már az elején látszódott, hogy átverés az egész, mert minden odaérkező párnak (direkt férj-feleség, élettárs-élettárs alapon válogattak, szóval már az
hülyeség volt, hogy találomra sorsolták ki a telefonszámokat...) volt egy "kalauza", akivel odaültünk az asztalunkhoz és felvették az adatainkat. Igenám, csakhogy nemsokára jött egy másik pár is, akiknek csak a mi asztalunknál jutott hely. Az nekem már az elején baromi gyanús volt, hogy a teremben, ahova bevezettek minket, éppen lett volna elég asztal ahhoz, hogy mindenki külön asztalhoz kerülhessen. De a csoportos manipuláció érdekében egy kalauzra két párnak kellett jutnia, hogyha az egyik pár nem érdeklődik annyira, akkor a másik hátha, és ha a másik igen, akkor talán az egyik is meggondolja, hogy igénybe vegye a jövőben a cég zolgáltatásait. A kaluzunk egy unszimpatikus, modortalan fazon volt, akinek a modortalansága főképp abból adódott, hogy már az első másodpercben átláttunk rajta, és ő is látta. Szóval egál...

Egy idő után, mikor a tájékoztató lezajlott, megjelent ismét az a nő, aki a tájékoztatót tartotta, és odajött hozzánk, hogy "Magukat akkor annyira nem érdekli ez a dolog, ugye?", mire mi mondtuk, hogy hát nem, és akkor húzhattunk borítékot (hát persze, hogy utazási kedvezmény volt!). Ez persze azért volt, hogy ne távozzunk onnan rossz élményekkel, amit már nem muszáj, azt ne üljük végig, és érezzük azt, hogy törődtek velünk, pedig csak kivettek minket onnan, hogy nehogy visszafelé süljön el a dolog, és miattunk ne érdekelje a másik párt sem, meg amúgyis, akik átlátnak a szitán, azokat jobb eltávolítani. De a nőn is egyből látszott, hogy látja, hogy átlátunk rajta. Szóval senki nem sértődött meg, mi meg jól elmentünk legalább Pestre. Mert a kanári-szigetekre nem fogunk - a kedvezmény ugyais csak a szállásra vonatkozik 100000 forint értékben. Utazás, költőpénz, járulékos költségek? Azt fizethetnénk mi. Na ennyit erről...

Meg most a mai bejegyzésről is, mert megyek haza a KAC-ból, feltenni.

Now Playing: Semmi, mert nem vettem elő a discmant, de ha menne, akkor a Kokopelli album menne a Kosheentől ugyebár, meg a Resist, és mindkettő kötelező hallgatnivaló. Special thx to Era, aki elküldte a Sucide című számot a Resist albumról, amitől jól rákattantam a Kosheenra.

2006-05-24

Paródia(b)log

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Merthogy nem csak csütörtökön vagyok soros blogírásra, hanem most is. Nfolnak egyébként is gratulálok ahhoz, ami sikerült. Bármi legyen is az, én már a második többváltozós derivált függvény leprogramozási részleteinek ecsetelésénél elvesztettem a fonalat.

Most mégis egy csütörtöki napról lesz szó, amikoris Ninjával a KAC-ban kikötve éppen fent láttuk Tibit, és indítványoztam, hogy az akkor még igazán élő és aktuális IWIW-es körlevél-őrület margójára rögtönözzünk már egy kis üzenőfal-paródiát Tibi szórakoztatására, aki egyébként nem IWIW-tag, és ezért kimaradt ebből a jóból is. Ugyanakkor, aki meg IWIW-tag és ott volt a körlevél-őrület kialakulásánál, az szintén jól szórakozhat a most közzétételre kerülő szösszeneten, aminek az IWIW-üzenőfal paródialog nevet adtam keresztségben. Az előadást ketten később megismételtük a log alapján birgének is, majd én egyedül már otthonról Nfolnak is. Az ebből az előadásból készült log alapján kerül most közlésre a nagy mű. Lássuk tehát, hogy milyen üzenetek születtek az üzenőfalon akkor, amikor egyesek jóvoltából körbejárt a Simó György által aláírt kamulevél, ami mindenkinek 50 továbbküldés után 1 meghívót igért. Ja, és a szövegben szereplő igen negatív szavakon kéretik nem megütközni, amúgyis cenzúrázok, mint mindig, mert úgy sokkal viccesebb.

[00:10:00] S@ti: Srác akit nem ismersz 1: Megkérek mindenkit, hogy ne
küldjön több körlevelet! Köszönöm.

[00:10:21] S@ti: Srác akit nem ismersz 2: Nem hiszem, hogy átjött az
üzenet mindenkinek, ezért most már tényleg megkérnék
mindenkit, hogy ne zaklasson már ilyen hülyeségekel

[00:10:33] S@ti: Srác, akit nem ismersz 3: Aki még egyszer b*zi
körlevelet küld, amivel meghívót lehet kapni, annak
leborítok 34 katicabogarat a torkán a k*rvaéletbe mostmár.
Meg amúgyis menjen a p***ába

[00:10:52] S@ti: Lány, akit nem ismersz 1: Úgy látszik, sok embernek
nem jut el az agyáig, hogy ez már elsőre se volt vicces.
Eddig tűrtem, de most már tényleg hagyjátok abba.
Gondolkodjatok mááááár! Hogy lehettek ilyen hülyék?

[00:11:10] S@ti: Srác akit nem ismersz 4: Elegem van már a "Nem leszel
szerelmes, megdöglesz, szerencsétlen leszel, többé nem
leszel boldog, leesik a gyűrű az ujjadról ha nem küldöd
tovább" levelekből. Nem értitek meg, hogy nem érdekelnek az
ilyen k*baszott levelitek? Ha mégegyszer ilyet küld valaki
akkr annak feldugom a s*ggébe az extra meghívóját.

[00:11:28] S@ti: Lány akit nem ismersz 2: Komolyan mondom, most már
tökre elegem van az egészből. Tisztára depi lettem ezektől
a levelektől, légyszi haggyatok mááááááááá

[00:11:40] S@ti: Srác, akit nem ismersz 5: K*rvasz*r napom van, de
legalább kaptam levelet. De mégse kaptam, mert ilyen idióta
sz*rságokkal tömitek a postaládámat. De most már nem
szórakozok, keményen KITILTOM azokat, akik ilyet küldenek.
Szóval nyugodtan, csak rajta! én szívesen nyomkodom a
tiltást, amúgyis kettéáll már az összes herém ezektől a
baromságoktól. és mondtam már, hogy sz*r napom volt,
b*zmeg??

[00:12:01] S@ti: Lány, akit nem ismersz 3: Öngyilkos leszek ezektől a
körlevelektől. Most fogalmazok egy körlevelet, amiben
mindenkit szavazásra szólítok majd fel, hogy mi legyen. Kötél? Méreg? Szavazzatok és küldjétek tovább!
Fontos! Légysziiiiiiiiiii

[00:12:32] S@ti: Srác akit nem ismersz 6: Most nem azért, hogy bárkit
is lealacsonyítsak, vagy bizonyos szellemi szintbe
soroljak, de ez már a negatív csúcs gyerekek. Az ilyen
leveleknek abszolút semmi értelme nincs és kit érdekel, ha
inktívak sokan vannak. én is az vagyok mikor nem használom
a netet.

[00:12:51] S@ti: Srác, akit nem ismersz 2 (megint): Most már tényleg
idióták vagytok, vagy ennyi retartdáltat ismertem eddig is,
csak nem vettem észre? Hatszor kaptam meg ma megint ezt a
hülyeséget, én tényleg birkatürelmű ember vagyok, és eddig
nem gondoltam rá, hogy kitiltok bárkit is, de tényleg
elkezdem, ha ez kell. Ha ennyien benyaljátok ezt a
baromságot, akkor tényleg nem csodálkozom, hogy itt tart
ma... Magyarország

[00:13:09] S@ti: Lány akit nem ismersz 2: Olyan, de annyira de annyira
felb*sztátok már az agyamat, hogy aki mégegyszer ilyenm
idiótasággal zaklat azt komolyan kitörlöm ismerőseim
közül.

[00:13:23] S@ti: Srác akit nem ismersz 4: Itt a végszó! CONTACT
TÖRLéS!!! Hulljon a férgese meg a marhája!!!!

[00:13:34] S@ti: Srác, akit nem ismersz 8: Engem tökre nem érdekel,
hogy az a hülye p*csa hogy végez magával. Felőlem lenyelhet
keresztben egy kamiont is. Nem küldtem tovább.

[00:13:48] S@ti: Srác akit nem ismersz 6: Inaktív contactok rulz.
Csatlakozz te is a nagy csapathoz. Inaktívan nem küldjük
tovább ezt a sok sz*rt. Csatlakozz te is! Csak eggyütt
sikerülhet!

[00:14:00] S@ti: Srác akit nem ismersz 2 (megint megint): Nem hiszem
már el, komolyan mondom, szerintem SZı°RNI kéne már az ilyen
"meghívót kapsz" meg "arzénnal csináld" szövegekre! Nemigaz
nem tudnak már megírni egy ilyen rohadtegyszerű motort, és
nekem kell mindenkinek az üzeneteit blokkolni. Sanyi! Te is
bevetted ezt az ostobaságot? Mikor jönnek érted az ápolók?

[00:14:32] S@ti: Srác akit nem ismersz 5: Tudjátok mit? Nyuodtan
küldjetek még üziket. Rekordot akarok dönteni, hogy
rájöjjek, ki a leghülyébb ennyi ökör között. Figyelj Julcsi
kösd fel magad az egérkábellel,
nehezen nyúlós és kéznél van, még csak a szobából se kell
kimenni, hogy megtedd.

[00:14:44] S@ti: Srác, akit nem ismersz 4: Hámosmáf*szomkivan.
Felrobbantom a szervert. Aki jön, írja fel magát a
körlevélbe és küldje tovább!

[00:14:52] S@ti: END OF SCENE


Amint említettem, a fenti jelenetnek Ninja és én vagyunk a szerzői, lehet találgatni, hogy melyik sort ki írta, mert nem fogom elárulni.

Az IWIW-nél maradva még egy kicsit, eszembe jutott a mai nap, hogy minden olyan ember, aki ott családi állapotának az "egyedülálló"-t adta meg, az igazán különleges ember, mert ezek szerint olyan családi állapottal rendelkezik, amilyen senki másnak sincs, azaz egészen "egyedülálló" eset... Ugye ne ragozzam tovább ezt a poént...?
(Miért, volt poén?)

Ninja emlékeztetett a Solo nevű kártyajáték kapcsán arra, egy megjegyzésével, hogy ebben az országban időnként mekkora aranybányái nyílnak meg a bunkóságnak és a primitívségnek. Volt ugyebár a Homáron egy "Győzike veszekedős kártyajáték" című post és hír, akkor gondoltam arra először, hogy annak, aki ilyet kitalál, gyűjtést kéne rendezni egy Agysejt-kezdőcsomagra - bár a primitívség ellen nemhogy ezzel, de semmivel nincs mit tenni, tehát azon már meg sem lepődtem, hogy van Győzikés energiaital is, ami a Győzike adrenalin nevet viseli, és szintén a Homáron szerepelt postként, de azt már nem olvastam el, bár agysejtek tekintetében mindenki multimilliárdosnak mondhatja magát (idézet a Száll a kakukk fészkére című könyvből, amit meglepetésre megtaláltam itthon csak úgy nagyhirtelen és gyorsan elolvastam), én szeretnék is az maradni, a milliókkal nem érem be. Szándékosan nem linkeltem be a postokat, ezek fényében már érthető, miért.

A végére pedig két videó jön (természetesen a különféle agyrémikus videók hivatalos gyűjtőhelyéről, a YouTuberól), az egyikben a Mortal Kombat: DA-beli Jade világít rá arra, hogy a videojátékokban látható agresszió a valóságban nem megoldás, a másik pedig... Na az megér egy külön bekezdést.

Ez a másik videó úgy került elő, hogy időnként megnézem a most recent videókat és ami érdekesnek tűnik, arra rányomok. A videó 1:56 hosszú, de ha valaki az első fél perc után még bírja, annak maximális tiszteletem ("... Bélabá..."). Ez a videó tipikus példája a fokozatoknak. Először az ember még azt mondja: "Hű, ez tökjó ötlet, meg tök vicces". Aztán mikor rájön, hogy neki összesen két percen keresztül kéne a videót néznie, miközben végig ugyanez lesz, azt gondolja, talán képes lesz rá. Kicsit később (pont fél percnél volt ez nálam) azt gondolja: "Oké, most már hagyjátok abba szerintem..."
Természetesen eltettem a kedvencekbe.

Now Playing: Millencolin - Kemp
Tegnap (kedden) végig, egész nap ez ment a fejemben, meg még ma reggel is, és most vagyok olyan hülye, hogy bekapcsoljam a winampba is ezt. Nem vagyok normális. Ja, a klipje pedig itt van.

I gotta learn how to lose and to choose my own wars
I gotta understand its not me against the world no more
When you are sure as hell then I dont know
You are so pure and well when I am low
When you say sure as hell then I say no
Then I say no
I say no!

2006-05-25

Izészívózás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A 20,5 fok nyilvánvalóan helytelen volt az egyik kijelzőn (na, melyiken? ZH kérdés lesz természetesen), és a másik kijelző sem lett túl népszerű a kreatív igazgató körében, amikor azt állította, 16 fok van (reakció: "Na ez nem igaz...'). Kezdem azt hinni, hogy a hőmérsékletet pontosan csak oposszum formájú hőmérővel lehet mérni. Hogy kilenc tonnás-e az ominózus oposszum, azt még nem tudom, de már tényleg csak ezt kell eldönteni. Egyébként 23-24 fok lehetett.

Apropó 24... Nemsokára meglesz az S5, és elkezdhetem redokumentálni saját függőségemet. Illetve inkább tovább, de először az "újradokumentálás" kifejezés jutott eszembe, amit persze nem fogok rendesen leírni magyarul, mert hogy néz az már ki, meg amúgyis szeretem az ilyen félig latin, félig magyar kifejezéseket, mert ezek jók. Tehát nemsokára újra függőségbe esem a 24 által, tehát readdikcionálok. Na, azért nem. Ráadásul ez így biztos helytelen is.

A fülgyulladás és a Da Vinci-kód minden aspektusának kitárgyalása után született meg a cím, amely a nyárfának köszönhető, amely fehér, szállongó izéket generál mindenfelé, így a koliban is, amelyet még mindig felújítanak, de már laknak benne. Még kreatív igazgatók is, akik éles szemmel észrevették, hogy az izék (hivatalos elnevezés!) felhalmozódnak a fal mellett, sarkokban és egyéb frekventált helyeken, meg azt is, hogy végig többes számban említem, pedig csak egy kreatív igazgató van. Szóval a takarítás során majd izémentesítés is történik, méghozzá, mivel a takarításban a porszívózás is benne foglaltatik, könnyen belátható, hogy amikor a porszívó izéket szív fel, akkor átlényegül izészívóvá. Ugyebár.

Ma fedeztem fel, hogy az IMDb paródiája, az AMDb újabb "filmekkel" bővült. Még talán fél éve linkelték be az IMDb-n az egyik topicban, akkor még csak két cím volt benne, és én kicsit nemodafigyelve simán elhittem, hogy az AMDb 1992-ben alakult és blablabla, ahogy az ott állítva vagyon, és még be is kérdeztem a linkelőtől, hogy akkor hol van a többi film, de felvilágosítottak, hogy az egész oldal poén, tehát az a szöveg is. Retrospektben (bizony... :-)) már nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye, de felteszem, ti igen. A lényeg, hogy akkor még csak a The Stalwart Soul és a Cannibal Barbarian című alkotások voltak oda feltéve, most viszont van több is. Ezek közül a CyborgWarp sikerült talán a legjobban, a KAC-ban hangosan kuncogtam, és a mellettem ülő srác szerintem többször is kétségbeesetten kereste google-lal a megoldást erre a problémára, csakhát a "Mi a teendő akkor, ha valaki fulladozva kuncog mellettünk az AMDb-t olvasva?" kifejezésre nem adott ki neki a gép találatot. Megúsztam. A kedvenc goofomat akkor ide is idézném, mert akkor jó lesz nektek (ez a CyborgWarpból van):

Revealing mistakes: Alex decapitates the second Yakuza clone assassin with a katana and Alex's head falls off instead.

Ha már a bakiknál tartunk, már évek óta töröm a fejem, hogy hogy lehetne magyarítani a plot hole kifejezést (nem az aszfalton, hanem a filmekben, mielőtt bárki előállna a kátyú megoldással...). Egyszer, mikor még 2004-ben valamikor egy filmes bakikat gyűjtő magyar oldal adminja voltam, az adatbázisban kategóriákra voltak osztva ugyanígy az IMDb szerint a bakik és ott logikai bukfencként szerepelt, ami tökjó, de valami hivatalosabban hangzó kéne, csak nem jut eszembe. Ja, a revealing mistake árulkodó hibának, a crew or equipment visible pedig belóg a stábnak volt fordítva, ami szintén kiemelkedő, és jól hangzik, csak akkor van gond, ha az "... or equipment..." esete forog fenn... Ja, és a continuityra is mondjon már valaki valami mást a folytonossági hiba helyett, mert ez utóbbitól meg falra mászok. A plot hole esetében bevallom, hogy maximalista vagyok, de ebből nem engedek.

Plot holes: Beresford Maywaring delivers the eulogy at his own funeral.

No, valami ilyesmit takar egyébként a plot hole :-)

Now Playing: Placebo - Scared of Girls
Mert az EISZ-ben elővettem a discmant, és éppen ez megy. Egyébként a Kemp című szám ötvenedik meghallgatása után már elég kompetensnek érzem magam ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: az előző post végén szereplő általam idézett dalszöveget nem tudom, honnan szedték a különböző lyricsszel foglalkozó oldalak (legalábbis az a három, ahol megnéztem), mert én most kijelentem, hogy a dal márpedig egyáltalán nem úgy kezdődik, ahogy ők írták, sőt, az a szöveg a dalban sehol sem szerepel, mint ahogy abból a szövegből alig is szerepel a dalban valami, amit ők ott dalszövegként leközöltek. és mégis, mindenhol ugyanazt írják. Mert ha még az lenne a helyzet, mint a Make Me Bad esetében (KoRn), amikoris mindenhol különböző volt a dalszöveg pár helyen, mert mindenki hallás után próbálta leírni, akkor azt mondanám, hogy oké, tényleg elég nehezen érthető a szöveg, mert ez a Kempre is igaz, de így... érthetetlen. Mindenestre az idézet marad, mert jól hangzik és nagyjából egyetértek vele. Igaz, hogy csak a harmadik sor utolsó három szavára és az utolsó két sorra mondom azt, hogy biztosan ebben a formában hangzik el a dalban, de...

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!