Login: Jelszó:

2006-10-04

A gumipókot Klementinnek hívják. Ez annyira fontos információ volt így egy hét kihagyás után a blogban, hogy muszáj is volt ezzel kezdeni. és nem, nem az lett a következő cím, amit birge javasolt az előző postban kommentként, és igen, szándékosan nem az lett. Most mondhatnám azt is, hogy véletlenül lett nem az, de nem mondom, mert nem.

Mostanában így szerda esténként van rá éppen affinitásom, hogy bővítsem a blog postjainak számát, ebben szerepet játszik az is, hogy a többi napon háromnegyed 12-kor érek haza. De múlt hétvégén például nem, viszont affinitásom akkor se volt. Ezért mondom, hogy szerepet játszik. Hogy mekkorát, az helyzetfüggő... A most következő hétvégén pedig akár lesz affinitásom, akár nem lesz, mindenképpen az lesz, hogy nem lesz post, mert nem leszek itthon egész hétvégén.

Jó (?) hír, hogy az előző postban említett kisfilmemhez forgattam egy folytatást, ami még művészfilmesebb lett, mert abban már vannak effektek. Még jobb (???) hír, hogy az első filmből részletek és a vágott anyag fel fog kerülni a YouTube-ra (!), és majd belinkelem, jól. Készült még körülbelül 120 torzkép is, amiket ha most mind feltöltenék és látszó képként betennék a blogba, akkor elérném azt, hogy ennek az oldalnak, hétszentség, hogy többé egy megveszekedett látogatója sem lesz; de szerintem még az Ultraweb is csődbe menne, pusztán azért, mert hostolta az akciómat. Persze önkéntelenül, dehát ez ESzP (Egyéni Szociális Probléma, hihihi). Persze ehhez tudni kéne, hogy elég tárhely áll-e még rendelkezésemre egyáltalán ehhez, de nem fogok leállni, hogy ezt számolgassam... Legyen elég annyi, hogy azon erős idegzetűek, akik rákattintottak a linkre múltkor, azok a kapott eredményt szorozzák meg 120-szal, és akkor körülbelül a közelében fognak járni annak, amit még ezután meg kell szorozni az én hülyeségemnek megfelelő természetes (vagy inkább lehet, hogy irracionális...) számmal. Szóval jobb nektek, hogy nincs itt. Az igaz, hogy az olvasók között vannak olyanok, akik végignézték az egész kollekciót és még túl is élték, és még csak le se szúrtak a saját pendrive-ommal, amin ezek a képek jelenleg is még tartózkodnak, de ez nem téveszt meg engem. Még mindig tisztában vagyok egy esetleges ilyen akció esetleges következményeivel :-)

A címben említett két dolognak semmi köze egymáshoz, és a blogbejegyzéshez sem, mert ezekről pont nem lesz szó, sőt, meg se magyarázom őket (ugyebár most amúgysincs csütörtök). A gumipók neve Klementin. Ennyit tudok most így erről mondani.

Tulajdonképpen a mostani blogbejegyzésről is ennyit tudok csak elmondani, mert nemrég döbbentem rá arra, hogy most, hogy ennyire besűrűsödött a napirendem, nekem egyszerűen szükségem van egy PDA-ra, hogy ami ötletem támad a bloghoz, azt rögtön leírhassam valahová. Persze, ha igazán akarnám, akkor leírhatnám egy füzetbe is, de az annyira túl egyszerű lenne, hogy... ugyan már, csak nem képzelitek.

Tehát a következő post ismét csak egy hét múlva várható, hacsak nem nyílik alkalmam valamelyik gépteremből egyszer ha sok időm lesz (bár ez a tagmondat mostanában eléggé le nem állítható kacagásrohamokat szokott belőlem kiváltani) bejegyzést írni. Kedden, mikor egy kicsit (de csak egy időre) kiszórakoztam magam a torzképkészítéssel, majdnem elkezdtem az iMacekről blogot írni, de végülis nem kezdtem el. Azt viszont megnéztem, hogy azon a nagy és késéles (nem tűéles, mert a tűnek hegye van, ugyebár) monitoron hogy néz ki a blogom, és hát... Rá kellett döbbenjek, hogy húha. A torzképeken és a videókon kívül van már még egy okom arra, hogy én egy olyan gépet egyszer haza akarok vinni pár napra...

Ja, igen, erről a tűéles VS késéles kérdésről eszembe jutott egy mai (tehát véraktuális) nyelvészeti autofejtegetésem (ez nem azt jelenti, hogy magamat fejtegettem, hanem azt, hogy a fejtegetés magamban zajlott), amelyben bebizonyítottam egy egyszerű példán keresztül, hogy a magyar nyelv optimista, az angol pedig pesszimista. Tessék figyelni: van ugyebár egy olyan kifejezés az angolban, hogy trial and error, mi ezt magyarul úgy mondjuk, hogy próba szerencse. Tehát az angol nyelv arra számít, hogy amit próbálunk az úgyse sikerül, a magyar meg inkább arra számít, hogy szerencsénk lesz és sikerül. Namost erre is érvényes a Magyarázatok című postban említett alapszabály, hogy mindent el lehet magyarázni bármerre, tehát én most mondhatnám azt, hogy az angol optimistább, mert a hibákból adott esetben többet lehet tanulni, mint a sikerekből, valaminthogy az, hogy a magyar változatban a szerencse szó szerepel, az csak arra utal, hogy próbára tesszük a szerencsét, tehát a kifejezés után még odatehetnénk, hogy "vagy nem". Szóval most tulajdnonképpen mindent elmondtam úgy, hogy nem is mondtam semmit. Szép kis ellentmondás, nem? De nem oldjuk fel, mert az ellentmondásban olykor több az igazság, mint a rendezett és logikus dolgokban.

Az iMacekről még annyit, hogy még csak négy ment tönkre közülük, tehát jó vásárt csinált az iskola... A gyakorlatvezető tanár viszont felfedte, hogy a Macek régebben voltak megbízhatóak, ezeket a tönkremenőket már Intel-procikkal szerelik. Hmm...

Tehát most megint előre bejelentett eltűnés következik, mint már annyiszor, következő post egy hét múlva. Ha ugyan.

Now Playing: Saliva - Always

Komment-link

2006-10-11

Jééé, van nekem blogom is? Akkor alkossunk már bele valamit - adtam ki az ukázt magamnak, mert írni még lenne is miről, csakhát idő meg alkalom meg effélék nem nagyon akadnak mostanában.

Időközben volt Magyarország-Törökország meccs, amit nem láttam, de Nfol úgy jellemezte, hogy már magam előtt láttam azt a Dárdai-helyzetet, amit természetesen fölérúgott a neves magyar futballista. A témában egyébként ajánlom az Index fórumon a Magyar válogatott topicot, merthogy az jó.

Hétvégén voltunk Bodajkon a hagyományőrzőkkel, és hatan megalakítottuk a Béemjébétét, ami a Bodajki Mocsárjárók Baráti Társaságának betűszava, illetve rövidítése, vagy mije. Az úgy volt, hogy volt egy túra, amelynek során a társaság eleje nem várta meg a társaság végét, amelynek következtében hatan elkeveredtünk a csoporttól, ráadásul pont egy útelágzó... útegálzaó... útelágazódásos szituációban, amikoris tippelni kellett, hogy melyik ösvényen is mentek tovább a többiek. Hát nem azon, amire Rómeó mutatott. Aztán letértünk az ösvényről azért, hogy rá tudjunk térni arra az ósvényre, amelyiken ők mentek tovább, de az se sikerült.

(Időközben ebben a pillanatban kapcsoltam be a SportKlubot a TV-tuneren, és most megy a Málta-Magyarország, ami jelenleg éppen 2-1-re áll és Léderer Ákos közvetíti éppen, amint Bozsik Péter kiabál a pályára a széléről, Döme pedig okosan néz a háttérben)

Valahogy aztán mégis kilyukadtunk egy ösvényen (többszöri patakátkelés után), ahonnan kiértünk egy tisztásra, ahol gyors népszavazás után arra szavaztunk, hogy menjünk ki a víztározóig, ahová a többiek is feltételezésünk szerint tartottak. Elértünk az országútig, ahonnan egy ösvény vezetett az erdőbe. Aminek egyszercsak vége szakadt (mármint az ösvénynek, nem az erdőnek), de ez minket nem akadályozott meg abban, hogy úgy tegyünk, mintha még ott lenne. Konkrétan belegyalogoltunk egy olyan sűrű erdőbe, hogy folyamatosan törni kellett magunk előtt az utat.

(Torghelle lesen)

Egyszercsak kiértünk a rengetegből, és más jellegű rengetegben találtuk magunkat: ezúttal a szürke, száraz és halott fák helyett egy élő és zöld növényekből álló sűrűbe sikerül bejutnunk. Ahogy haladtunk tovább, Rómeó hirtelen hátraszól: "Ez lápvidék."

Itt kezdődött a megközelítőleg háromnegyed óráig tartó mocsárjárásunk, melynek keretében próbáltuk továbbra is közelebb küzdeni magunkat a víztározóhoz, miközben fásszárú növényekre lépkedtünk, hogy ne süllyedjünk bele a mocsárba. én ezt annyira nem tartottam poénosnak, mert lehettek volna ott gyorsabbansüllyedős részek is, de végülis nem voltak. és amíg nem tudtuk pontosan, merre menjünk, addig is legalább röhögtünk rajta, hogy nem tudjuk.

(Dárdai kötényt kapott)

A mocsárból kiérve úgy ünnepeltünk, mintha már visszajutottunk volna a táborhoz. Pedig még nem voltunk ott, bár az ezután következő terep már nem volt annyira nehéz, mert itt már végig ösvényen mentünk, sőt, egy darabon még országúton is. Ekkor eszünkbe jutott egy tábla, amit még idefelé menet láttunk, és amely szerint 16 órától azon a területen vadászat folyik és golyós fegyverekkel lőnek, és ott ebből kifolyólag nem szabad tartózkodni. De nekünk át kellett mennünk visszafelé azon a területen mindenképpen, úgyhogy elkezdtünk találgatni, hogy vaddisznót vagy golyót kapunk-e a nyakunkba. Végül megúsztuk mindkettő nélkül.

(Gera volt szabálytalan)

Végülis a BMJBT fél hatkor ért vissza a táborba, aholis megtudtuk, hogy a többiek nem is mentek el a víztározóig (amelyet mi távolról bár, de láttunk a mocsár közepéről), mert sokan elfáradtak a csoportból és elkezdtek nyavalyogni, hogy forduljanak vissza. Elfáradnak és nyavalyognak a kiépített ösvényen, tetszikérteni? Ez bizonyára jópár olvasómnak déja vu-élményt okoz, szóval nem is részletezném, mire gondoltam ekkor.

A címet pedig a Kommunikációs és etika nevezetű óra ihlette, amelyen az a mondat hangzott el, hogy "Nem érdemes irreális célokat kitűzni magunk elé, hiszen sokminden jó lenne, mégsem tehetjük meg - nem változhatunk például ötletszerűen hóvirággá." Felhívnám a figyelmet arra, hogy a cím nem "based on", hanem "inspired by" jellegű. Pont, mint az I, Robot esetében, amelyet sokan szidtak azért, mert nem hű a könyvhöz, de egyrészt nem is állította róla soha senki, hogy az lesz, másrészt meg az könyv, ez meg film. What's wrong with you, people? [szemforgató smiley]

Hú, kicsit alternatív lett ennek a bejegyzésnek a vége, de legalább van :-)

Now Playing: Adema - Needles
Iszonyat keméééééééééény...

Komment-link

2006-10-17

Igen, megtörtént a csoda, emberek: hétfőn post. Méghozzá úgy, hogy most éjfél után 15 perccel járunk, és mégis ideültem és mégis írok. Jó hogy nem már blogot írok, nem?

Ma küzdöttem egy kicsit az A24-es teremben a szokásos iMaceken a fősulis nettel, mert először még tökjól fél perc alatt lestreamelte a teljes Nickelback - Savin' Me klipet, de aztán a Metallica - I Disappearnél leakadt a net és körülbelül negyed órába telt, mire sikerült letöltenie a háromnegyedét. Annak a netnek, amelyiknek délelőtt 20 percbe telt letöltenie 3 GB-t... Megjegyzem, ezt a klipet most épp itthon is elindítottam, és lazán streameli folyamatosan és szól a szám miközben ezt gépelem - mindezt egy lousy 1 Mbites netkapcsolattal úgy, hogy megy a torrent is közben 2 downloaddal és 4 uploaddal. Ennyit a fősulis hipergyors extrahűdeszuper aztaelolvadokolyangyors netről.

Azért voltam bent az A24-es teremben, mert a gyakorlati feladatba adott riportunk majdnem elkészült (végülis már csak a lényegi része hiányzik...), és Hi8-as kazettáról birge kamerájának segítségével egy darab FireWire kábellel megtámogatva azt digiztem be az egyik gépen. A mellette lévőn meg elindítottam a Safarit (ez az ottani IE megfelelője) és YouTube-oztam... Illetve akartam, de már a második klipnél megakadtam az imént olvasottaknak megfelelően, meg amúgyis, közben azzal szórakoztam, hogy két képernyős e-mailt írtam egy hűséges, ám annál rendszertelenebbül olvasó olvasómnak, aki biztos nagyon örül neki. A levél egyébiránt közel másfél óra alatt született meg, és most, ahogy a kimenő postafiókban nézem először így egybe, hogy mégis miket voltam képes én összehordani, észrevettem, hogy van ez három képernyős is. Így bizonyára mégjobban örül...

A kedvezményes tujavásár egy leendő rádióreklám lesz, amelyben kedvezményes tujavásárról lehet majd hallani, és én erre írtam ma egy Megállapodás Reklámspot Sugárzásáról-t, ami egyébiránt WordPadben készült el mintegy fél óra alatt, amíg rájöttem, hogy ott hogy lehet úgy írni, hogy ne fusson le a lapról a szöveg (a program ugyanis szívfájdalom nélkül enged írni a margón kívülre is, de azt ugyancsak szívfájdalom nélkül le is fogja hagyni a nyomtatás során a lapról...), viszont legalább jó lett. Vagy nem. De ezt majd Aurora megmondja.

Időközben eszebe jutott megint egy hét után ránézni a freemailes címemre, és találtam 36 levelet (egyelőre, ameddig néztem, mind spam, de ez már nem lep meg - oda már fél éve nem kaptam rendeset), és köztük volt egy, amelynek a szerzője egy bizonyos Ritti Anna (r.anna@vipmail.hu), a subject pedig: "tegnapi talalkozo" volt. én ugyan semmiféle Ritti Annával nem találkoztam tegnap (másmilyennel sem), de azért elolvastam a levelet, mert ez legalább moderately értelmesnek tűnt a sok perfect stock meguse this to your advantage meg order drugs online között. A levelet most változtatás nélkül közre is adom, miközben én kérek bocsánatot a benne olvashatókért, de ezt most tényleg muszáj. Aztán majd értekezek kicsit még róla:

Szia!

Köszi mégegyszer ezt a kis összeröffentést, jó volt végre beszélgetni egy kicsit. Kicsit vicces Ĭť˻ meg szomorú is -, hogy 5-en nem tudunk ugyanakkorra szabadidot szervezni. Kár, hogy Móni nem tudott jönni, de majd legközelebb.

Annyit leszögezek, hogy az a marhahús eszméletlen jól sikerült!!! Nem szeretem a marhát Ĭť˻ eddig nem szerettem - , mert azt hittem mindig rágós, de ez hihetetlen finom volt, köszi!
(Idáig még azt lehet hinni talán, hogy egy sima félrement levél, de most jön a sokk...)

Figyu!
Az erotikashow katalógust Ĭť˻ amit kölcsönadtál Ĭť˻ Ildi elvitte, félek, örökre
(Uhh, én is félek attól, hogy itt fogyott el a levél kiötlőinek kreativitása...). A lényeg, felhívtam oket és kértem tolük új katalógust (Aha, fogtam. Annácskám, te ennyi voltál, mész is a kukába.). Mondták, hogy semmi gond, küldenek, illetve ha Neked is kell, akkor a **********-es számon (Ezek után elfelejtheted azt is, hogy ezt benthagyom. Nevetségessé tevés közben sem kaptok ingyenreklámot) nyugodtan kérhetsz Te is újat. Meg kell hagyni, ez a 2007-es katalógusuk sokkal jobb, mint a tavalyi. A weboldalukon (a ********-n (Még mit nem?) Anikó megrendelt két pillangós tangát, bement érte és mesélte, hogy tényleg ok a hazai beszállítók, nagy raktáruk van. Két kis tangát vett, de kapott egy csomó ajándékot mellé, pl. egy vibrációs péniszgyurut ((sic!) - Esküszöm, nem én találtam ki! Ha kell valakinek, szívesen továbbküldöm a levelet :D) is. Ha ok hozzák ki, kb. ******* ([sátáni kacaj]) Forint a szállítás.

Anikó látta a neten, én is megnéztem, tényleg fut egy nyereményjátékuk ahol pénzt meg robogót sorsolnak ki az év végén. Csak 12 kérdésre kell bejelölni a válaszokat. A poén az, hogy ez inkább olyan felvilágosító jellegu játéknak tunik nekem. Robogót sorsolnak ki azok között, akik elolvasnak 12 felvilágosító kérdést??? Na mindegy, ez nekem vicces
(Az a baj, hogy én sajnos el tudom képzelni, hogy másnak is az...). :-) Itt a játék, nézd meg:
(Aszitted, mi?)


Ja igen, most jut eszembe. Beszéltünk néhány tételrol, abban maradtunk, az elso felét én, a másik felét Te dolgozod ki. én kb. csak következo hét péntekre készülök el, rosszabb esetben szombatra, de még úgyis beszélünk addig.
(Shut up already!!!)

Na puszi! Meg jó marhaemésztést! :-DD

Heninek is!
(Jól van, csak tűnj már el!)

Anna


Ezzel sikerült a "kreatívoknak" megalkotniuk a legnagyobb patkányságot (és ezzel máris megsértettem sokmilliárd aranyos kis állatot): íme a magánlevélnek álcázott spam. Ha egyszer a kezeim közé kaparinthatnám azt, aki ezt ki merte találni, nem kéne sokat gondolkodnom rajta, hogy kreatívan kitaláljam, hova is tűnjön el most egy időre (lehetőleg örökre) a vibrációs péniszgyűrűivel együtt. Ebben a döntésemben még mindig több kreativitás lenne, mint amennyi a szövegben fellelhető. Sokan viszont még ezzel együtt is viccesnek fogják találni és ezzel a kitalálóknak tényleg sikerülni fog összegyűjteni jó sok kattintást meg oldalletöltést, amiből jól arra következtetnek majd, hogy sikeres volt ez az akció, és ezért továbbra is számolatlanul fogják gyártani az ilyeneket. Ami engem miért is zavar, kérdezhetnénk, de máris válaszolok: képzeljétek el, hogy amikor távoli jövőben betöltitek postafiókotokat, egy alkalommal konstatáljátok, hogy érkezett 6 leveletek, amelyek közül kettőnek ismeretlen ugyan a feladója, de a subjectből úgy tűnik, hogy akár értelmesek is lehetnek. Azt hiszem, tovább nem kell magyarázni a dolgot. Azért is különösen veszélyes az ilyen ocsmányság, mert egyelőre szerintem nincs olyan spamválogató engine, ami ezt képes lenne kiszűrni (Istenem, add, hogy a Gmailes postafiókom Spam mappájában találjak egy ilyet!!!).

De hogy még egy vipmailes címet is képesek voltak ezért regelni... ÁÁÁÁÁÁÁ... na jó, tényleg hagyjuk az egészet...

Now Playing: Metallica - One
és most eljutottam már az ... And Justice for All albumig is. Jójó, hát ez nekem eddig kimaradt. Most viszont pótolom - egy hűséges, ám annál rendszertelenebbül olvasó olvasóm jóvoltából.

Komment-link

2006-10-17

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Szőrén szálán eltűnt az a post, amit tegnap írtam! Pedig volt tegnap post, direkt azért maradtam fenn éjjel egy óráig, hogy megírjam és ellenőriztem is, hogy felkerült-e, de mégse került fel!!! ÁÁÁÁÁ! Pedig az volt a címe, hogy "Kedvezményes tujavásár", és sokmindenről volt benne szó... Még jó, hogy a legfontosabb részét nagyjából újra tudom írni, de az mégse ugyanaz!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Ezt most dühömben a gyakorlati órán az iMacről írom, mert birgének akartam mutatni a tegnapi bejegyzést és ő mutatta most, hogy mégsincs fent!!! Pedig tényleg felkerült!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Now Playing: Massive Attack - Teardrop

Komment link nem lesz, amíg haza nem érek, mivel nem találom a relációjelet az Apple-billentyűzeten... Ezért nincs félkövér meg dőlt se. Meg tegnapi post se. Grrrrrr...

Edit: Komment-link
Félkövér és dőlt továbbra sem lesz, mert nem illene a post hangulatába. Ez így hiteles :-)

2006-10-17

Nem érvényes az előző post, mivel amint azt felraktam, azonnal megjelnt az előző is. Azért remélem, az UW vagy a WordPress a továbbiakban tartózkodik a szupernaturális jelenségektől, mert ez most hirtelen nagyon nem esett jól az idegeimnek...

Now Playing: KoRn - Make Me Bad
Illetve ez menne, ha nem lassult volna be megint a net... De a gyakorlatvezető srác már reverálta, hogy "... ja, biztos azért, mert FTP-zek...". Aham :-)

Komment-link majd ide, ismételten csak akkor, ha majd hazaérek.

Edit: Komment-link
(Mégis inkább ide :-))

2006-10-17

Ahogy felküldtem az előző postot, megint eltűnt a Kedvezményes tujavásár. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - de most már tényleg...

Now Playing: KoRn - Make Me Bad még mindig, illetve még mindig NEM, mivel még mindig csak a felét töltötte le...

Edit: ez most egy teszt - az EISZ-ből küldöm fel ezt a posteditet, hogy megnézzem, változik-e ettől valami. Mivel birgééknél megcsináltam jól, miközben Era telefonálgatott a háttérben, aztán meg törvénytelenül röhögtünk. A poén az, hogy még amikor meg is volt a post, akkor is elnyíródott valahol a vége előtt, és a végeszöveget újra kellett írnom - ami nagyjából sikerült is majdnem ugyanúgy - de az mégsem ugyanaz. Viszont most már mindegy.

Időközben pedig találkoztam a kreatív igazgatóval is, aki ecsetelte az életnek azt az oldalát, amikor képesek vagyunk megkerülni a Napot.

Komment-link, bár még nem értem haza, de az EISZ-ben nem iMac-ek vannak :-)

2006-10-20

A Prodigy-től a Narayan szól, mert azt olvastam Nfol blogjában az utolsó post alatt az ottani Now Playing rovatban, miközben azon gondolkodom, hogy Nfol nemlétező albumokat hallgat, ugyanis a CDDb nem ad ki Chicane-től Saltwater című albumot. Egyébként mindegy, tőle ez is kitelik. Mindenesetre ajánlom az Easy to Assemble albumot tőle - mármint nem Nfoltól, mert az nemlétező album lenne...
Most belemehetnék kicsit elvontabban ebbe a témába: a nemlétező albumok nemlétező számainak nemlétező meghallgatása után írhatnék létező szöveget, de jelenleg ez nem telik ki tőlem, mert én nem tudok mostanában olyan frankó elvont postokat alkotni, mint újabban Nfol, aki tökjó designt dobott össze (immár 576-odszor, hogy finoman utaljak az egyik recent kommentre...), csak kicsit csíkosnak láttam utána a saját adminfelületemet, dehát valamit valamiért.

Most éppen az idegesít, hogy már kommentben is kaptam spamet. Nem, egyáltalán nem veszem bóknak, hogy a "discount furniture store" nevű idióta bolthálózat nálam óhajtja reklámoztatni magát. Még azt se veszem bóknak, hogy a "kommentjük" a Thanks for your great site! mondattal kezdődik. Ha a Monty Python-csoport a Repülő Cirkusz S02E12-ben meg nem alkotja a "spam" kifejezést a kéretlen reklámra, akkor most kénytelen lennék valami nagyon csúnya szót használni.

2 comments are waiting for approval
2 comments marked as spam


*leporolja a kezét*

Ezzel meg is volnánk.

A mai nap a buszon elolvastam a Médiakutató 2006. őszi számát, amelyben volt egy Hajós-cikk, és az újsággal kapcsolatban arra kellett rájönnöm, hogy ezek az emberek, akik bele cikket (illetve tanulmányt) írnak, akkor is képesek teljesen érthetetlenül és szétfolyóan fogalmazni, amikor az alaptéma konkrét. Ami nem kis teljesítmény. Amikor meg nem konkrét, akkor meg aztán az ember már azt sem érti, mi akart lenni itt az alapgondolat.

Valamelyik nap hallottam fél füllel a rádióban, hogy egy csoport valahol félpályás útlezárással tiltakozik az országban folyó események ellen, követelésük szerint pediglen az egész magyar politikai elitet le kéne cserélni. Namármost én most tenném kötelezővé mindenkinek a Kazohinia című könyv elolvasását, amiből kiderül, hogy még ha ez meg is valósulna, jönnének helyettük ugyanolyanok, akik ugyanazt mondanák, mint a régiek. Persze az ugyanazt alatt azt értem, hogy más szavakkal, de ugyanannyira nem lehetne velük semmire menni. Aztán, amikor megint veszélyben lesznek, akkor megint változtatnak a szavakon, hogy egy darabig ne tűnjön fel, hogy soha nem történik semmi. Ahogy azt Szathmári Sándor (a Kazohinia szerzője) írta a Hiába című könyvében: "Az embereket nem lehet folyamatosan becsapni - ugyanazzal." Ja, és szociológiai tanulmányaimból valahogy az rémlik, hogy a politikai elit nem azért "elit", hogy csak úgy hagyja magát lecserélni. A többi stimmel.

Az utóbbi napok eseményeiből kettőt emelnék még ki ebben a postban: az egyik, hogy birge blogjában megjelentem, mint félkegyelmű blogger, aki túró rudit eszik (ennek örültem), a másik, hogy Lacek megint előjött azzal, hogy én menjek Rockmenzára (ennek nem örültemi). Igaz, hogy lehetne belőle talán egy jó post, de korántsem lenne annyira zseniális, mint az előző, ami felülműlhatatlan. Az egészhez sincs kedvem amúgyse... Hogy lehet azt elérni, hogy az embert ne hívják el többször? Már anélkül, hogy alkoholos filccel ki kéne írnom a homlokomra, hogy MTVB 5.... Illetve bocsánat - ez egy az alkoholos filc és a homlok kapcsolatáról azonnal beugró mental image volt... Szóval anélkül, hogy kiírnám a homlokomra, hogy Nem akarok Rockmenzára menni soha többet!, el lehet érni, hogy ne hívjon a Lacek többször? Valaki mentsen meg!

Most találtam rá arra a számlálóra az Indexen, amelynek segítségével folyamatosan nyomon lehet követni, hogy a Kossuth téren éppen hányan vannak. 3 másodpercenként frissül. De hogy a bánatban?

Ez nekem magas, megyek is túró rudit enni.

Now Playing: Red Hot Chili Peppers - This is the Place
Nem végeztem még a Metallicával, csak most pihentetem.

Komment-link

2006-10-24

A címről nem tudok túl sok értelmeset nyilatkozni, mert a kreatív igazgatóval szokásos (újabban) keddig sétánk alkalmával szúrtuk ki e szavakat a Széchenyi István Gimnázium ablakában papírból kirakva, ami még pluszban kölcsönzött némi pszichedelikusságot a dolognak. Ezáltal ezt a kifejezést ketten nem értettük, hogy hogy jön oda, de később egy teljesen más témában a kreatív igazgató tett egy olyan kijelentést, amit meg csak én nem értettem. Ez nyilvánvaló, hiszen érdekes is lenne, ha ő a saját kijelentését nem értené... A kijelentés így hangzott: "... de mi levesek vagyunk". Ezzel kapcsolatban szerintem én ma felállítottam a nemértés rekordját csak úgy hirtelen, mivel én nem csak a kijelentés érdemi részét nem értettem ("levesek"), hanem azt sem, hogy kire is vonatkozik ez igazából ("mi"). Akárhogy figyeltem, a kreatív igazgatóból nem lett több, miközben ezt a mondatot mondta, tehát végképp nem értem. Dehát ez ilyen.

Ma MSN-en két embernek is valami olyasmit mondtam, hogy ma ilyen hisztérikusan idiotikus napom van, ami úgy jött, hogy a sulikönyvtárban, ahol megújulása óta először jártam, MSN-en rámköszönt az egyik volt osztálytársam egy hülye flash-animáció linkjével, és abból indult ki tulajdonképpen a beszélgetés, hogy sajnos nem tudtam a hangját meghallgatni, mert itt ezeken a gépeken valami gond van a hanggal, pedig hangkártya is van, meg minden, de erről később. Aztán egyre hülyébb és idiótább és hisztérikusabb poénokat kezdtem írni - ez a mód néha tényleg csak úgy spontán rámjön és akkor általában elég nehéz engem leállítani. Kicsit később a KAC-ból MSN-ezve ugyanez történt egy másik állandó és hűséges kontaktommal (aki viszont egyáltalán nem olvas blogot, ezúton is ejnye-bejnye ("... Zidukám") neki!), annyi különbséggel, hogy abban az esetben én köszöntem rá...

Ha netán nem futunk bele ebbe a feliratba a kreatív igazgatóval, akkor a Hisztérikus idiotizmus cím meg is felelt volna a mai bejegyzésnek. Ez a kifejezés egyébként először akkor ötlött fel bennem, amikor Jack Lemmon színészi teljesítményét figyeltem az alkalomból, hogy másodszor néztem meg a Van, aki forrón szereti című filmet. Ennek apropóján ma egy alkalommal még JL hisztérikus vigyorát is próbáltam utánozni, de eléggé haloványra sikeredett. Az viszont teljesen biztossá vált számomra, hogy ebből a filmből rengeteget merített a Monty Python-csoport, mivel Jack Lemmon egyes részekben kiköpött John Cleese, Tony Curtis pedig egy jelenetben tisztára Michael Palin - és ott még a szöveg is tiszta MP-féle abszurd... Ennek ellenére Pythonék zsenik, csakhát Curtisék is :-)

Ja, igen: a könyvtárba hozott tökúj-tökszép-tökgyors gépek és azok hangkártyájának története. én nagyon örülök annak, hogy ezercsillió dologgal felújították a sulit - ezek közé tartozik egy tökúj épület, benne ezercsillió teremmel (amik között van egy nagyelőadó, ami kétezercsillió forintba kerülhetett, és kényelmetlen. Gratulálok), benne ezeregycsillió számítógéppel, ami tökjó, de tényleg. A könyvtár is all-new és Eukonform meg Eukompatibilis meg hasonló jók, és még hangkártya is van ott a gépekben. Ami egyébként tökjó ötlet, hisz hol máshol lehessen a hangot bömböltetve honfoglalózni, mint a könyvtárban. Bloody logikus, nem? Anyways, ha már van hangkártya, használjuk is - adtam ki az ukázt magamnak, és elkezdtem turkálni a zsebemben a discman után. Beraktam a lemezt a meghajtóba, bedugtam a fülhallgatókimenetbe a fülest - a kimenet előzékenyen a gép előlapjára van kivezetve, szóval előre dörzsöltem a kezem, hogy milyen kulturáltan fogom én itt úgy hallgatni a Y'all Want a Single-t, hogy közben még a discmanem akkumulátorát se fogyasztom. Nade nem eszik olyan forrón (pedig én úgy szeretem, hahahahaha (és ez most igenis Jack Lemmon-féle hisztérikusan idióta kacaj volt! Higgyétek el!!!), ugyanis a gép meg se volt hajlandó nyikkanni, pedig a Winampon rendbenlévőnek tűnt a lejátszás. Hosszadalmas barangolás következett a hangerőszabályzók rengetegében, sikerült elővarázsolnom egy olyat, hogy "Front Green In", de ezen a ponton végzetes csalódás ért: nem volt elnémítva... Pedig olyan szépen kitaláltam, hogy ugye ahova dugtam a fülest, az elöl is van, zöld is, meg be is, tehát biztos azzal volt a gond, dehát nem. A gépnek úgy se volt hangja, hogyha kivettem a fülest. érthetetlen...

Mint ahogy az is, hogy hogy képzelem én azt, hogy így éjnek idején, fél egykor én még blogot írok. Hát mi ez? Abba is hagyom gyorsan...

Now Playing: Air - Playground Love
Végigértem a Metallica-diszkográfia nálam lévő albumain (egy hiányzik a teljesből, tudom, tudom...), úgyhogy most újra a Shuffle az úr. és milyen jól válogat...

Komment-link

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!