Login: Jelszó:

2006-11-04

... folytatni a blogot ekkora szünet után is. Azonban a cím zseniálisan kétértelmű, ugyanis a mai post döntően képekről fog szólni.

Ezen vonatkozásában kísérteties konnekciókat mutat Nfol blogjával is, ugyanis ő szokott nyakló nélkül asztalfotókat közölni folyamatosan - s mint bizonyára kitaláltátok, most én fogom ugyanezt tenni. én viszont ésszel :-)

Történt egyszer, hogy elhatároztam, milyen érdekes lenne, ha a fősuliban minden gépteremből hoznék egy reprezentatív képet az asztalokról. Ezt a projektet az utóbbi időben a megvalósítás rögös útjára helyeztem, és 3 helyről már tudtam is hozni egy-egy asztalfotót. Ígyhát most én is használhatom azt a kifejezést, amelyet Nfol előadásában már oly sokszor megcsodálhattunk: Deskshot-time!

Első áldozatunk a KAC:



Az itt található gépekről annyit kell tudni, hogy 650-es procival és 16MB-s Riva TNT2-kkel rendelkeznek. Sajnos nem emlékszem már, hogy mennyi RAM van bennük, de utána fogok nézni, ígérem. Az asztal érdekessége, hogy idéntől már van Skype is, amelynek hangszolgáltatásait nem igazán lehet kihasználni, révén nincs hangkártya a gépekben, de a Winamp már időtlen idők óta ott van, valamint a hangerőszabályzó is tökjól ki van téve a tálcára. Fő a látszat...

Második kandidátusunk az általam leginkább szeretett EISZ:



Örömmel tapasztaltam, hogy a default XP-kinézetek közül az általam is használt ezüstöt preferálták itt, Firefox mindenhol van, és még a gyorsindítás is hasonlóan néz ki, mint nálam itthon. A háttérképen még van mit javítani (tavaly a régi rendszer miatt még egy a használat utáni kijelentkezésre figyelmeztető wallpaper volt kifeszítve, de ez már nem aktuális, így maradtaka a felhők...), de ebből is látszik, hogy nemhiába ez a gépterem a kedvencem :-)

Vizsgálódásunk utolsó tárgya a könyvtár... Ami tulajdonképpen egy könyvtár, de található benne soksok számítógép is, tehát hiába nem gépterem, akkor is hoztam nektek deskshotot és kész:



A felbontás és a böngészőválaszték itt a legnagyobb, és bár a Win98-as kinézetet nem szeretem, mégis eséllyel pályáztak az itteni gépek gyorsaságukkal, billentyűzetükkel, egerükkel, monitorukkal és hangkártyájukkal együtt arra, hogy a kedvenceim legyenek, ezt sajnos elbukták a hangkártya elülső zöld kimenetével történt incidenssel... Bad luck. Viszont ha azt a hibát valahogy sikerül kijavítaniuk az ottani demonstrátoroknak, akkor a könyvtár jó eséllyel az E-klub (R.I.P. :-() utódja tud majd lenni (ahonnan hoztam volna deskshotot szívesen...). Bár ezen esélyeit ismét könyvtár volta rontja le szignifikánsan, ugyanis az E-klubban a gépeknek külső hangszórói voltak a monitorokon (ezek ugyanúgy megtalálhatók a könyvtárban is, csak azok se szólnak...), és az In Flamestől az Only for the Weak bömböltetésében ott nem akadályozott meg semmi, de egy könyvtárban talán nem kéne. De mi lesz már azzal a Front Green Innel...?

és most következhetne egy kép az asztalomról, de nem következik. Helyette a bejegyzés vége következik. How about that? :-)

Now Playing: Gnars Barkley - Transformer
Óriási ez a St. Elsewhere album!

Komment-link

2006-11-10

Azért előfordulnak ebben a blogban bejegyzések is néha, de főleg akkor, amikor végre hazaértem így a hét mind az öt napját magam mögött tudván. Illetve a pénteket még nem teljesen, de akkoris. Ami pedig lassú, az az, ahogy a beígért dolgokkal haladok (haladni látszok, hogy pontosabban fogalmazzunk...), ugyanis a múlt postban beígért "kiderítése annak, hogy a KAC-ban mennyi memóriája van a gépeknek" című beígért akció még nincs kész, valamint a YouTube-bal kapcsolatban is beígértem bizonyos filmrészletek felkerülését, de ezekkel szintén nem haladtam semmit. Pedig az is beígért volt. Úgyhogy most jól beígérem, hogy nem ígérek be semmit.

Lassú továbbá az, ahogy például Nfol blogjával haladok, ugyanis mivel a sajátomat nem írom, valószínűleg nincs időm ezzel foglalkozni, ergo az övét se tudtam olvasni, ergo most egyszerre vagy négy post zúdult a nyakamba. Ami jó. Mert Nfol blogját olvasni nagyon jó, akár az IE6 és a stíluslapok érdekes és pszichedelikus (jajdekár, hogy kezd ez a jelző már elcsépelt lenni eme oldal hasábjain...) viszonyáról, akár az Index-birodalom stílusának uniformizálódásáról van szó. Utóbbi jelenséget magam is észrevételeztem egy ideje, és szerintem ebben a kategóriában a nemrégen indult Subba nevezetű szekció viszi a pálmát. Ezt most belinkelhettem volna, de számomra ez még annyit se ér meg... Aki nem hiszi, járjon utána, aztán pórul, de nagyon. Aki leragad ott olvasgatni, az vagy engem nem fog tovább, vagy engem eleve nem is olvasott...

Mostanában olvastam Végh Antaltól a Gyógyít6atlan? című könyvet, ami Magyarország labdarúgó válogatottjának azon veresége után íródott, ami legalább 35 évre visszavetette a magyar labdarúgást. Ami 1986-ban Mexikóban történt, azt sokan próbálták megfejteni, de tudomásom szerint ma sem tudjuk, mi volt a szovjetek elleni 0-6 igazi oka. A Végh Antal-könyv húsbavágó őszinteséggel kérdez és mutat rá olyan dolgokra, amit mindenki lát, csak nem vesz észre - az Index írói gárdájára (tisztelet a kivételnek!) jellemző orbitális arcoskodás nélkül (kitérő: egyébként sokáig nem tudtam, miért nem visz rá a lélek engem mostanában, hogy bármit is olvassak az Indexről (pedig a zavargások, tüntetések időszakában elsődleges hírforrásnak használtam őket, csak úgy egy hét után már csak a főcímeket olvastam el), és erre pár perce, Nfol sorait olvasva jöttem rá...). Persze megszületett az ellenkönyv is, szinte azonnal, ahogy ez akkoriban még szokás volt. A Ki beszél itt már Mexikóról? alcíme a következő: "Válasz(ok) Végh Antalnak". Szerintem eleve már a címe is félrevezető, mert Végh a maga könyvét 1986 júliusában írta, amikor a Mexikói VB emléke még nem halványodott el, nem vesztette aktualitását. A másik meg az, hogy a '86-os 0-6-ot a magyar labdarúgás a mai napig nem látszott kiheverni. Más kérdés, hogy azóta volt egy '97-es 1-7 is a Jugoszlávok ellenében, meg egy 2006-os 1-4 a Svédek ellen... Tekintve, hogy a kontra-könyv 1986 novemberében jelent meg, Mexikóról még igenis kellett beszélni.

A Ki beszél...-t még csak elkezdtem, de már az első 10 oldalon akkora leckéket lehet kapni csúsztatásból és kontextusból kiragadásból, hogy abból egy komplett érvelési technikák című kurzus tananyagának összeállítását vállalnám. Ebből kifolyólag elolvasni ezt a két művet még annak is érdemes, akit nem érdekel egyáltalán a foci...

Ami igazán érdekes a Mexikói vereségünkben, az az, hogy a játékosok már az első percben képtelenek voltak fizikailag megmozdulni. A Ki beszél...-ben szerepel egy Esterházy-interjú, amelyben a válogatott játékos elmondja, hogy az egész mérkőzésen valami olyan szintű fáradtságot és rosszulétet érzett a csapat minden tagja, hogy az egyszerűen elmondhatatlan - maga Esterházy a 60. percben hómezőt látott a pálya helyén (!), mindez a 40 fokos mexikói hőségben... Itt valami történt - ezt figyelembe véve nem csoda, hogy a 4. percben már 0-2-re álltunk.

A Gyógyít6atlan?-ban Végh Antal idézi Mezey Györgynek, az akkori szövetségi kapitányunknak azt a kijelentését, miszerint nincs az a csapat, amelyik 4. percben már kétgólos hátrányban van, és nem roppan össze. Erre Végh azt mondja, emlékezzünk a magyar labdarúgás másik, ugyanennyire, vagy talán még sokkal jobban fájó kudarcára, az 1954-es 2-3-ra az NSZK ellen a svájci VB-döntőben: ott hogy kezdődött a meccs? A mieink bevarrtak gyorsan 2 gólt. Összeroppant az NSZK...? A mieink nemhogy folytatták volna a gólgyártást, hanem még kaptak hármat...!

Saját megjegyzésem mindehhez: na, körülbelül ennyi értelme van az 1954-es NSZK válogatottat összehasonlítani az 1986-os magyarral...

Ami nekem erről az egészről még eszembe jutott, hogy mi lesz itt még a 2010-es Dél-Afrikában rendezendő VB-n? Merthogy, ha visszaemlékszünk, már Németországban is több csapat panaszkodott a hőségre... Mégis, mennyi esélye van arrafelé az európai csapatoknak? Persze így előre nyilatkozni, stúdióbeszélgetni csak a futballszakértők tudnak, én nem írhatok most itt olyanokat, hogy nem lehet előre jósolgatni meg a labda gömbölyű, ha bemegy gól, a focit gólra játsszák és nyerni csak úgy lehet, ha berúgjuk - nem. Bár azért tisztelem és becsülöm azokat, akik a tévében ezeket a közhelyeket képesek egylevegőre elmondani. én sajnos csak két dologban vagyok biztos: Világi Péterben és Urbán Flóriánban - nélkülük egészen egyszerűen nem lehet majd megrendezni azt a VB-t sem...

De hagyjuk is a focit, foglalkozzunk inkább velem, az én karrieremmel, ugyanis átigazoltam a TT-ből a HSC-be, mivel nw-t már a CB óta nem játszottam. érthető volt mindenkinek? Akkor jó... Ha esetleg mégis akadna, akinek nem világos, annak szintén egy rövidítést ajánlok figyelmébe: UT :-)

Ezzel ismét brilliáns utalást tettem a címre, ugyanis ez a hír is már több hetes, mégis csak most ért ide a blogba. Ugye, milyen lassú?

Számottevő gyorsulást a postok születési sebességében nem ígérhetek, de hétvégén még megpróbálok valamit alkotni. Mondjuk pont bejegyzést lehet, hogy nem fog sikerülni...

Now Playing: Nature One Inc. - SummerSoundSystem
Novemberben...

Komment-link

2006-11-23

Két ultrarövid post következik.

Aurora talált a rádióban egy olyan barackot, ami almának nézett ki, és még az illatáról sem lehetett biztosat mondani, hogy az most melyik. én meg rögtön rávágtam, hogy akkor ez egy "barma". Csak azért, mert az "alrack" nem hangzik túl jól.

A buszokon nemrégiben felfedeztem, hogy a sok-sok posttal ezelőtt említett fényújságot immár használják is. No nem túl értelmesen, legalábbis én nem túl sok értelmet tudtam felfedezni az eddig látott feliratokban. Ma például a buszunkra ez volt kiírva szép aranysárgán világító pontokból összerakva:

élél
élél


Egy másik buszra pedig a roppant szellemes

NíNí
NíNí


feliratot applikálta az ismeretlen szerző. Még egy gyöngyszemet ismertetek még, ami szintén a mi járatunkra volt egykoron kiírva:

NéNé
NéNé


Többféle magyarázat lehetséges:

1. Hülyék a buszsofőrök
2. Ez valami titkos kód, amit csak az ért, aki hülye
3. én vagyok hülye, hogy nem értem

Lehet válogatni...

Now Playing: Audioslave - Man or Animal
Hazafelé menet a Béke tér közelében a 3K-ból a Prodigy-től a Girls hangjai szűrödtek ki, ahogy elhaladtam előtte, és ettől nem kicsit szorult ökölbe a kezem, ugyanis hallottam én már máskor Daniel Powter halhatatlanul klasszikus Bad Day-ének foszlányait is onnan szólni szintén egy olyan alkalommal, mikor nem mentünk be. De ha bemegyünk, akkor mindig (de az hétszentség, hogy mindig!) reménytelenül reménytelen hulladékot vagyok kénytelen "hallgatni". Ha három órán keresztül vagyunk ott, akkor három órán keresztül játszik a zenegép csak hulladékot (megtörtént eset!), ha fél órát, akkor addig. Lásd a hétfő estét (kedd hajnalt...). én a 3K-ban zenét még nem hallottam...
Váltott a winamp: Prodigy - Girls
Persze, hogy én voltam.

Komment-link

2006-11-23

Ez a post azért van itt, mert itt van.

(... meg azért, mert ezt a poént már régóta el akartam sütni, de ez most lényegtelen :-))

Now Playing: Prodigy - Girls
Még mindig.

Komment-link

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!