Login: Jelszó:

2006-12-02

Most minden valószínűség szerint blogot fogok írni.

Jééé, tényleg! Node komolyra fordítva a szót, ma volt a PC Guru fórummeet, már nem tudom, hogy negyedik avagy ötödik alkalommal-é, de hasonlóan jó volt, mint eddig már háromszor. Vagy négyszer. Whatever.

A legkiemelkedőbb esemény az volt a találkozón, amikor felszólítottak minket, hogy ne fényképezzünk már többet a Lurdy házban a moziszinten a mozi területén. Pontosabban csak engem, mivel én indultam el a mosdó felé, és akkor jön ki a srác a pult mögül, ahol popcornt meg egyebeket árult, és onnan látta, hogy párat már fényképeztünk. Ja, hogy mit voltunk mi képesek fényképezni? Hát ezt:



Igen, ez az, aminek látszik: egy kartonból kivágott tünemény, amely a Happy Feet című topfilmet reklámozza. Erről készítettünk pár képet többek közt úgy is, hogy én is rajta vagyok egy idióta vigyor kíséretében, de ettől az olvasókat megkímélném. Elég az hozzá, hogy sehol nincs kiírva a területen, hogy tilos képrögzítő eszközt használni, szerintem csak a nézőtérre, de mindegy, nem csináltunk több képet. Gondolatban azonban sok módozatot kitaláltunk más tevékenységekre, többek közt konkrétan szerettük volna kisollóval kivágni a nekünk tetsző pingvineket és hazavinni őket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt akár meg is tehetnénk - csak közben ne fényképezzünk!

Egyébként felfogni nem tudom, hova kerül egy ilyen kartonlapból kivágott reklámszobor miután a film kifut a mozikból... Talán van valahol ezeknek egy raktár? Ez a Happy Feetes ez amúgyis csak olyanoknak szól, akik emésztő vágyat éreznek arra, hogy olyan animált pingvineket nézzenek 108(!) percen keresztül, akik táncolnak és Robin Williams vagy Hugh Jackman hangján szólalnak meg. Hmm... én nem tartozom közéjük, de a kartonpingvinek mindenesetre jobbára aranyosak voltak, nem véletlenül akartuk őket kivágni. Viszont, akik az említett csoportba tartoznak, azoknak még mindig van választási lehetőségük: vagy rohannak a moziba és megnézik a filmet, vagy beülnek egy sarokba és megvárják, míg elmúlik.

Úristen, most mi lesz: közzétettem itt egy fényképet, amit olyan helyen készítettünk, ahol nem szabad fényképezni! Jaj! Sőt: az iWiW-en is az alapértelmezett fényképem ott készült! Sőtsőtsőt: MSN-en is azt használom!!! Nemsokára berontanak az ajtómon a rendőrök, de addig is még van annyi időm, hogy a Publish gombra kattintsak. Sőt, még mesélni is tudok előtte valamit még...

éNIíé
éNIíé


Ez volt felírva annak a busznak a fényújságjára, amivel a napokban az egyik napon hazautaztam. Emberek, ez egyre súlyosabb lesz...

Now Playing: Fear Factory - Edgecrusher (Urban Assault Mix)
Most erre a számra vagyok rákattanva, de kegyetlenül. A YouTube-on találkoztam vele először, mikor gyanútlanul megnéztem egy Terminator 2-es videót. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Kötelező darab!

Inflict strain upon the structure
Collapsing below my pressure...


Megunhatatlan!

Komment-link

2006-12-05

Vajon most Nfol fogja megénekelni Bácsó tanárúr okosságainak a valóságra gyakorolt erőteljes hatását? Vagy birge bocsátkozik élénk értekezésekbe a japántanulástól elkezdve Torres Danin át a káromkodások művészi értékéről? Esetleg Dicska kápráztat el minket az aktuális kötprogi forráskódjával, hangullattrackként pedig közben a Take This Life simogatja lelki füleinket?

Nem. Az előbbiek közül egyik sem igaz, most csak S@ti gagyog valamit a buszokon található világító kijelzők érthetetlen feliratairól. Tehát igen, igen, el szabad hinni: frissítés következik! Nem kizárt, hogy még az oldalt található linkek közt is rendet vágok, valamint arról is lehet vitatkozni, mennyi értelme van az embernek a saját blogjában a saját blogját belinkelni...

A tegnapi napom két beadandó megírása mellett (illetve közben) azzal telt, hogy a következő videókat feltöltöttem a YouTube-ra:

Palik László - Igen, igen, igen!
Palik László - Elmélet
Palik László - Alonzóóó, ho-ho-ho-hóóóóó!
Palik László - Jön a japán!
Wéber Gábor - Az óra visszafelé pörög
Palik László - A szemét kinyomják az autónak
Palik László - Satóé a nap jelenete!
Lilu - Vicc

Ezek már régóta a gépemen tartózkodnak, csak eddig megkíméltem a nagyközönséget tőlük. De nemrég eszembe jutott, hogy ha már Marton Szilárd és Jóna Zsolt is fel van töltve, akkor... akkor már mindegy :-)
(Előbbit 1048-an, utóbbit kereken ezren látták a view counter tanúsága szerint. Mindezt a 2048 embert külön nagyon-nagyon sajnálom...)

Ez tehát a tegnapi nap hiteles krónikája, a mai nap hiteles krónikáját pedig egy kis mozzanattal indítanám: reggel kilenc előtt tíz perccel, mikor az Öntevékeny körök börzéjére készültünk a DF Filmklub és az IAESTE színeiben, Aurora egy papírvágó alkalmatossággal Filmklubos szórólapokat gyártott. Ezt a megmozdulását úgy kommentáltam, hogy Era felé fordultam ragyogó szemekkel, és azt mondtam: "Papercut!". Era csak pislogott pár másodpercig, majd megismételtem: "Papercut!" - de csak hozzá kellett tennem, hogy Linkin Park, hogy leessen neki és beszédüljön a legközelebbi sarokba az agyi lefáradástól. és hangsúlyozom, mindez reggel 9 előtt! Igazán kockázatos volt tehát a mai nap a közelemben tartózkodni - lám, még bejegyzés írására is vetemedem, veszélyes, veszélyes... A nap további részében ezt a veszélyességet inkább Aurora tapasztalhatta meg. De ha már itt tartunk: Linkin Park - Papercut - mostanában rá vagyok kattanva erre is.

A Filmklub keretein belül ma az A Tanú című klasszikust tekintettük meg. Hogy ez a Virág elvtárs mekkora egy arc... A Szocialista szellem vasútjáról meg már nem is beszélve. Bástya elvtárs egy szövegét pedig még lehet, hogy ki is írom MSN-re egyszer:

"Ha én valamit szeretek magamban... az a szerénység"

9/10

Ahogy a filmről kijöttünk, birge ecsetelte, hogy Loretta sajnos válságos állapotban van, illetve az egyik winchester, jobban mondva a rack. Szóval annyira poros, hogy portigrisek garázdálkodnak arrafelé - ezt ő jelentette ki így, mire én gyorsan rávágtam, hogy poroszlán, és annyira örültem neki, hogy még kétszer elmondtam, mire Era kijelentette, hogy ő aggódik, mert én most ezt fogom ismételgetni három napig, hogy poroszlán, poroszlán, poroszlán, én meg ezúton is kikérem magamnak, én igenis nem fogom ismételgetni a poroszlánt, merthát ha ismételgetném azt, hogy poroszlán, akkor a bejegyzésben már több mint négyszer szerepelne az a kifejezés, hogy poroszlán, valamint még a címe is az lenne. Hát ugyehogy nem így van...?

éé
éé


... deklarálta a busz, amivel hazajöttem. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöttem, hogy fontolgattam magamban, hogy mit is fog ez a bejegyzés tartalmazni, valamint az is eszembe jutott, hogy morcos vagyok.

Morcos vagyok, mert a kreatív igazgatóval lehet, hogy holnap sem fogok tudni összefutni. Már több hete nem volt ülés ilyen-olyan okok miatt - hát hova jut így a blog...?

Now Playing: Motorcycle - As the Rush Comes (Gabriel & Dresden Chillout Mix)
Újabb Gabriel & Dresden remix-remekmű, amely Massive Attacket idéző hangzásvilágával és nyugizós elektronikus stílusával elsőre belopta magát a szívembe. Erre tökjól lehetne aludni. Apropó, alvás-

*holtfáradtan beszédül az ágyba*

Komment-link

2006-12-08

Annyira nem rossz ötlet az It's the Mind, hogy le is nyúltam blogcímnek. Bővebb információért lásd az előző post kommentjei közt Nfol elsőjét.

Annyiban szerencséje van az eddig történtek ellenére is hűséges olvasóimnak, hogy nem a post maga, hanem amiről szól, az lesz It's the Mind jellegű. Pedig ide most bevághatnám a post legelejét, és-

Na jó, just kidding.

A mai nap az interkulturális kommunikáció jegyében telt, ugyanis meglátogattuk a 35-ös koli negyedik emeletén lakó mintegy 26 kínai és mintegy 1 bangladesi tanulót, valamint az ötödiken lakó mintegy 20 ukrán hallgatót, akik mind három évre jöttek ide. A főiskola annyira okos volt, hogy erre a 47 emberre egy (1) darab kapcsolattartót nevezett ki, aki Desperado, az IAESTE Helyi Bizottságának elnöke. Az előző gyűlésen megkért minket, hogy nem lenne rossz, hogyha aki tud angolul, az segítene már egy kicsit, mert egy embernek azért a 47 egy kicsit talán sok. Mi pedig mentünk Aurorával, aki saját bevallása szerint egy kukkot nem tud angolul, mégis egész sokmindent megértett a lezajlott párbeszédekből, meglepően kevésszer kellett "játékba avatkoznom", azaz fordítani, ami elhangzott az imént. Szóval ezúton is elismerés neki - az már egész biztosan nem igaz, hogy egy kukkot sem :-)

A kínaiakkal azért nehéz megtalálni a közös hangot, mert csak kettőjük tud angolul, a többiek eléggé katasztrofális szinten állnak a nyelvvel, és én egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogy fognak ők itt tanulni, mivel az oktatásuk elviekben angol nyelven folyik. Hogy most akkor folyik-e, vagy mindent Ericről és Martinról másolnak (a két srác, aki tud angolul közülük - mindenkinek van egy amerikai neve), azt nem tudom, mindenesetre érdekes. Nomeg az is, hogy ők itt angol nyelvet is tanulnak, és alig hiszem, hogy itt lenne olyan angoltanár, aki tud kínaiul. Márpedig valamilyen közös nyelv ahhoz is kell, hogy valakit angolul tanítsunk, szóval... Na, itt már erősen kezd It's the Mind jellege lenni a dolognak, de van még tovább...

A kínaiakhoz még visszatértünk később, a Martinnal való találkozásunk után gyorsan felmenekültünk az ukránokhoz, akik már sokkal közvetlenebb, talpraesettebb és nyelvtudóbb népség - mindegyikük tud angolul, egész jól! Ivan ráadásul óriási arc (a srác, akinek megadtam a számomat - mindegyik külföldi tanulónak van egy magyar mobilja), nagyon jól tud angolul és remek kiejtéssel tudta kimondani, hogy "táska", amikor kiderült, hogy Desperado a táskáját hogy-hogynem a kettővel odébb lévő lányok szobájában hagyta. éppen interneten sakkozott, amikor megjelentünk nála, és a "Now, I'll beat some people on the internet!" mondattal búcsúzott tőlünk, valami utánozgatatlanul ördögi kifejezéssel az arcán. Spot on!

A kellemes rész után újra körbejártuk a kínaiakat, elsősorban Eric megtalálása céljából, de az valahogy nem sikerült, úgyhogy megnéztük a konyhát, ahol a következő kis szkeccs zajlott le: Desperado bement, és látta, hogy főzőcskéznek éppen bent úgy hárman. Megkérdezte tőlük, mit főznek, mire a válasz így hangzott: "Yes." Desperado kijön, és azt mondja: "Na, látjátok, ez a társaság teljesen reménytelen, most kérdeztem tőlük, mit főznek, és annyit mondtak, hogy yes. De talán azt hitték, azt kérdezem, hogy hogy vannak..." - morfondírozott el talán már félig magának, de én közbeszóltam: "Nade arra a kérdésre is milyen válasz már az, hogy yes?" Ezt a mai napig nem értem. It's the Mind, mondom...

A körbejárás során találkoztunk még Leóval, aki azért még Ericen és Martinon kívül nagyjából értelmes arcnak néz ki, elfogadható szinten tud angolul, szóval vele sok probléma nem lesz. Aztán benyitottunk egy olyan szobába, ahol az egyik srác egy izometrikus nézetet használó, szemlátomást shareware szintű hack 'n slash játékot futtatott negyed képernyőn egy laptopon, jöttünkre fel sem nézett. Desperado kommentárja: "Ez egész nap ezt csinálja. Átjön a lányok szobájába, és ezzel játszik." A srácon nagyon látszott, hogy most az a kb 400*300-as ablak neki a virtual reality, szóval nem is zavartuk tovább. Ehhez hozzá kell még tennem, hogy It's the Mind? Na ugye...

Kiderült közben, hogy a szinten egy zuhanyzó sem működik. Martin ezt élénken elmagyarázta nekünk kétszer is, aztán hatalmas ide-odamagyarázások után sikerült összeraknunk a képet, ami a következőképpen néz ki: a koliban most újítják fel a zuhanyzókat oly módon, hogy kicserélik a zuhanytálcákat. Ez azzal jár, hogy egy napig hagyni kell száradni a szilikont, amivel lekenik. Az alapötlet az volt, hogy nehogy az legyen, hogy senki nem tud zuhanyozni, csak minden második szobában fognak szilikonozni. A kis tekerőt minden második szobában kivették a foglalatából, hogy ne tudja senki megnyitni a vizet és újra összevizezni mindent. Csakhogy ezek az okos kínaiak azt csinálták, hogy levették a tekerőket, és átvitték a szomszéd szobába. Így azokat a zuhanyzókat is használták, amiket nem szabadott volna nekik. A slusszpoén most jön: a karbantartók erre az összes zuhanyzóban elzárták a vizet. Így a kínaiak jelenleg nem tudnak zuhanyozni; csak abban a szobában működik a zuhanyzó, ahol a bangladesi srác lakik egy másik kínaival, mert ott nincs zuhanytálca, nem volt mit szilikonozni... A bangladesi srácot egyébként Nurulnak hívják, baromi jól tud angolul, elképesztően barátságos és oltári jó arc. Meg a kínaiak szerint is, mert Martin kérésére beleegyezett, hogy jó, akkor az a 26 ember, akinél nem működik a zuhanyzó, zuhanyozhat nála.

Mi próbáltuk rábeszélni Martint, hogy próbáljon egyezkedni az egy szinttel feljebb lévő ukránokkal (vagy az egy szinttel lejjebb lévő magyarokkal, for that matter), de azt mondta, ő nem akarja, mivel az egy "másik kultúra". Mikor a magyarokat kérdeztük, ugyanez volt a válasz. Ilyenkor meg az ember hiába akar segíteni, mert ezzel, hogy ő nem akarja, nem tudunk mit kezdeni. Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the Mind...

Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the-

Hmm... I have a terrible feeling of déja vu...

Na, a végére azért csak It's the Mind jellegű lett a post maga is, nem úsztátok meg. Mindenesetre én szeretnék beszélgetni majd valahogy a többi kínaival is, hiába totál kakukk az egész társaság angolból, majd csak megoldjuk valahogy. Az meg aztán különösen érthetetlen, hogy miért nem nyitnak jobban legalább az ukránok felé, akikkel még ráadásul egy cipőben is járnak, mert Ukrajna hiába szomszédos ország, mégiscsak idegenek ők itt mindannyian. Az meg, hogy "más kultúra" nem érv, mert ennyi erővel csinálhatnak kínai negyedet az egész emeletből, de akkor meg minek jöttek ide...? Mindegy, ezen nem idegesítem magam, az idő talán megoldja ezt a problémát is. Az ukránokkal meg semmi probléma nem lesz, mert három lány tőlük például Budapestre utazik önállóan vasárnap repülő- és vonatjegyeket venni haza, és nem ez az első eset.

IíN
IíN


Úgy látszik, a busz is igazodott a mai nap általános It's the Mind hangulatához.

Now Playing: Franz Ferdinand - Tell Her Tonight

Komment-link

2006-12-16

A cím szorosan összefügg szerencsétlen Ericsson T65-ösöm állapotával, amely sajnálatos módon tetszélő állapotba került, amennyiben se bekapcsolni, se kikapcsolni nem lehet, miközben ő maga se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban nincs. Konkrétan az akkumulátor töltöttségi szintet jelző ikonja van kint a kijelzőn, és ha megnyomom a bekapcsológombot, akkor kigyullad a kijelző, de nem reagál semmit. Akárhogy tenyerelek rá, semmi...
I figured, hogyha az akkut kiveszem és visszateszem, talán magához tér ebből a Schrödinger macskáját idéző állapotból, de nincs olyan csavarhúzóm, amivel a hátlapot rögzítő két darab csavart ki tudnám csavarni. Tehát most vagy telefont veszek, vagy csavarhúzót. A helyes megfejtők között apple-egereket sorsolok ki (ezekről később...)

A cím megszületésében tevékeny részt vállalt az a hűséges olvasóm, aki a fenti gondolatmenetet mélyértelműen végighallgatta, ezzel bábáskodva a tetszélő kifejezés megszületésénél. Bár a google hozott rá 16 találatot, de nekem ezektől függetlenül és éppen abban a pillanatban jutott eszembe.

Voltunk ismételten a külföldieknél, méghozzá múlt hét szerda este, amikoris eredetileg be akartuk jelenteni nekik, hogy a telefonom szolgálatteljesítés közben hősi halált halt, de nem lett belőle semmi, mert mielőtt találkozhattunk volna akár csak egy olyan emberrel, akinek megadtam a számomat, és ebből kifolyólag ez az infó fontos lehetne neki, leragadtunk egy az egyik kínai lánynál, aki éppen magyart tanult, és a belépő Desperadót rögtön letámadta azzal a kérdéssel, hogy az "egy" szót hogyan is kell kimondani. A "gy"-hanggal voltak kisebb problémái, aztán mikor Desperado kiment, tőlem kérdezte a többit. Ígyhát ottmaradtunk, amíg végig nem mondta az összes számot százig (azért voltak benne ugrások, 31 után rögtön 40 jött, és hasonlók - hálisten...), aztán meg pár kifejezést, mint például Jó reggelt!, Jó napot!, meg ilyenek. Ez utóbbiak közül a Milyen a ...? kérdésnél kétségbeesetten mutogatott az "ly"-ra, hogy na az most miféle szerzet. Hilarious...

Erről az jutott eszembe, hogy valamikor 1999-ben az 576 KByte-ban CoVboy kapott egy olyan levelet, amiben szerb nyelvű idézet is volt, és amikor közreadta, voltak benne értelmezhetetlen karakterek, mire CoVboy azt írta róluk, hogy azok helyén valami istentelen szerb hieroglifa volt, amit nem tudott feldolgozni a Word, és amúgyis látni kéne a helyesírásellenőrzőt szabályszerűen rázza a hideg...

További érdekesség, hogy például a "harminchárom" kifejezést a lány a következőképpen ejtette ki: "ha_minchá_om". A "_" helyén egy a "j" és a semmi közötti hang található, és mikor felszólítottuk, hogy pörgesse meg azokat az "r"-reket rendesen, akkor megtudtuk, hogy "Chinese people can't say _"... Ami plusz érdekesség ebben, az az, hogy ezek után minden olyan szó kimondásakor, ami "r" hangot tartalmazott, a "sorry" kifejezés használatával kért bocsánatot azért, amiért ez neki nem megy, de egyrészt nem haragudtunk, másrészt meg talán mégiscsak meg kellett volna tanulni a "bocsánat" kifejezést inkább, mert így a helyzet csak súlyosbodott a "so__y" révén... Egyébként tényleg aranyos lány, még a folyosóra is utánunk jött, és a "gy" hangot sikerült egész expert szinten elsajátítania, mire mennünk kellett. Merthogy egy idő után mennünk kellett és sajnos nem találkoztam Martinnal, aki elmagyarázta volna nekünk a zuhanyzók történetét (mellesleg meg is lincselt volna minket ott össznépileg a többiekkel, hogy miért nem tudtuk megoldani...); Nurullal sem futottam össze, aki ugyanezen okok miatt már hülyét kapott, hogy 26 ember nála zuhanyzik, a szobatársához képest pedig mellesleg egy zombiban is több élet van; S Ivant sem tudtam üdvözölni, hogy megkérdezzem, hány embert sikerült elvernie netsakkban...

Ennyit a nemzetközi kapcsolatokkal, ugorjunk át most a dokumentumfilmes és egyéb iMovie használatát igénybevevő feladatokra, ugyanis készen vagyunk a harmadik dokumentumfilmünkkel is, amelyben rejtélyes módon hanghibák keletkeztek. Azaz talán azt is mondhatnám, hogy egyáltalán nem rejtélyes módon, sőt, ha továbbmegyek, azt is kijelenthetem, hogy a rejtélyestől mi sem áll távolabb, hogy mi okozta a hanghibákat: a bűnös az iMovie nevű csoda, amely teljesen össze meg visszakavarja a hangsávokat, amiket mi azzal a csodálatos egérrel precízen odahúzkodtunk a megfelelő képsorok alá. A folyamat úgy néz ki, hogy mi megtervezzük, hogyan legyen, kidolgozzuk és megcsináljuk, az iMovie pedig nemes egyszerűséggel összebarmolja, és a végeredmény olyan lesz, hogy egy-egy képsornál néhol két hangsáv van egymásra keverve, máshol meg ebből kifolyólag két-három másodperces néma csendek keletkeznek. Ha ezután csúnyát akarok mondani valakinek, felszólítom, hogy csináljon videót az iMovieval, ugyanis az előző dokumentumfilmünk hangsávjait is összekuszálta, igaz, ott valami miatt csak az első 10 másodperccel tette ezt, de hogy az örömöm teljes legyen, csak akkor derült ki, mikor már kipörköltem DVD-re. Hát anyád.

A DVD-írás egyébként még egy aranyos feature ezeken a csodálatos (sőt, csudálatos) iMaceken, merthogy a szokásos sajátgépet idéző ablakban kell megnyitni az üres DVD-t, hogy bele lehessen húzni az asztalra kitett írnivaló avikat. Namost egyrészt még ekkora képernyőn sem mutat jól meg nem nagyon lehet elférni az ablakokkal, másrészt meg az egér érzéketlensége miatt néha meglepetésszerűen elfogy az asztal, miközben még a kezedben van a fájl, és különböző kézbalett-mozdulatokkal kell operálni, hogy fel tudj tenni valamit a pendrive-odra, de ennek a tetejébe még, ha DVD-írásról van szó, még ez sem elég. Ha ugyanis a fájlokat húzod bele az üres DVD ablakába, akkor rejtélyes módon kis nyilak jelennek meg az immáron ott szereplő ikonokon. Nekem ez először gyanús lett, és odahívtam az egyik gyakorlatvezető tanárt, hogy ugyan nézze már meg, hogy én látok-e rosszul, vagy ez az idióta tényleg csak a fájlok parancsikonjait óhajtja nekem DVD-re írni, és tényleg igazam volt. Azt kell ugyanis csinálni, hogy másolni kell az X darab itemet és beilleszteni a másik ablakba. Ezt már nem is kommentálom, mert még az iMovie szónál is csúnyábbat találok mondani...

Ami miatt viszont ezt az egészet előhoztam, az ez a werkfilm, amit birge készített az eddigi három beadandó filmecskénk forgatásainak bakijaiból és felemelő pillanataiból, elég sok helyen featurál engem is, valamint egy jó adag emberi hülyeséget. Nfolnak is a figyelmébe ajánlom, bár 70 MB-s a fájl, de mindenképpen látnia kéne... Meg persze mindenkinek, aki most olvas, természetesen.

Most pedig dobpergés következik (nem, fenyőfák nem...), mert jön a mai bejegyzés két fő témája közül az egyik. Az IWiW üzenőfaláról már értesülhettek róla páran, hogy ezt a videót levették a YouTube-ról, mivel panasz érkezett rá (a link már nem a YouTube-ra mutat, mert dühömben feltöltöttem a videót a saját tárhelyemre...). Bővebben nézzétek csak ezt:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by SPORTFIVE claiming that this material is infringing:

Fantastic Goal: http://www.youtube.com/watch?v=xLzSSLOnoWk


Takács gólja tehát nem tekinthető meg többé a YouTube-on. A videót 3554-en látták, a ratingje 3,5-en állt az 5-ből, volt hozzá emlékeim szerint 4 komment is. Egyik sem arról szólt, hogy milyen kár, hogy ezt meg lehetett nézni itt. Ez valami hihetetlen, hogy valaki ennyire reakciós legyen... Az üzenőfalon fel is szólítottam mindenkit, hogy jelentkezzen az, akinek fájt, hogy fent van a videó a neten - director jelentkezett, de az nem érdekes :-)

Egyre kétségbeesettebb rohamokat produkálnak az internet információszabadsága ellen ágálók, és egyre kétségbeejtőbb az, hogy sok esetben sikerrel is járnak. Most már csak arra várok, mikor távolítják el Torghelle szenzációs megmozdulását is az oldalról (már majdnem 10000 néző látta), és mikor törlik az accountomat végleg. Ezt érdemlem, bizony...

Aurorával megtapasztaltuk pénteken, hogyan működik a netes vásárlás. Nekem eddig erről csak jó tapasztalataim voltak, hiszen a BookLine-on rendelt könyveim valóban megérkeztek akkorra, mikor mondták, de ez most egy teljesen más eset. Az Unitel WebShopból rendeltünk egy 160 MB-s Seagate vinyót, ami így olcsóbb, mintha a boltban kérnénk el. Személyes átvételt választottunk, kattintottunk egyet a megrendelésre, és azt hittük, hogy már lehet is átvenni. A boltba betérve az egyik eladó srác revelálta nekünk: az két nap, hogy a WebShopból leküldjék az üzletbe és ott átvehessük. Hát hogy is gondolhattuk, hogy az internetes vásárlás arra való, hogy meg tudjuk vásárolni a választott terméket??? Hol élünk mi? A jövőben??? Már már beleérünk 2007 fülcimpájába, és még mindig két nap az átfutási ideje egy személyes átvétellel megrendelt terméknek. Hát gratulálok! Nem lenne ám egyszerű megnézni, hogy van-e raktáron az adott termék, aztán majd azzal feltölteni a készletet, ami jön - nem. Azt nem lehet.

Ezek után Aurora felhívta a pesti központot, ahol a WebShop található, és a segítőkész női hang mondta, hogy hétfőre talán, de keddre biztosan odaér, mert ebben a pillanatban indult el a szállítmány. Hát 2007 ide, 2007 oda, meg kellett volna kérdezni tőlük szerintem, hogy "Bocsánat, tessék mondani, hányadik században élünk?", mert a válasz az lett volna, hogy "Hát, a tizen..." - jó, majd értesítjük. Aurora szerint, ha adnánk nekik egy teleportert, akkor is két napig eltökölnének rajta, mert azt úgy nem lehet, hogy csak betesszük, megnyomunk egy gombot, és már ott van, mert előtte ki kell tölteni ezt, alá kell írni azt, személyesen be kell jönni egyeztetni... Tanulság: attól, hogy interneten fut be a rendelés, még rendelés marad. Semmivel nem lesz gyorsabb!

Így a végén azt árulja már el nekem valaki, hogy hogy került körkörös (!) karcolás a discmanemben hordozott CD-RW-mre? Először a lejátszó hibájára gyanakodtam, mikor egyes trackeknél elkezdett "nyökögni", ami egyértelműen azt jelenti, hogy értelmezhetetlen adatokba ütközött az olvasófej, és a digitális-analóg átalakítás során ezek éles hangokként jelennek meg. Ez még mindig jobb, mint az, amit a számítógép művelt vele a rádióban, az iMac meg követte: egyszerűen leállt a másolással. Rájöttem, hogy a discmanem csak azért nem fagy le ezeknél a trackeknél, mert nincs neki esze, azaz nincs rajta operációs rendszer. Ez egy érdekes filozófiai vita tárgyát is képezhetné akár, hogy az OS mennyire felel meg az ész fogalmának, de tény, hogy a discman vért izzadva pörgeti a lemezt és olvassa a hülyeséget is akár, az operációs rendszer viszont a hülyeséget látván karba tett kézzel hátradől, hogy ő ezzel nem hajlandó foglalkozni. Melyik az okosabb?

Ja, és arra jöttem rá nemrég, hogy az Apple-egereken is van jobb és bal gomb, mert ha jobb oldalon nyomod meg, akkor jobb gomb, ha bal oldalon, akkor bal. Csakhogy ez az égvilágon sehogy nincs jelölve rajta, ezért tartott egy félévnyi iMacezésbe, mire rájöttem. Vivát.

Így a bejegyzés végén pedig szolgálati közlemény következik:

Jobbulást a kreatív igazgatónak! X 100000000000.

Szolgálati közleményünket hallottátok.

Now Playing: FC Kahuna - Hayling
Új kedvenc: gyönyörű vokál, megnyugtató dallam, elektronikus klasszikus. Itt megnézhetitek és meghallgathatjátok - amíg le nem szedetik azzal, aki feltöltötte...

Komment-link

2006-12-23

Aurorával egy nagy-nagy élelmiszerboltban jártunk, ahol mindenből rengeteg volt, és az üdítők borzalmasan nagy mennyiségét elnézve azt mondtam, hogy ha ez most mind kiborulna, akkor a helyiség teljesen megtelne a plafonig üdítővel, és mi belefulladnánk. Aurora azonban figyelt, és ezen kijelentésemet egy sokatmondó kézmozdulattal kommentálta, és azt mondta, hogy nem telne meg, és nem fulladnánk bele, hiszen ami most elfér ekkora helyen, amekkora helyen van, az akkor is el fog, ha a hely nem az lesz már, de attól még lesz. Meg az a hely is lesz még, amelyik nem az, ahol van, dacára annak, hogy már nem ott van. Ami van. De az van.

A gondolat szörnyűsége csak nőtt, amikor megpillantottam azt a hat raklap Slice narancsot, amiből már - ó, borzalom!!! - négy palackot el is vittek valakik (remélem, a fogyasztóvédők, és legközelebb kamionnal jönnek...). Erről már volt szó az egyik régebbi bejegyzésben, szóval a linkre kattintva megérthetitek, hogy miért is nevezem most a Slice narancsba fulladást sokkal szörnyebb halálnemnek, mint a szintén egyik régebbi postban említett babacipőkbe fulladást...

(Jézusom, a Slice-os posthoz két oldalt kellett visszalapozni! Már ekkora a blog.? Ez ijesztő...)

Előre látom (previzionálom, kérem szépen...), hogy ennek, hogy ennyit emlegetem a Slice narancsot, az lesz a vége, hogy az olvasóim elmennek a boltba, és vesznek, hogy most már végre lássák, mi ilyen rossz, és fogyni fog belőle sok, és azt hiszik, sikere van, és még több Slice lesz, ami aztán piacvezető lesz és aztán nem is lehet majd kapni másmilyen és iszonyatos lesz!!! ÁÁÁÁÁ!!! Bár, ha jobban meggondolom, én hozom fel ennyiszer, ráadásul még linkelem is... Opsz, lebuktam :-)

Az ominózus élelmiszerüzlet nevét egyébként ki lehet találni a címből, de ha valakinek nem megy, tessék a kömmentek közt abajogni, és tudok még adni segítő szókapcsolatot, amiből nagyobb valószínűséggel rá lehet jönni. Már ha egyáltalán érdekel valakit is :-)

A Slice-ba való fulladás rémképe után egyéb rémképekkel szórakoztattuk magunkat, amelyek között döntően az szerepelt, hogyha a boltban minden egyszerre borulna ki, akkor abból mi lenne, ami szintén szörnyű...

Hogy ne csak szörnyűségekről legyen szó, bejelentem, hogy használt a kreatív igazgató számára kiutalt legalább egymilliárd gyógyulást serkentő üzenet, ugyanis ránézésre immáron tünetmentesnek mondhatóvá vált, bár saját bevallása szerint csak annyiról van szó, hogy a folyamatos betegségének egy enyhébb szakaszába lépett legutóbbi találkozásunk óta. Jelenlegi egészségi állapota is bíztatóan hangzott, ahogy azt éppen másfél perce MSN-en elhangzott (kép... őőő... hangzavar... illetve... mi is ez...?) válasza is tanúsítja.

Most pedig ismét szörnyű dolgokról lesz szó. A múltkoriakban panaszkodtam Ritti Annáról, s most ugyanezt meg fogom tenni Nagy Alexandrával is, ugyanis ő is küldött nekem levelet. Szegény vipmailt most már annyira bemocskolják, hogy ha valaki ismeretlenül küld onnan levelet, lehet, hogy csuklóból törölni fogják már páran - én persze nem, mert még ha marketingfogásról van is szó, imádom ezeket nevetségessé tenni a blogban... Kezdjük is:

Szia!

Megvan végre a Britney porno a ********** (na persze...) weboldalon. Durva, nézd meg! (Mutatok én durvábbat is, ha nem állsz le a spamekkel de rögtön...) Ez tényleg Britney és nem fake!!! (Ez tényleg láncfűrész és nem fake!!!)
Nem akartam elhinni, de tényleg igy van. Mik vannak manapság... (Azért a "kreatívoknál" előkerült a közhelyszótár is a komódból...)

Ja igen, meg még érdemes a *********-t (CENSORED) is megnézned, mert a ketto kb egy oldal és filmeket is lehet szedni egy smsért. Imádom az smswebeket :) (Ezek komolyan azt hiszik, hogy ilyen mondatot élő ember leír?)

Amúgy mi ujság van veled? Rég nem találkoztunk! (és azt gondolják, hogy ezek után még ezt elhiszi valaki?) Nagyon el vagy tunve mostanság, sok a meló? (Jó sok hülye marketingest kell még megbérgyilkolni, igen...)

Majd kérlek irj ha van idod! (Imádkozz, hogy ne legyen rá időm...)

Pussz,

Lexa


Na, ezzel meg is volnánk.

Nurul (tudjátok, a bangladesi srác...) mesélt a nemrég béke Nobel-díjat kapott Yunus professzorról, aki kitalált egy egészen újszerű bankkölcsön-rendszert, és ezzel sok szegény emberen segített, akik amúgy nem kaptak volna a banktól pénzt. Ez nagyon jó dolog, sok infót lehet róla találni a neten és szerintem fantasztikus, hogy ötletekkel meg lehet menteni az embereket a szegénységtől. Ehhez képest nem gáz, hogy ezen az oldalon a bal oldalon a szöveg rálóg a zöld sávra...? Hihetetlen. Nobel-díjas a srác! Egy olyan webmastert tessék odaültetni, aki képes erre a minimálisan elvárható mutatványra. Sőt, az egész motort át kéne írni ez alatt az oldal alatt, úgy, ahogy van. Nfol, merre vagy?

Ezt a bejegyzést 3 óra alatt írtam meg, mert MSN-eztem közben, UT-ztam közben és Aurorával Skype-oztam közben. Becsüljétek tehát meg.

Now Playing: Rammstein - Nebel
Tartozik hozzá egy csodaszép Alienes videó is... Remekmű!

Komment-link

2006-12-25

Tőlem szokatlan aktivitás figyelhető meg Dicska blogján, már ami a kommenteket illeti. A fent nevezett helyre ugyanis regisztráltam, és még mindig nem értem, hogy hagyhat bizonyos címeket megmagyarázatlanul az oldal gazdája. Egy ilyen bloggernek, mint én, aki a fél blogot a címek megmagyarázásával tölti, ez egy minden frontot átölelő támadás, amely elképzelhetetlen károkat okoz a műélvezetben. Megmagyarázott címeket követelek!

és most azért se magyarázom meg a címet. Mert itt kell ilyen is. Változatosság ugyebár.

Egy nemrégen keletkezett kommentben Dicska indítványozta, hogy ha már regeltem a bétizenháromra, akkor indíthatnék egy külön Spam-blogot, ami az előző bejegyzésekben szóba került Ritti Annákkal és Nagy Alexandrákkal foglalkozna. Namost azért annyi ilyet nem kapok, hogy egy blogot érdemes legyen ezért indítani, ezekről meg amúgyis írok, ha jönnek ilyenek. A hagyományos spamekről meg nincs nagyon mit írni, maximum ha találnék valami érdekeset, de no way, hogy átnézzem mind a 150 spamet, amit hetente kapok a gmailes címemre...

Most pedig nézzétek meg, hogy karácsony alkalmából a kedvenc szerveremen milyen helyre kis fenyőfákra cserélték a zászlókat. Először is egy olyan kép, ahol a kék zász... illetve fát láthatjátok:



Aztán itt van ez, amin a pirosak fája háborítatlanul áll a pirosak bázisán. Ez bizonyára heves vitákat fog kiváltani arra nézve, melyik a szebb fa...



Ezen a következőn megnézhetitek, milyen szép hóesés is jár a fákhoz:



Itt pedig az látszik, milyen hilarious is, amikor valaki viszi éppen a fát:



Végül pedig egy olyan kép, ahol én is benne vagyok a fában:



Azt egyébként tudtátok, hogy Krisztus Kr. e. 3-ban született? You never would have guessed...

Now Playing: Fear Factory - Slave Labor
Az Edgecrusher (Urban Assault Mix) révén rákaptam a Fear Factoryre, és vannak tökjó számaik is, mint például ez. De vannak gagyik is, például az Edgecrusher eredetije szerintem gáz...

Komment-link

2006-12-29

Technikai okok miatt a mai hosszú blogbejegyzés elmarad. A YouTube stábja ugyanis kijavította a hibákat, amikről írni akartam, amik valószínűleg csak a karbantartás következményei voltak. A feltöltöt Hajós-videókat ugyanis később át tudtam írni ékezetesre, valamint a rendszer descriptionbe is engedte az eredetileg tervezett szövegeket beírni. Tehát megkövetem YouTube-ékat, még mindig ők az IMDb.com mögött a kedvenc oldalam a neten...

Ej, ej, pedig már olyan jól elterveztem, hogy milyen jót is fogok én nyavalyogni majd a visszafejlesztésről meg a karakterlapokról meg különféle összeesküvésekről, de... Két dolog maradt ebből meg, az egyik az, amit MSN-en műveltünk Nfollal. Ebből láthattok most egy pár részletet:

[22:47:45] S@ti: hogy mondod azt angolul, hogy ékezetes betű?
[22:48:08] nfol: ismeretlen kifejezés?
[22:48:35] S@ti: szeretném leszidni a YouTube-ot, hogy levették az
ékezetes betűk támogatását
[22:48:52] S@ti: így most azt írja a videofeltöltésnél, hogy "please
check your video description"
[22:48:58] S@ti: és ha úgy hagyod, akkor kicseréli kérdőjelekre
[22:49:00] S@ti: szemét!
[22:49:03] S@ti: eddig működött!
[22:49:05] S@ti: barmook
[22:49:09] S@ti: visszafejlesztették a rendszert
[22:49:41] nfol: a szótár szerint az ékezet az "accent"
[22:51:07] S@ti: sőt, úgy látom
[22:51:19] S@ti: bevezettek egy durva korlátot is a descriptionre
[22:51:21] S@ti: húha
[22:51:25] S@ti: egy mondat nem fér ki...
[22:51:28] S@ti: már checkelni kell...
[22:51:31] S@ti: és nem fogadja el!
[22:51:32] S@ti: úristen


(...)

[22:53:11] S@ti: valaki mondja már meg, mit vétettek az ékezetes betűk
[22:53:15] S@ti: mit?
[22:53:30] nfol: egyszerű
[22:54:05] nfol: ami nem az angol ábécé betűje, az fúj, arab varázslat, kickban


Még jó, hogy Nfol épp fent volt és nem járt kliens-kanosszát abban a pillanatban :-)

(...)

[23:04:14] S@ti: igaz, a YT gépház-blogot nem olvasom, de szerintem
egy kukk nem volt ott sem erről
[23:04:17] S@ti: szóval whatever
[23:04:26] S@ti: mindig csak ez a vatevör
[23:04:27] nfol: most az van, hogy írom össze a hibákat,
javítanivalókat, aztán holnap elkezdem őket áthidalni
[23:04:33] S@ti: ez marad nekünk, kisembereknek
[23:07:26] S@ti: basszus beírtam két sort egy videóhoz kommentnek
[23:07:28] S@ti: erre
[23:07:34] S@ti: "Your comment is too long."
[23:07:37] S@ti: anyáááááááááádbamááár
[23:07:46] S@ti: ezek kirántják az életet az oldal alól
[23:07:54] S@ti: szerintem tulajdonosváltás volt
[23:08:01] S@ti: szövetségi kapitányváltás
[23:08:07] S@ti: szövetségikapitány-váltás
[23:08:14] S@ti: vagy whatever
[23:08:16] S@ti: már megint
[23:08:35] S@ti: hát erről írok egy külön blogbejegyzést
[23:08:38] S@ti: azt már most megmondom


Na, ebből a helyre kis konklúzióból jól látszik, hogy miről szólt volna a mai blog. Sorry, folks, pedig igen szórakoztató lett volna. De whatever... Izé...

SIDENOTE: A bejegyzés eredeti címe Nyavalygás a négyzeten lett volna, de amikor felmerült az MSN-log idézés ötlete, akkor vettem észre, mennyi nyavalygás van az idézetben. Ráadásul most meg azon nyavalygok, hogy mégsem tudok bejegyzést írni, mert mégsincs téma... Whatever...

[23:04:26] S@ti: mindig csak ez a vatevör
[23:04:27] nfol: most az van, hogy írom össze a hibákat,
javítanivalókat, aztán holnap elkezdem őket áthidalni
[23:04:33] S@ti: ez marad nekünk, kisembereknek


Lesson of the day... :-)

Now Playing: Breaking Benjamin - Breath
A Next to Nothing és a So Cold mellett a legkirályabb Breaking Benjamin szám! Hihetetlenül zseniális. As usual :-)

Komment-link

2006-12-31

Annyira megtetszett az előző postban saját elmélkedésem és "A nap tanulsága", hogy végülis ezt tettem meg 2006 legutolsó bejegyzésének címének.

Jöjjön egy kis visszatekintő, először csak a tegnapi délutánra, aztán 2006-ra és a blogra. A tegnap délután interkulturálisan telt, ugyanis Aurorával meglátogattuk Nurult, a már említett bangladesi srácot, aki 25 évesen a másoddiplomáját készül megszerezni itt. Beszélgetve vele, kiderült, hogy Bangladesben jelenleg olyan kormány van, aki tesz is a népért. Erre mi csak a Gyurcsány-botrány részleteivel tudtunk volna felelni, úgyogy inkább passzoltuk volna a témát, ha ő engedte volna, ugyanis hangosan elkezdett elmélkedni és számolni. Azt mondta, hogy amelyik kollégiumban lakik, ott 100 eurót kell fizetnie a szállásért havonta, plusz élelmezésre szintén 100 eurót, végösszegként némi számolgatás után 70-80 ezer forint jött ki havonta, hogy neki annyira van szüksége. Ez a világ másik feléről származó ember elgondolkodott: ha neki ennyi kell havonta, akkor ilyen nevetségesen alacsony fizetésekből errefelé hogy tudnak megélni az emberek? Mi meg erre csak annyit tudtunk válaszolni, hogy "Well, it's very hard to survive in this country..." De utána is még sokáig kísértett az az ártatlanul naiv arc, amivel meg tudta kérdezni, hogy "... but if their income is so low, how can people in this city survive?"...

Szóval ilyen hangulatban telt a tegnapi nap, ahol birge is ott lett volna, de végülis a Mátrix miatt nem volt. Illetve nem tudta kideríteni, hogy lesz-e Mátrix és azért nem volt. Vagy majd megmondja egyszer, hogy miért nem volt. De nem volt. :-(

Térjünk rá akkor az ilyenkor szokásos... (Statisztikára!!! - dörgi a tömeg)

Nos... igen. No, milyen jó látni, hogy figyeltek! :-)

Tehátakkor statisztika. Ami úgy néz ki, hogy:

2006-ban 108 post született, ez napi átlagban (365 nappal számolva) 0,295 bejegyzés megírását jelenti.

Csak képzeljétek el, milyen hihetetlen melós dolog mindennap leülni és megírni egy bejegyzés 30%-át! és nem írhatod tovább, így nem ritkán egy gondolatot szakítasz meg írás közben és... Huh. Nehéz a blogger élete, tudjátok...

Amióta kommentálni lehet, 248 komment született, és ezek mindegyike 2006-ban! Hogy mi mindennek lehet örülni...

Zenei szempontból sajnos már nem sok örülnivaló van. Íme azon albumok listája, amik 2006-osak is és meg is hallgattam őket idén - némi megjegyzéssel mindegyikhez:

Anima Sound System - We Strike! - Sajnos nem sikerült olyan nagyot csapniuk Animáéknak. A Technotoys Blues kellemes betegségét sikerült csak felidéznem magamban, mikor véleményt akartam írni erről az albumról így fejből, és a másik értékelhető tracknek már a playlisten kellett utánakutakodnom. A World at War-ról lenne szó egyébként, ami ugyan erősen Asian Dub Foundation koppintás, de attól még jó. Az album viszont sajnos nem az.

Breaking Benjamin - Phobia - 2006 egyik legjobb száma, a Breath kivételével sajnos csak a Diary of Jane mondható átlagon felülinek. Általában viszont persze az összes track átlagon felüli tőlük, de önmagukhoz képest átlagon felülit viszont csak ebben a két esetben sikerült alkotniuk. A Breath-ről lesz még szó ebben a postban...

(Egyébként az is riasztó, hogy amikor a tavalyi Az év albuma 2005 című bejegyzést írtam, akkor kapásból szinte az összes 2005-ös albumot fel tudtam sorolni, amiket hallgattam és nagyrészt fejből írtam azokat, amik odakerültek. Most meg... nézegetnem kell az Albumok könyvtáramat a Commanderben! This is insane!
Anyways, megtaláltam a következőt. Menjünk tovább...)

Enigma - A Posteriori - Mikor először hallottam erről az albumról, azt mondtam magamban: "Hééé, új Enigma album? Az tökjó lesz!". De nagy csalódás ért, mert erről az albumról egészen egyszerűen hiányoznak azok a csavarok és hangzásbeli hangulatelemek, amelyek naggyá tették a 2000-ben megjelent The Screen Behind the Mirror albumot. Ráadásul annak még a címe is sokkal-sokkal jobb volt...

Gnarls Barkley - St. Elsewhere - Na, végre! Itt az év Albuma, úgy illő, hogy dicsérjük egy kicsit:

A zenei kirándulást az R&B, elektronikus zene, valamint néhol a rap területére a játékos Go-Go-Gadget Gospellel kezdjük, amely már rögtön az elején megragadja a figyelmünket, aztán a sodrás nem veszít lendületéből. Egy merő poén például a The Boogie Monster című szám, játékos bohóckodás ezzel a stílussal, mégis elképesztően szórakoztató hallgatni, valamint könnyű azon kapni magunkat, hogy dudorásszuk. A címadó St. Elsewhere még majdhogynem a leglassabb és legálmosabb az összes közül, de a hangulata leírhatatlan, csakúgy, mint a konvencionálistól igencsak eltérő ritmusokkal operáló Storm Coming, amely hangulatában valóban hasonló egy viharhoz. A klipjében Dennis Hoppert és Dean Stockwellt is szerepeltető Smiley Faces garantáltan mosolyt csal arcunkra, a Transformer pedig elképesztően rövid idő alatt elképesztően sok energiát képes adni - ajánlott például egy nehéz nap kezdetén reggel ezzel indítani! A Just a Thought meg egyszerűen remekmű. Period.

Ahogy az album is az. Az év Albuma 2006. Tapsoljuk meg Gnarls Barkley-ékat!

Kasabian - Empire - A Kasabian 2004-es azonos című albumánál ez az új release egy kicsit halványabbra sikerült, de határozottan nem rossz. Klasszikusok azonban sajnos nincsenek rajta. A By My Side és a Shoot the Runner érdemel különleges említést róla...

P.O.D. - Testify - Hááát... Sokban hasonlít a 2001-es Satellite albumhoz, sőt, ha úgy nézzük, nem sokkal gyengébb. De ott valahogy mégis találtam több kiemelkedő dalt is, mint az itteni három: Roots in Stereo, Teachers és Lights Out!. De legalább ez a három tényleg tökjó.

Placebo - Meds - Hát a srácok tényleg jól tették, hogy bevették a gyógyszereiket. De ezzel együtt is csak három igazán jó számot sikerült erre az albumra applikálniuk. A Post Blue még szóba fog kerülni ebben a postban, a másik két szám pedig a Drag és az Infra-Red

Poets of the Fall - Carnival of Rust - 2006 második legjobb albuma. Csak kicsit marad el a Signs of Life-tól, de rajta van 2006 legjobb száma, amiről még lesz szó...

The Crystal Method - London OST - Bár OST és így félig nem számít, mégis idevettem ezt az albumot, mert nagyon-nagyon jó. Tényleg nem nagyon tudok róla rosszat mondani, kiemelkedő TCM-anyag. Jó lenne most már egy folytatás azért a 2003-as Legion of Boom albumhoz is...

Zagar - Szezon OST - Hááát... Ez, mit szépítsük, nyomába nem ér a Local Broadcastnek (2002). Szóval jó lenne, ha a fiúk sürgősen kidobnának egy új albumot! :-)

Akkor most azért mégiscsak ideteszem az első három albumot, bár gyenge volt a felhozatal...

1. Gnarls Barkley - St. Elsewhere (Az év Albuma!)
2. Poets of the Fall - Carnival of Rust
3. The Crystal Method - London OST

Most pedig a számok tekintetében következik eredményhirdetés...

1. Poets of the Fall - Carnival of Rust (2006 legjobb száma!)
2. Breaking Benjamin - Breath
3. Placebo - Post Blue

Egy kis nyavajgás következik a végére (a negyediken...), mivel most átadom a szót a "Jó lett volna, ha..."-szekciónak:

- Jó lett volna, ha kijön 2006-ban a Weather Underground. Új Massive Attack albumot akarok most már végreeee!
- Jó lett volna, ha a Portishead is kidob egy albumot...
- Jó lett volna, ha van 2006-ban új Air-album is
- Jó lett volna, ha 2006 egyben egy új Hoobastank album éve is. Annyira jól sikerült a The Reason album 2004-ben, hogy alig várom a folytatást...
- Jó lett volna, ha a Within Temptation is kijön egy új albummal ebben az évben...

Még tudnám folytatni, de hagyjuk, mert senkit nem érdekel :-) Van még két album 2006-ból, ami már megvan, de még nem hallgattam őket: Incubus - Light Grenades és Evanescence - The Open Door.

Figyeljétek meg, hogy senkitől nem kívántam lehetetlent, mert olyan együttesektől, amelyek 2005-ben albumot adtak ki, nem kértem újat. A Prodigy-től sem követeltem új albumot, tekintettel arra, hogy a The Fat of the Land és a Always Outnumbered, Never Outgunned album között mennyi idő telt el...

A filmekre és a játékokra később kitérünk egy újabb 2006-ról szóló postban, ahogy azt már tavaly megszokhattátok...

Most pedig nincs más hátra, mint azokat az egyéb zeneszámokat megemlíteni, amik ugyan nem 2006-osak, de 2006-ban fedeztem fel őket és zseniálisak:

FC Kahuna - Hayling
Motorcycle - As the Rush Comes (Gabriel & Dresden Remix)
Fear Factory - Edgecrusher (Urban Assault Mix)
Rammstein - Nebel

Ennyi jutott eszembe most hirtelen. Kiegészítés még lehet, hogy jön...

Now Playing: FC Kahuna - Hayling
Bezony. Az évet megkoronázandó :-)

2007-es edit: az uw hibájának köszönhetően, dec. 31. második felében nem volt elérhető egyetlen uw-s oldal sem. Így vissza kellett TimeStampelnem ezt a bejegyzést...

Komment-link

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!