Login: Jelszó:

2009. február 1 vasárnap

Ha bármilyen kontextusban is találkoznátok ezzel a sorozattal vagy akár csak egy epizódjával, nagyon komolyan ajánlom, hogy fogadjátok meg a tanácsomat, és ne kezdjétek el nézni, illetve ne nézzétek meg azt a bizonyos epizódot. Ugyanis már pár napja kínzom magam ezzel, és meg vagyok róla győződve, hogy ez a világ leggyengébb sorozata. (az argentin, perui, brazil és egyéb sorozatokat most hagyjuk ki ebből...)

Mivel karácsonyra vettem egy DivX-filmek lejátszására is alkalmas lejátszót, kijelöltem, hogy ezt a sorozatot akkor a lejátszón fogom nézni. A PSP-n Day Breaket nézek meg The Office-t, amikor úton vagyok. A többit meg gépen nézem, ha épp nem San Andreasozok, amelyben sikerült megoldanom, hogy mentsen a játék, így hosszú évek elteltével végre végigjátszhatom...

Ez a Masters of Horror ez annyira fájdalmasan rossz, hogy az már fáj. Az első szezon epizódjai közül talán kettő vagy három van, ami eléri a 3/10-nél jobb szintet. Nem viccelek! Amit most előadok, az spoilermentes, mert ebben a sorozatban aztán nincs mit elspoilerezni... Mindegyik epizódot másik horrorfilm-rendező rendezte (ők lennének azok a bizonyos "mesterek"), és mindegyik egy különálló történetet dolgoz fel. Legalábbis ha ezeket annak lehet egyáltalán nevezni. Mármint történetnek. Vagy feldolgozásnak. Ja, és hogy a kín teljes legyen: nem is a szokásos 42 perces epizódhosszt tartja ez a förmedvény, hanem 60 perces részeket láthatunk - már ha bírjuk egyáltalán... Ahogy már emltettem, most spoilermentesen végigszaladok az epizódokon, hogy megóvjalak titeket már annak a gondolatától is, hogy belenézzetek valamelyik részbe is...

S01E01 - Incident on and off a Mountain Road: Az alaptörténet annyi, hogy egy nő éjszakai vezetés közben elüt egy másikat véletlenül, aztán mindketten beleesnek egy szadista gyilkos csapdájába. Ezenközben flashbackekből megtudjuk, hogy a nőt a férje kiképezte közelharcra. Így a gyilkossal folytatott végső összecsapás kimeneteléről nem lehet kétségünk. Ebben a legjobb részek azok voltak, amikor a flashbackek során a férje fokozatosan megőrült. Azok a részek tényleg értek valamit. A többi nem. A legnagyobb baj az vele, hogy 60 perces, mikor ezt negyed órában meg lehetett volna oldani. Akkor talán adtam volna rá egy 5/10-et. Így 3/10, de amúgy 2 lenne a flashbackek nélkül...

S01E02 - H.P. Lovecraft's Dreams in the Witch-House: Ó, ne, ne, ne kezdjetek el reménykedni. Attól, hogy Lovecraft mester neve megjelenik a címben, attól ez még egy borzalmasan gyenge történet lesz. Egy szakdolgozatot író diák beköltözik egy fura házba, ahol mindenféle látomások törnek rá egy olyan patkányról, aminek arca van, és fel akar vele áldoztatni egy csecsemőt. Nem, tényleg erről szól. Ne nevessetek, ez komoly dolog. Hát "A horror mesterei", b@zmeg, nem érted? Na. Amit erről el akarnék mondani az csak annyi, hogy Lovecraft az ilyen emberarcú patkányos történeteit (mert tényleg volt neki ilyen, sőt, cifrább is) zseniálisan írta meg, és az ő műveinek a kulcsa a hangulat volt. Ami itt teljes mértékben hiányzik. Egyedül a patkánynak a designja hasonlít tényleg ahhoz, amit a Mester annak idején megálmodhatott, mert az tényleg jól nézett ki. De ennyi. Vontatott, iszonyú uncsi, borzasztóan hosszú, semmitmondó kameramozgásokkal, a kelleténél legalább 80%-kal hosszabb snittekkel, mindez a szokásos 42 helyett 60 percben. Mikor erre aztán még 20 is sok... Mindegyik résznek ez a baja végülis, és az egész sorozatnak ez a legnagyobb hibája... 3/10, de csak a patkány miatt.

S01E03 - Dance of the Dead: Ez az epizód a jövőben játszódik, ahol egy idióta azzal szórakozik, hogy egy bizonyos szert ad be hullákba, amitől azok elkezdenek konvulzálni, és az így létrejövő rángatózás olyan, mintha táncolnának. És ezzel keresi a pénzét. Van egy főszereplőnk is, akinek a testvére évekkel ezelőtt eltűnt, és a legvégén kiderült, hogy az anyja adta el őt ennek a baromnak, hogy táncoltassa. És az egész 60 percen keresztül tényleg csak ennyi történik. Mondtam már, hogy ez baj? Erre 10 perc is bőven elég lenne, sőt, mit szólnátok inkább a nullához? Annyira kritikán aluli már az alapötlet is, hogy erre csak kettest tudok adni. 2/10

S01E04 - Jenifer: Egy rendőr megment a kinyírástól egy torz arcú nőt, aki ezután elkezdi gyilkolni a családját, ő is ki akarja nyírni, de az utolsó pillanatban megjelenik valaki, aki megintcsak megmenti a nőt. És mindez iszonyú vontatottan zajlik a szemünk előtt. Már nem is mondom, mi vele a gond. Azon kívül, hogy borzasztó gyenge a történet egyébként. Kikkban szint! 2/10

S01E05 - Chocolate: Egy élelmiszermérnök elkezd összekapcsolódni az érzékein keresztül egy nővel, aki nemrég gyilkosságot követett el. Felkutatja, és a dolgok úgy alakulnak, hogy kinyírja. End of story. Közben húszperceken át semmi nem történik a világon! Plusz: nincs is benne horror! Egyáltalán semmi... Grááááh! Ez fááááj! 2/10

S01E06 - Homecoming: Az egyetlen olyan rész, aminek volt egy kis értelme, ráadásul még a megvalósítás sem volt olyan rossz. Egy tévében nyilatkozó kampányszakértő azt kívánja, bár visszatérnének a sírból a háborúban elesett katonák. Ez meg is történik, a zombisereget nem lehet elpusztítani, aztán kiderül, hogy csak szavazni akartak, és amint leadták a szavazatukat (a háborúellenes elnökre, természetesen), azonnal holtan (most már igazán) esnek össze. A helyzet annyira abszurd, hogy csak röhögni lehet rajta, és a készítők szerencsére nem követték el azt a hibát, hogy komolyan vegyék a saját művüket. Úgyhogy ez inkább egy szatírára sikeredett, és ezt már majdnem érdemes is megnézni. A sorozaton belül legalábbis zseniális, amúgy inkább olyan átlagos. De mivel lehet rajta még nevetni is olykor, ezért 6/10, de ne örüljetek, máris visszatérnek a borzalmasan gyenge epizódok!

S01E07 - Deer Woman: Szarvasok által összetaposott tetemeket találnak egy kisvárosban, de a helyi rendőrség tanácstalanul áll az esetek előtt, hiszen akkora szarvas nem nagyon létezhet, amelyik ilyen szinten szét tudna lapítani embereket. Az állattámadások ügyosztályát vezető, természetesen egy múltbeli szerencsétlen eset minden ódiumát magán cipelő nyomozó kezd el haladást elérni az ügyben: eljut egy régi legenda nyomára, ami egy szarvaslábú asszonyról szól, aki a szerencsétlen áldozatait először elcsábítja, majd széttapossa. Namost ebben a részben volt egy nagyon jó 10 perc, amikoris a csávó elgondolkodott azon (még a legenda előtt), hogy hogy is történhettek ezek a gyilkosságok. Első verzió: a kamionos bemászik a kamionba a lánnyal, amikor is az előkap egy szarvaslábat és szétveri a csávót. "Ez baromság" - mondja a nyomozó. Snitt. A kamionos bemászik a lánnyal a kamionba, mikor kívülről zajt hallanak. Kinéznek, és meglátnak egy szarvast, és elkezdenek sikoltozni. "Hja, valószínű..." - mondja a nyomozó. Snitt. A kamionos bemászik a lánnyal a kamionba, amikoris megjelenik egy tetőtől talpig szarvasjelmezbe öltözött gyilkos, aki kinyírja a kamionost, a lány elájul, azt meg beviszi az erdőbe. "Ennek sincs értelme" - morfondírozik főszereplőnk. Namost én ezt a 10 percet maradéktalanul élveztem volna, hogyha legalább 10-féle verziót látok. Így azonban kitaláljátok, mi a hiba? Úgyvan: 10 perc alatt három verzió, azaz mindegyik szcenáriót elnyújtották de iszonyúan. Olyan lassú és uncsi volt, hogy az hihetetlen... Fast forwarddal néztem inkább, úgy már elviselhetőbb volt, de... így tud kinyírni egy jó ötletet a megvalósítás. Pedig ez tényleg vicces lehetett volna. Ezért az ötletért kap egy 4/10-et az epizód, de akkor nagyon nagylelkű voltam. Nagyon.

S01E08 - Cigarette Burns: Az epizód rendezője John Carpenter, akit egyrészről nagyon szeretek ezért másrészről meg iszonyúan utálok ezért. Az előbbi az egyik kedvenc horrorfilmem, az utóbbi pedig a kedvenc könyvem borzasztóan félresikerült feldolgozása. A két pólus között meg csinált egy sereg átlagos filmet, amik se nem osztanak, se nem szoroznak számomra. Na ez is valahol itt helyezkedik el: egy műgyűjtő megbíz egy mozitulajdonost, hogy kutasson fel neki egy filmet, aminek az összes vetítésén mindenféle borzasztó dolgok történtek. A végén persze előkerül a film, és mi csak pár kockát látunk belőle, de mindenki megőrül, aki látja. Hűűű. Tisztára "Na und was?"-szituáció, ahogy Hajós is mondta az egyik előző postomban említett videóban. Carpentert sokan istenként tisztelik, szerintem a The Thing megrendezéséért megérdemli ezt a státuszt, de a többi munkája szinte nulla. Ez is... 3/10. Természetesen a 60 percből 55 azzal telik, hogy a főszereplő keresi a filmtekercset - unalmas párbeszédek és vontatott történetszövés jellemzi az epizód nagy részét. Meglepő, ugye?

S01E09 - The Fair Haired Child: Nem láttam, mert a lejátszó ezt az epizódot nem akarta beolvasni. Bele se merek gondolni, hogy vajon mennyit vesztettem...

S01E10 - Sick Girl: Iszonyatosan gyenge történet egy fura rovarfajról, ami belefészkel az emberbe, aztán mutációt idéz elő. A konkrét átalakulást természetesen csak az utolsó percben látjuk, ami legalább tényleg jól sikerült. De ennyi. 3/10

S01E11 - Pick me up: Ezt annyira meguntam már az első 10 perc után, hogy végig se tudtam nézni. Csak beletekergettem, aztán feladtam. Borzasztó! 1/10

Hááááááh... Szétgyilkoltam magam ezzel, már most. Ha úgy tetszik, a bejegyzés megírása intellektuális horror volt... Ráadásul még lenne hátra 3 rész, de az egyik 1/10-es, a másikat nem játszotta le a lejátszó, a harmadik meg... nem is emlékszem a harmadikra. Sőt, az egész sorozatot úgy ahogy van, szeretném elfelejteni. De még hátra van majdnem a teljes második szezon... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Megfejtettem egyébként, hogy miért ez a sorozat címe: azért, mert ebben nem a sorozat a horror, hanem azok a hatások, amik azt a szerencsétlen alanyt érik, aki nézi! Ez az igazi horror: gyenge sztorikat úgy elnyújtani, hogy még gyengébbé váljanak, és így szó szerint kínozva a nézőt. Ha szeretitek a horrorfilmekett, akkor semmiképp ne nézzetek meg egy részt se ebből a sorozatból! Végülis arról volt szó, hogy "Masters of Horror", nem pedig arról, hogy "Masters of Horror Movies", szóval teljes mértékben igazat kell adnom: aki a horrort csak úgy magában szereti, annak tökéletes, hiszen annál, hogy valaki ezt a sorozatot nézi, iszonyúbb élményt elképzelni most nem nagyon tudok...

És most megyek nézni a második szezont...*

*Ááá, dehogy. Most Sharkot nézek inkább, de csak miután San Andreasoztam. Így tehát én megfogadtam a saját tanácsomat. Igaz, hogy csak 13 rész megnézése után, de így tettem. Na és ti?

cb.gif Hozzászólok! (5)   › Assemblage 23 - Let Me Be Your Armor

2009. február 2 hétfő

Amikor meghalt a tápom és újratelepítettem a Windowst egy darabig semmi baj nem volt, aztán most, pont a nagy vasárnapi internethalál idején az ADSL-modem elkezdte azt csinálni, hogy negyedóránként kikapcsolt, majd vissza. De ehhez kell egy kis előzmény.

A táphalál után közvetlenül vettem észre, hogy amikor a modem be van dugva, és a gép nem megy, akkor borzalmas, magas frekvenciás sivítás hallatszik, ami iszonyúan bántotta a fülemet. Ezért amikor nem volt itt a gép, ki is húztam a modemet. Zárójelben jegyezném meg, hogy amióta (2005 július) ez a modem itt van, idejének talán 1-2%-át tölthette csak kihúzva, 2007-ig szerintem egyszer se húztam ki. Emlékszem, mikor még az USB-s nettel szívtam, akkor javasolta InGen egyszer MSN-en, hogy próbáljam meg időnként kihúzni a modemet pár percre. Nekem az első reakcióm akkor is az volt, hogy "Megőrültél? Pár perc net nélkül?" - dehát az ehhez hasonló keményvonalas netfüggést bemutatni szerintem senkinek nem kell, aki e blogot olvassa.

Tehát ott tartottunk, hogy észrevettem a sivítást. Ekkor még semmi különös gond nem volt, csak ez. Aztán azon a bizonyos vasárnapon elkezdett ki-be kapcsolódni a modem. Nem, nem csak a telefonvonalat vesztette el pillanatokra, hanem mintha az áramot is. Egyszerűen resetelődött úgy negyedóránként. Aztán a zavartalan időszakok egyre rövidebbek lettek. Én úgy gondoltam, hogy ez valamiképp összefügghet az országos internethalállal, s bár a hírek főleg a T-területekről és elvágott kábelekről szóltak, én még hajlandó voltam megadni a benefit of the doubtot. Merthát mást nem is nagyon tehettem. Szerencsére akkor már megvolt a San Andreas, mint net nélküli elfoglaltság, maximum nem tudott közben menni a torrent (ó, hogy a Vuze új felületét hogy utálooom... De ez egy másik sztori).

Aztán eljött a tegnap este, amikoris úgy döntöttem, hogy ma estére pihenőt engedélyezek a gépnek, és most nem fog menni a Vuze éjszaka (a régi nevét is jobban szerettem...). Shutdown, a hűtőventik leállnak, és... mentem aludni. Csakhogy egy sivító hang majdnem az őrületbe kergetett. Még az ágyban fekve felrémlett bennem, hogy igen, ez akkor valószínűleg a modem hangja. De azért megpróbáltam aludni. 5-6 perc telhetett fel, amikor feladtam. "Hát, ez őrjítő b*zmeg" - gondoltam, és eldöntöttem, hogy én ezt nem bírom így egész éjszaka. A saját gondolataimat nem hallottam tőle, elaludni tökéletesen esélytelen volt. Mondanom sem kell, hogy nem hangos, csak olyan frekvencián szól, hogy az ember a falról lekaparja a vakolatot, ami miatt a körme végighúzódik a falon, amitől annyira kirázza a hideg, hogy a hátbőre le is ugrik, úgy ahogy van... Húzzuk ki hát, majd reggel visszadugom mielőtt bekapcsolom a gépet.

Csakhogy, mikor visszadugtam a modemet, elkezdte megint a kikapcs-bekapcs mókát (innen is üzenem, hogy nem volt vicces!), de ezúttal - kétpercenként. És bizony majdnem az egész nap kellett neki ahhoz, hogy visszaálljon a normál működésre, mert ma este 6 körül még bőszen ki-be kapcsolgatott. WTF?

Most egy ideje már jó, de nem tudom, hogy mi váltotta ki a jelenséget. A sivító hang valószínűleg ennek a hibának az első tünete volt, és most rosszabbodott a helyzet. Szerintem az adapterrel van a baj, és mivel sem a modemben, sem az adapterben nincs mozgó alkatrész, egyetlen magyarázatom van erre az egészre: mivel hosszabb ideig ki volt húzva, ezért kihűlt az adapter, így időnként ledobta a feszültséget, de most, hogy egész nap be volt dugva, úgy este 8 körül már elérte az üzemhőmérsékletet, és így most jó. Na, most jön majd valaki ilyen villamos dolgokban jártasabb emberke, és kommentben feltörli a hülye elméletemmel a padlót. I'm ready!

Szóval akkor a modemet kihúzni nem szabad, de a sivító hangtól meg megőrülök. Akkor most az lesz, hogy fellövöm a Vuze-t éjszakára, és a gépet reggel kapcsolom majd ki, mielőtt elmegyek, hogy azért pihenjen is. A modem meg sivíthat, amíg haza nem érek. Egészségére.

Valakinek esetleg van ötlete...?

A végére pedig egy súlyos videó, ami rímel is erre a történetre. Egy picit.

EDIT: Mielőtt kattintottam volna, észbekaptam, és külön tabon bejelentkeztem. Near miss.

cb.gif Hozzászólok! (2)   › Snow Patrol - Chasing Cars

2009. február 2 hétfő

Aurorával a mai napon kipörgettük ezt a játékot. Ez a Tower Defense típusú játékok egyik kicsit rafináltabb példánya, ugyanis stratégiai érzéket is igényel, és kicsit más az alapállása. Nyugodt szívvel ajánlom annak, akinek van egy szabad félórája, és szeret kicsit pepecselni, aztán meg klikkelgetni jó sokat (ugye, Dicska* :-)). Merthogy azt is kell.

A játékban először tornyot kell építeni különböző minőségű és árú kockákból, aztán egy kardot a kezünkbe kapva kell csapdosni a várat serényen lebontani készülő seregek tagjait. A mókában szerepet játszik még egy szív is, amelyet stratégiailag célszerű az építményünk közepén elhelyezni, ugyanis amennyiben azt szétveri az ellen, küldetésünk elbukik. A kerettörténet szerint egyébként ez egy bizonyos sárkánynak a szíve, amelyet egy gonosz király annak idején gonosz célokra használt fel, de egy nemes harcos ezt nem tűrte, és elhozta a királyságból, és most rajtunk áll, hogy meg tudjuk-e védeni a torony építésével és a kardforgató (i. e.: klikkelj, mint a barom!) képességünkkel a király serege ellen - aki nyilván rossz néven vette, hogy a szív elkerült onnan, ahová őszerinte az való. Viszont annyira bedühödött a csávó, hogy ránk küldi mindenét, amije van: tehenek, parasztok, lovagok, zombik, páncélos idióták, öngyilkos merénylők, és a végén maga a király is felbukkan - bár kicsit elcs***hették a méretarányt a készítők, mert a srác majdnem fele olyan magas, mint a torony maximális magassága! Na mindegy. Egyébként nem picit szívtuk a fogunkat, amikor előszörre az utolsó, negyvenedik szint felé közeledve a harmincnyolcadikon elbuktuk a játékot.

A későbbi szinteken (30+, főleg) már olyan durva enemyk jönnek, hogy a legdrágább építőanyagot is szétverik két csapással. Egy tanácsom lenne még: nagyon vigyázzatok az egeretek épségére! Ugyanis olyan sebességgel kell a végén már faragni az ellent, hogy bár mi a világ legrosszabb egerével (Apple Mighty Mouse, ofkorz) nyomtuk, így nem volt baj, bele se merek gondolni, hogy hogy szét lehetne büntetni vele egy normálisat. Mivel ez eleve a legszutykabb szutyok, ezért ennek nem ártott - meg ezt nem is sajnáltuk, hogy megmondjam az őszintét... Aki már használt ilyet, annak nem kell bemutatni (birge, nus előnyben!), aki meg nem, az próbáljon meg elképzelni egy abszolút unergonomikus designt, párosítva egy teljesen sima felülettel, egy borzalmasan kukás trackergombbal, ami ilyen összirányú görgő akarna lenni, de iszonyatosan sz*r, és a gépek 90%-án egyébként az egyik irányba nem működik, valamint a slusszpoén az oldalsó két gomb elhelyezése - igen, igen, ezen van olyan, de nincs benne köszönet... - amelyek mindig benyomódnak egy-egy óvatlan fogásváltás során, és mindenféle nemkívánt funkciókat hoznak elő. Ja, és nincs jelölve a bal és a jobb gomb rajta, de ezen már ezek után ki lepődik meg? :-)

Nemrég egyébként megtudtam, hogy a Macintosh-os teremből valaki elvitte az egyik ilyen egeret. A tettes a tett elkövetésének pillanatában megbűnhődött a tettéért...

* Dicskáról még annyit, hogy ő a kilencvenes évek elején-közepén hosszú negyedórákat tudott elszöszmötölni egy-egy C64 játék beállításaival, mielőtt multiban egymásnak feszültünk volna. Mikor átmentem hozzá "komodorozni", akkor ez engem egy kicsit mindig zavart, hiszen én "az akciójátékok tején nevelkedtem, nomád módra" (őőő... ezt ki is mondta rólam? Höhö...). Aztán a C&C: Red Alert kipróbálásakor ráéreztem én a stratégiák ízére is, de olyanokhoz, mint a Heroes of Might and Magic, a mai napig se tudtam összegyűjteni magamban elég türelmet... Egyébként még mindig a kilencvenes években maradva, én is rászoktam a játék előtti aprólékos menükben és almenükben való turkálásra. És amikor 2001-ben elkezdtünk Worms Armageddonozni, akkor már teljes egyetértésben tartott minden játszma elején a beállítgatás fél óráig :-)) (Az meg megint más kérdés, hogy milyen cifraságokat mondtak játék közben a kukacok...)

cb.gif Hozzászólok! (8)   › Seabound - The Promises

2009. február 4 szerda

Hozom haza a vadiúj USB-kábelt, hogy hátha tényleg elvitte az előzőt a táp. Bedugom (két portban is próbáltam), és ugyanazt a jelenséget produkálja, mint az előző: pendrive megy, semmi más nem. A PSP-vel próbáltam, és azt a hibaüzenetet dobta, hogy "Az XY fájl másolása nem lehetséges, paraméter nem megfelelő". Hah. Így továbbra is, ha Day Breaket vagy The Office-t akarok másolni rá, akkor bújok az asztal alá, szorgalmasan. Ja, és így az USB-hubnak sincs értelme, mert ugye azt is a hosszabbítóba dugnám. Mondhat bárki bármit, de ez SP1 alatt még működött...

Az ember esze megáll.

cb.gif Hozzászólok! (4)   › The Presets - My People

2009. február 5 csütörtök

(Időközben elb@sztam a blogot, mert jelszót kellett változtatnom, és az Esszkjúell megőrült, mert nem tudta követni ezt a változást, én meg voltam olyan balf***, hogy nem tudtam, hogy hová kell beírni a jelszót. Nfol azonban megszerelte, úgyhogy nem vettetek észre semmit. Olvassatok tovább.)

Felsorolnám az utolsó 9 itemet az IMDb-s vote-listámról, kihagyva a sorozat-epizódokat. Ezek egyben azok a filmek, amiket idén eddig láttam. Egyébként most értem el az 1984 db címet :-)

1. Crank (2006) - Három szóval is lehet jellemezni ezt a filmet: Jason Statham bevadul. Több nem is nagyon történik a 90 perc alatt, de az legalább intenzíven: sok akciójelenet, és persze a valóságtól teljesen elrugaszkodott baromságok, mint például (SPOILER!!!) amikor a főhős szabadesés közben búcsúzik el kedvesétől mobiltelefonját használva. Erről az IMDb goofs szekciója azt írja:

In the end of the movie Chev is falling from the helicopter and calls his girlfriend, Eve, using his cellphone. When you hear his voice on her answering machine, it is perfectly clear. You shouldn't be able to hear him at all because of all the air that would be moving across the cell mic very fast.

Hát igen. Egy 6/10-et megér, mert legalább akció volt benne...

2. The Number 23 (2007) - Ezt még 23 évesen akartam megnézni, de kicsúsztam az időből, már 24 vagyok. De nem lett volna jobb a film akkor sem. Ez legnagyobb jóindulattal is csak egy közepes thriller. A végső megoldás pedig nagyon durván buta! A megvalósítás azonban helyenként azért kellemes, meg van azért pár jó pillanat. Ezért 5/10.

3. Final Fantasy VII: Advent Children (2005) - Én esküszöm, hogy elkezdtem játszani a sokak által a világ legjobb játékának tartott FFVII-t az emulátoron, bele is öltem jópár játékórát, de a végén azért adtam fel, mert utáltam, hogy az embernek gondolkodni nincs ideje, annyira sokat kell harcolni. Amikor el akarok jutni egyik pontról a másikba, akkor 5-6 másodperc mendegélés után BAMM! - harc. A huszadik alkalommal már azt mondom, hogy "nemár!". Különösen idegesítő ez akkor, ha próbálom megtalálni a továbbvezető utat, és mire vége a harcnak, elfelejtem, hogy merrefelé is nézek, meg merre is akarok menni, meg hogy merre is mentem az előbb. És mikor elindulok, hogy akkor jó, megyek arra, és észreveszem, hogy jaj, erre már voltam, fordulnék meg, de... - és jön a harc. Nemááááááár!

Ebből is látszik, hogy nem lett a kedvencem ez a játék. Ha már PS1, akkor Crash Bandicoot 3 és Gran Turismo inkább... Viszont a filmnek nekiültem, mert kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni belőle, meg amúgyis érdekelt, mert egyszer Oscee azt mondta róla PGO fórummeeten, hogy voltak benne fincsi harcok, és hogy "erre való a CG!'". Hát ezt a véleményét osztom: valóban erre való a CG és valóban istenül megoldottak benne egyes jeleneteket. Ha még szubsztancia is lett volna hozzá a filmben, akkor 9-10 körüli lenne a pontszám, így viszont a harcok szünetében vérszegény dialógust, zéró karakterfejlődést és a játék legvégének a béna újrázását láthatjuk. Ez így kevés, engem nagyon zavart, hogy a történet ilyen harmatgyenge színvonalon mozog, és ezáltal a harcoknak a dramaturgiai értéke is konvergált a zérushoz... Mivel viszont a technikai megvalósítás színvonala annyira jó volt, hogy a kontextusból kiragadva voltam képes értékelni az egyes jeleneteket, megkaphatja a hetest. 7/10

4. Speed Racer (2008) - Auh. A Wachowski-testvérek munkássága eddig egy 6/10-es (Bound), három 10/10-es (na, vajon?) és egy 9/10-es (V for Vendetta) filmből állt. Nem kis elvárásokkal ültem tehát ennek neki, bár az kicsit már előrevetítette a kudarcot, hogy ez végülis egy animéből készült. Ami egyébként nem lenne baj, ha komolyan feldolgozható lett volna a téma. De nem volt, ezért Wachowskiék egyszerűen egy gyerekfilmet csináltak belőle némi minimális morális üzenet hozzácsapásával. Sehol a kreatív vízió, sehol a géniusz, ami a testvérpárt eddig jellemezte. Maximum a látványvilágot lehetne egy kicsit kiemelni, mert az tényleg egyénire sikerült: szép színes. A történet viszont több, mint csapnivaló. Szánalom...! 5/10

5. Eagle Eye (2008) - Háááááááát... ez a film még jó is lehetett volna, ha nem lopkod elemeket három-négy másik filmből. Így annak ellenére is elhasalt, hogy Shia LaBeouf-öt egyre jobban bírom. Kinövi magát a srác nemsokára, csak legyenek is olyan filmek készenlétben, amikben tényleg érdemes is lesz nagyot alakítani, mert ebben nem volt! 5/10

6. JCVD (2008) - Van Damme így karrierje végén megpróbált önironizálni, és létrehozott egy filmet, amiben kvázi saját maga, az IRL-énje a főszereplő. Voltak benne jó pillanatok, de a legnagyobb baj ezzel az, hogy uncsi volt, és próbálta a film a saját alapdrámáját felfújni, miközben pont hogy nem volt annyira jelentős. Nem voltak benne közel sem olyan kaliberű karakterek, hogy ez a történet megálljon a lábán. Nem is állt meg. És ez ironikus, hiszen ha nem erőltette volna a film főszálának a nagyjábóli komolyanvevését VD, akkor talán most nem itt tartanánk. Az önirónia azonban csak pár jelenetben jelenik meg. Az viszont dicséretes, hogy nagyjából sikerült elkapniuk a valódi események atmoszféráját, így maga az alapszitu hiteles színben tűnik fel. Ezért 6/10, mert ez egy kicsit kiemelte a közömbösség óceánjából ezt a filmet.

7. Sleuth (1972) - SPOILEREK!!!Michael Caine és Sir Laurence Olivier kétszemélyes drámajátéka, eredetileg színpadra szánták. Ez meg is látszik az időnkénti már-már túljátszásba hajló előadásmódon. Egyébként korrekt kis film, szórakoztató volt nézni, csak az elején túl sok a felesleges expozíció, kicsit hamarabb is belecsaphattak volna a lecsóba. Az, hogy túl hosszú, az megintcsak súlyos bűn, még akkor is, ha a felétől már egyáltalán nem unalmas. Ezért 6/10...

8. Doomsday (2008) - Ezt a filmet ajánlásra néztem meg: Az IMDb-n nyitottam egy topicot, hogy ajánljanak nekem jó akciófilmeket ebből az évtizedből, és ezt ajánlották meg a The Covenant című förmedvényt (az lesz a következő item...). Ebben a filmben a rendező megpróbálta összetenni az Alien, a Menekülés New Yorkból és a többi áltla szeretett film legjobb pillanatait és legjobb elemeit. Csakhogy ezek kiragadva a kontextusukból nem igazán működnek. Főleg nem egy ilyen csapnivaló módon összefércelt forgatókönyvvel, aminél egy számítógép érdekesebbet lenne képes alkotni random módon összedobált sztoritöredékekkel - mert abban legalább lenne egy kis szokatlanság, ez meg így amellett, hogy értelmetlen volt, még klisés is... Borrrzalom! Ráadásul még akciójelenetek se voltak benne, vagy ha voltak is, lehet, hogy éppen pislogtam. Hogy ezt valaki hogy ajánlhatja megnézésre, az rejtély...

Kezdem azt hinni, hogy Malcolm McDowellnek a Mechanikus Narancson kívül nem is volt jó filmje egyáltalán. Ebben is megjelenik (várúrként!), természetesen szánnivaló a performansza. Illetve nem is az, hanem inkább a körülmények degradálják a munkáját közönséges ripacskodássá. A Heroes harmadik évadában újra megjelent, de abban sincs köszönet: ez az évad még az előzőnél is gyengébb. Így tehát most azt lehet mondani, hogy karrierje tökéletes egyensúlyban van: egy 10/10-es filmje áll szemben a sok 3-4-5/10-es förmedvénnyel :-)

9. The Covenant (2006) - Pffffff... Minősíthetetlen munka Renny Harlintól, aki egyébként a kiváló Die Hard 2 rendezője, és ebben az évtizedben is volt már jó filmje (Mindhunters), de ez... Szinte értékelhetetlen. Még akció se volt benne túl sok... 3/10

Na, ha ez így megy tovább idén, akkor komolyan el fogom veszteni a hitemet a filmművészetben... Valaki sürgősen ajánljon egypár olyan filmet, amire hajlandó leszek 8-9-10-et adni, mert tényleg megőrülök! A következő reménységem a The Wrestler, ami Aronofsky új filmje. Bár az előző (The Fountain) nem tetszett, azért a Requiem for a Dream és a Pi miatt igazán megérdemli, hogy ne mondjak le róla... Na az majd hátha meghozza az első 7-nél jobb értékelésű filmet ebben az évben. Ötleteket várok egyébként!

cb.gif Hozzászólok! (4)   › Nickelback - Just to Get High

2009. február 7 szombat

Mától már a kezemben van a papír hozzá.

Csak még azt nem tudom, mihez.

cb.gif Hozzászólok! (10)   › VNV Nation - Kingdom

2009. február 9 hétfő

Az ember azt hinné, hogyha az üvöltő szélben éppen egy épület mellé ér, akkor kell lennie egy olyan szögnek, amikor az épület elfogja a szelet. Persze, kellene, mint ahogy biztos van is minden más városban, de Dunaújvárost vagy direkt úgy építették, hogy huzatos legyen minden egyes pontja, vagypedig csak itt fordul elő az a kivételes légköri anomália, hogy a szél egyszerre két irányba fúj.

Lehet válogatni.

Amúgy meg egyetértek azzal, amit nemrég olvastam valahol*, hogy annak kellene a letört kezeit a hátába szúrni, aki ezt az éghajlatot "mérsékelt"-nek merte nevezni...

* Egyszerűen túl sok könyvet, blogot, fórumot olvasok mostanában, úgyhogy a pontos forrást nem tudom, plusz az eredetiben nem szerepelt a kézletörés-hátbaszúrás kombó. A többi stimmel.

cb.gif Hozzászólok! (3)   › Coldplay - Violet Hill

2009. február 10 kedd

Az utóbbi időben megszaporodtak a filmeket szapuló postok, de ebből a mondatból már az a fele is igazi csoda, hogy "megszaporodtak a postok". Merthát tényleg, most így három és fél év után végre tényleg elkezdtem blogolni. Hű. Nade vissza a filmszapuláshoz!

Mai két áldozatunk a Benjamin Button különös élete és a Spíler. Azért ez a kettő, mert mindkettőt nemrég néztem meg (na jó, a BB-t még tavaly...), és nagyon bíztam bennük, hogy végre jók lesznek. Óriási expektációim voltak mindkét címmel szemben, és mindkettő nagyjából ugyanakkora csalódást okozott. ****** nagyot! :-) De nézzük őket külön, stílszerűen haladjunk az időben visszafelé, és kezdjünk azzal, amelyiket időben később néztem meg...

RocknRolla

Ahogy az az egyik előző postból kiderült, jó ideje tart már a küldetésem, amelynek keretében megpróbálok jó filmeket nézni, de valahogy sose sikerül. Hogy valójában milyen régóta, az majd a BB-elemzés elején jobban kiderül (akkor sem teljesen...), de ez a RocknRolla volt az utolsó film, amit jelenleg láttam, és direkt azért néztem meg, hogy "na most már végre egy jó film, hát GájRicsi, meg minden, hát nehogymár rossz legyen"... Pedig de. "Nem mondom, hogy nem lett rossz, de azt se, hogy igen. Pedig nem."

Szóval Guy Ritchie. A Blöff mestermű, ott csiszolta a legfényesebbre a gyémántot (haha), amit megmunkálatlanul a Lock, Stock and Two Smoking Barrels-ben ásott elő. Annak a filmnek minden eleme, a stílus, a cselekmény, a karakterek, a zene (egyik kedvenc OST-m még a mai napig, és hát hé... ha rajta van a Massive Attacktől az Angel, akkor az máris plusz egymillió pont az én számításaim szerint :-)). Igaz, mint film, nem volt teljesen oké, de frenetikus szórakoztatást nyújtott. Én 9/10-re taksáltam, bármikor szivesen újranézném. Egyszer (kétszer) tehát már megvolt GR-nek a recept, illetve séma, és ezeket az elemeket bizony újszerűen is fel lehet használni ismételten, így semmi akadálya nem lett volna elviekben egy hasonló színvonalú film létrehozásának. Viszont nem így lett. Hajaj, nagyon nem...

A RocknRolla első 20-30 másodperce katarktikus, és zseniális. Hadd idézzem is fel:

"People ask the question... what's a RocknRolla? And I tell 'em - it's not about drums, drugs, and hospital drips, oh no. There's more there than that, my friend. We all like a bit of the good life - some the money, some the drugs, other the sex game, the glamour, or the fame. But a RocknRolla, oh, he's different. Why? Because a real RocknRolla wants the fucking lot."

A narrátorhang tökéletesen hibátlan, és az utolsó mondat még mindig a fülemben cseng. A felütés tehát csillagos ötös, aztán később, első 5-6 percben még nem ül le a tempó. Pörgős, színtiszta GR-stílusban zajlik az introdukció, és ez bizony szép dolog. Olyannyira, hogy ha maradt volna ez a pörgés, akkor egy ponttal többet adtam volna a végén, mert úgy egy pörgős zagyvalékot láthattunk volna, ami épp megütötte volna az átlag szintjét.

Így azonban átlag alatti pontszám lett a vége, ugyanis a kezdeti felfokozott tempó iszonyatosan leül, és utána már nem is sikerül visszakapaszkodni az előző értékre. Több fundamentális hibája is van ennek a filmnek. Az egyik például a cselekmény: nem olyan nagy szám. A Blöffben sokkal jobb kavarodások, sokkal átélhetőbb helyzetek voltak. Itt a történet máza viszonylag egyszerű, ami nem lenne baj, de a cselekmény nem tölti ki azt a közel két órát, amit el kell töltenünk a képernyő előtt, és ezt így bizony a tempó sínylette meg. Unalmas, sokdumás részek váltakoznak kicsivel kevésbé unalmas, langyos "már majdnem történik is valami" jelenetekkel. Ez egy Guy Ritchie-től vérszánalom (még be akartam szúrni a szóba egy "gyász"-t is a szóba, és akkor biztos lett volna a googlewhack). És pont.

Következő hiba, hogy nincs benne egy értékelhető karakter sem. A címszereplő a legnagyobb csalódás, mindenki egy mindent ütő figurát vár, de ez egyáltalán nem így van, majdhogynem a lúzerszinten vegetál a csávókám. Aztán a 113. percben közli, hogy "Na jó, akkor innentől kezdve már igazi RocknRolla leszek". Hát, hogy egy klasszikust idézzek: "It's about goddamn time!"

A másik főkarakter, Archie figurája nem lenne rossz, de egyrészt nem csinál semmit az egész film alatt (összesen egy valamirevaló jelenet fűződik a nevéhez), másrészt meg méltatlanul keveset szerepel. Helyette valami kisstílű fazont próbál erőltetni a film, őt látjuk a legtöbbször, de ő meg egy szerencsétlen. End of story. Erről tényleg ennyit lehet mondani, és a legnagyobb gond még ezeken kívül az, hogy a poénok (ha egyáltalán léteznek) a karakterek gyengesége miatt bizony szánalmasak.

Mindent összevetve tehát: 4/10, és most már valaki tényleg ajánljon valami jót, mert...

The Curious Case of Benjamin Button

Ezt még tavaly néztem meg, mondván, hogy zárjuk már jól az évet, ugyanis egy ideje már nem láttam jó filmet. Hmm... Ezek szerint már tavaly óta tart az a sorozat, amelynek keretében nem láttam 7/10-esnél jobb filmet... Hajajjajjajajj... Na mindegy, most foglalkozzunk ezzel.

Ezt a filmet igazából egy ok miatt vártam igazán: az alapsztori, az alapfelállás nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mit lehet ebből kihozni. Bár David Fincher neve egy cseppet baljósan cseng - a Fight Clubon kívül szerintem nincs igazán jó filmje, viszont azt meg kell adni, hogy az zseniális - , én mégis bíztam benne. Hátha sikerül valami hasonlót letennie újra az asztalra, mint az FC volt 10 éve... Hát nem sikerült.

Egy visszafelé öregedő... izé, szóval egy fiatalodó ember élettörténetének feldolgozása számtalan lehetőséget teremt arra, hogy bizarr szituációkat tárjunk benne fel, az idő természetéről elmélkedjünk, vagy egyszerűen csak elgondolkodjunk, hogy mi lenne akkor, ha egy ilyen ember valóban létezne? Milyen konfliktusai lennének szűkebb és tágabb környezetével? Hát önmagával? Milyen életet vezethet? Hogyan éli életét? Kialakíthat-e szerelmi kapcsolatot egy normálisan öregedő emberrel? Nekem ezek a kérdéseim merültek fel azonnal, ahogy meghallottam, hogy miről is fog szólni a Benjamin Button.

Persze ez a legutolsó kérdés ez nem is igazán kérdés, mert a szerelem az jön. Inkább a feldolgozás a kérdés. De mielőtt erre rátérnénk, gyorsan elmondom, hogy a film az előtte szereplő kérdésekkel kapcsolatban semmiféle eredményt nem hoz. De a világon semmit. Nem gondolkodtat el, nem tár fel semmilyen helyzetet, s még csak érzéseket se vált ki belőlünk. Egy nagy üresség az egész. És ez a film legnagyobb hibája, és nem az, hogy úgy egyébként borzasztóan unalmas. Ahogy egy kommentíró fogalmazott az IMDb-n: "The Curiously Boring Case of Benjamin Button". Hát ez tényleg igaz. De mégse ez a legnagyobb baj. A legnagyobb baj az az ordító ziccer, amit Fincher kihagyott. Vagy a forgatókönyvíró. Vagy nem tudom, de valaki...

Visszatérve a szerelmi kérdésre: ez legalább szerepel a filmben, ha más nem is, de... annnnnnnnnnnyira bénán kezeli a film, és annyira béna a végkifejlete annak a szálnak, hogy csak pislogtam a képernyőre. Hogy ennyi??? Nemáááár... Hihetetlen. Nem lövöm le a poént, de amikor az a bizonyos mozzanat megtörtént, akkor már csak annyit mondtam magamban, hogy bár ne lett volna benne ez sem. Igaz, akkor megvalósult volna egy hatalmas teljesítmény: sikerült volna létrehozni egy teljesen üres, közel három órás filmet!

Egyébként az, hogy a történetet valaki a halálos ágyán meséli, az teljesen felesleges. Ez a narratív keret még egy filmet sem tett jobbá. Ezt sem teszi, csak hosszabbá. Ha lenyiszogatjuk (googlewhack!!!) a felesleget, akkor maradna kb... hát most nem is tudom, érdemes-e egyáltalán bármit is meghagyni ebből a filmből. Nem is emlékszem belőle már szinte semmire! Phh... Inkább hagyjuk is, ennyit se ér meg ez a film. Tökönszúrom magam, ha legjobbfilm-oszkárt kap!

Verdikt: 4/10 lenne, de a borrrrrrrzasztó unalom miatt le kell vonnom még egyet. 3/10

Az egyik következő postban az általam mostanában hallgatott zenét fogom lehúzni a változatosság kedvéért... És most már kifejezetten félve kezdek neki Aronofsky The Wrestler-jének. Csak nem valamiféle fordított Midasz-királyos szindrómában szenvedek? Minden film rossz filmmé változik a kezemben...? Heeeeeeeeeeeelp!!! Ajánljatok jó filmeket!

cb.gif Hozzászólok! (11)   › Hoobastank - My Turn

2009. február 11 szerda

Ahogy a Webisztán már megénekelte, két jelentős webfordítási lehetőséggel élhetünk mostanában, az egyik a Webfordítás, a másik a Google Translate. Mivel ez utóbbi csak nemrég startolt, ma poénból én is nekiálltam tesztelgetni kicsit. A saját IMDb-s user commetjeimből szemezgettem pár bekezdést, és kábé a negyedikre jött be ez az irgalmatlanul hihetetlen darab. Az Alien: Resurrectionhöz írt kommentemből csak úgy találomra belöktem egy bekezdést, amikor...

Nade nézzük először az eredeti bekezdést:

"Cameron created memorable scenes using the aliens, while Jeunet failed to come up with anything that catches you off-guard. Even the swimming aliens were somewhat dull. You could see that from a mile and a half away... And we've now come to the most important aspect of this movie, which could've saved it completely. Characters. Having great characters in a movie is essential to the storytelling."

A Google Translate verizója pedig (VIGYÁZAT!!! NAGYON KIAKASZTÓ!!! VIEWER DISCRETION IS STRONGLY ADVISED!!!)

"Cameron teremtett emlékezetes jelenetek a külföldiek, míg Jeunet nem jön ki semmi, hogy a fogások leszopott-és vagyonőr. Még a fürdés külföldiek voltak kissé unalmas. Lehet látni, hogy az egy mérföld és egy fél-re ... És mi most a legfontosabb szempont az a film, ami már mentett meg teljesen. Karaktereket. Miután nagy betűkkel egy filmben elengedhetetlen a mesemondó."

Őőő... én is két percig kigúvadt szemekkel meredtem a monitorra, mielőtt öt percig az asztal szélét markolva ugattam a röhögéstől. Hagyok időt, hogy ülepedjen...

...

...

Na, hát a legnagyobb slusszpoén az egészben, hogy idáig minden ilyen gépi fordításos bakit be lehetett látni logikával, hogy "hát igen, a hülye gép azért érti félre, mert..." - legalábbis nekem sikerült megfejtenem őket. De mikor a röhögéstől szerteszét könnyezett szememmel kicsit jobban megnéztem a kérdéses részt, még 10 perc agyalás után sem jöttem rá, hogy hogy jött az oda...

És a végére akkor álljon itt a mondat helyes fordítása:

"Cameron emlékezetes jeleneteket alkotott az alieneket helyesen felhasználva, Jeunet viszont semmi olyasmivel nem tudott előállni, ami a nézőt készületlenül érné, meglepné."

A "to catch somebody off-guard" ugyanis azt jelenti, hogy váratlanul, készületlenül érni valakit. Azaz meglepni. Az odáig rendben van, hogy a "guard" szót "vagyonőr"-nek fordítja a GT. De hogy a másik mit keres ott... Aki tudja, jelentkezzen! Addig is, jó könnyezést kívánok azoknak is, akik nem a röhögéstől könnyeznek :-)

(Egyébként a "fürdés külföldiek" is aranyos "megoldás" :-)))

cb.gif Hozzászólok! (4)   › Hoobastank - The Letter

2009. február 14 szombat

Most olvastam nemrég Asimovtól az Ameddig a szem ellát című esszékötetet, és itt minden egyes esszét egy-egy anekdotával kezd. Ezek olyan kis történetek, amik vele estek meg. Az egyiknél leálltam öt percre fejet csóválni, mert arról ír, hogy brit tudósokat hallott a rádióban nyilatkozni, és megőrjíti az, hogy ők rosszul ejtik a szavakat. Merthogy az "e" és za "a" hangokat ugye másképp ejtik, mint az amerikaiak, és Asimov szerint az a helytelen, ahogy ők, és az a helyes, ahogy az amerikai angol kiejtés mondja. Aztán leírja ezt: "Dühítő, hogy ők nem hajlandók megtanulni a mi amerikai nyelvünket." (Nem szó szerinti idézet, de nagyjából pontos)... Hát ehhez már pofa kell, nem?

Asimov egyébként is egy figura, mert egy másik anekdotában meg azt meséli el, hogy egy színházi látogatása után odalépett hozzá egy hölgy, akinek csak egy hírességtől volt autogramja, és most elkérte Asimovét. Amikor aláírta, Asimov megkérdezte, hogy ki az a másik, mire a hölgy büszkén azt mondta, hogy Sir Laurence Olivier-ről van szó. Erre Asimov saját bevallása szerint azt akarta mondani, hogy nagyon szivesen adta az autogramot, és minden jót, stb., de a száján ez jött ki: "Bárcsak tudná Sir Laurence, hogy milyen illusztris társaságba keveredett!"

Asimov zseniális volt, én magam is sok művét szeretem, de abban szerintem konszenzusra juthatunk, hogy egy számmal nagyobb arca volt.

cb.gif Hozzászólok! (2)   › Prodigy - The Way It

2009. február 15 vasárnap

Transformers - This Moment
Shoot 'Em Up - The Only
Aliens - Droppin' Plates

Ezt a három videómat aratták le már megint a lelkes copyright-huszárok, a nehézfejű filmstúdiók pedig a háttérben megint a tankönyv felett görnyedtek hosszú órákon át, én pedig erre a megoldásra megint csak bevésem a karót a naplóba. Még mindig nem tanulta meg a hülyegyerek, hogy ez R-E-K-L-Á-M, ráadásul I-N-G-Y-E-N-E-S? Jólvan, kisfiam, verd csak a fejed a falba. Attól még bukásra állsz.

Csak tanulnád már meg.

(Nem vagyok egyébként egyedül, és amint látható, nem csak a YouTube-on fordulhat ez elő... Ja, és írhatom át a banneremet '"Már ne keresd a YouTube-on!"-ra... F*szomnak sincs ehhez kedve már!)

cb.gif Hozzászólok! (2)   › Soilwork - Departure Plan

2009. február 16 hétfő

Ha most értenék valamilyen képszerkesztő programhoz, akkor fognám ezt a képet...:

Alien

... és megcsinálnám úgy, mintha rajta ülne ezen...:

Neuron

... s a végén alírnám a következő versikét:

Idegen, Idegen,
Rajta ül az idegen.

Bizony, most nagyon hálásak vagytok a sorsnak, hogy ezt nem tudom megcsinálni.

...

...

Vagy így elmagyarázva még rosszabb? Boooooooooocs...

cb.gif Hozzászólok! (2)   › Cut Copy - Strangers in the Wind

2009. február 21 szombat

A Webisztánon megjelent egy nagyon jó recept arra, hogy hogyan lehet saját albumot random elemekből összerakni, és miután szétszakadva röhögtem azon, hogy valakinek ez jött ki, eldöntöttem, hogy nekem is meg kell csinálnom. Szó, hír vi gó...

1. Tehát az első lépés, hogy random article-t kérsz a Wikipedián: így.

Nekem így ezt dobta a gép, tehát nekem nem is együttesem lesz, hanem egy szólókarrierbe kezdett futballedző lesz az előadóm... Alakul :-)

2. Most ugye választanunk kell egy albumcímet: kérnünk kell egy random idézetet innen, és a legalsónak az utolsó 4-5 szava lesz a végeredmény. Én a gondolati egység megtartása érdekében az utolsó hatot választottam ki, mivel a random quotations oldalon nekem a legalsóként egy George Bernard Shaw-idézet szerepelt: A lifetime of happiness! No man alive could bear it: it would be hell on earth.. Meg is van tehát az albumcím.

3. Most jön az albumborító! A Flickr-en az elmúlt hét nap legérdekesebb képei közül válasszuk ki a harmadikat, bármi is az. És voilá, itt a végeredmény a Picasa webalbumomban (a google translate által kínált fordítás tökjó :D), s nézhető verzióban pedig itt:

Rhunt

Hilarious, nem? Csináljátok meg ti is, Dicska, Nfol, nus, birge... Kíváncsi vagyok a tietekre :D

cb.gif Hozzászólok! (13)   › Cut Copy - Far Away

2009. február 26 csütörtök

Állok a sorban. Igen, én. Beszámoló később.

Ja, és elkezdtem Twitterezni is újra. Rájöttem, hogy egyedül nem fun, ha vannak followerek és van kit followolni, akkor máris királyság a dolog, annak ellenére, hogy annak idején nem ezt mondtam. Egyébként kíváncsi leszek, hogy a QL kapcsán lesz-e ilyen :-)

cb.gif Hozzászólok! (7)   › The Music - Strength in Numbers

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

Navigáció

Archívum

RSS hírforrás

Blogring

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2018 by S@ti, de egyébként PD!